Shock!

Nagyszerű évet zárt a Stratovarius 2000-ben, most pedig jól megérdemelt pihenőjét tölti az ötös. Jens Johansson billentyűs és Jörg Michael dobos épp Németországban futotta a levezető interjúköröket, amikor egy telefonos Shock! interjúra is sikerült időt szakítaniuk!

Igaz-e, hogy most több évre leálltok az együttessel?

Igazából csak egy esztendeig tart a szünet. Attól függ, honnan számolod, mert egy album befejezéséhez kb. fél év kell. A lényeg, hogy a következő lemeznek úgy egy év múlva fogunk majd nekilátni mostantól számítva, hogy az 2003 elején, esetleg még 2002 végén megjelenhessen. De ezt még meglátjuk. Remélem, valamelyikünk azért lesz olyan merész, hogy hamarabb akarja elkezdeni a melót, ahelyett, hogy otthon lebzselne és azon tipródna, hogy "baszki, történjen már valami!.."

Gyanítom, az Infinite albumhoz kötődik az eddigi legnagyobb horderejű, legsikeresebb Strato-turné...

Így van! Rengeteg olyan helyen játszottunk, ahol sose jártunk azelőtt, így pl. Magyarországon is. Szóval ez volt az eddigi legjobb turnénk, és a leghosszabb is. Rengeteget utaztunk, jött is a végére az ilyenkor szokásos kimerültség...

Ha egyetlen koncertet kellene kiemelni a sok közül, te melyiket említenéd, mint a turné legjobbját?

Attól függ, mi alapján döntöd el. De az biztos, hogy az egyik legállatabb bulink a Gods Of Metal fesztiválon volt Milánóban. Hatalmas tömeg előtt léptünk fel és néhányan közülünk nem is játszottak még annyi embernek, szóval őrület volt, persze jó értelemben. Amúgy szerintem minden koncert jól sült el. Kivéve a wackenit, ahol Timo Kotipelto, az énekesünk megsérült (a színpadi pirotechnika miatt szenvedett égési sérüléseket - T.V.).

És hogy van most a srác? Felépült azóta?

Igen, a karja teljesen rendbe jött. A kézfeje azonban, ahol a láng igazán megégette, még nem elég érzékeny, de legalább már tudja mozgatni. Látszik a bőrén az égési sérülés, de nem vészes. Finnországban az orvos azt mondta, komoly a dolog, szerintem viszont már rendbe jött, bár azt nem tudom, Timo hogy érzi.

Én mindenesetre a legjobbakat kívánom neki! Annál is inkább, mivel ott voltam az ominózus koncerten és megállapíthattam, hogy a baleset dacára Timo hibátlanul énekelte végig a műsort!

Igen, hihetetlen volt! Ahelyett, hogy rögtön orvosért kiáltott volna, végignyomta a bulit és azt mondta, majd később fordul dokihoz. De azért megszenvedett, ha nem is olyan nagyon. Az volt igazán gázos, hogy e miatt a baleset miatt le kellett mondanunk a teljes dél-amerikai turnét, vagyis 15-16 bulit. Odaát persze kiakadtak néhányan, hiszen már megvoltak a repülőjegyeink, le voltak kötve a koncerthelyek, le voltak foglalva a szállodai szobák, meg minden. Azt mondták, mindenképpen játszanunk kell, közben pedig az orvos még a zuhanyzást is megtiltotta Timonak a karja miatt. Ezek után nem lett volna szerencsés Dél-Amerikába utaznia, hiszen sok a baktérium, olyan 45 fok körüli hőség van, nagy a nyirkosság és mindenfelé rengeteg ember... Veszélyes is lehetett volna azzal a hatalmas nyílt sebbel a karján. Végül otthon maradtunk és pár hónappal későbbre tettük át a turnét, így minden jól működött, csak éppen új programterv szerint nyomtuk, nem volt többnapos lazsálás a tengerparton. Sűrűbb ütemben jöttek egymás után a koncertek, úgyhogy minden nap hajnali 5 óra felé szálltunk repülőre, majd még aznap este 11-től két órán át a színpadon voltunk. Hajnali 3 táján kerültünk ágyba, aztán 5-kor újra fel a repülőre... Le is strapálódtunk rendesen a végére! Na de nem történnek olykor szar dolgok?!

Van-e valami különösen emlékezetes vidám, poénos sztorid a turnéról?

Tudod, a Sonata Arctica-val játszottunk végig. Az ő városukban volt egy igen fura fellépésünk. Finnország, közel a sarkkörhöz! (nevet) A dolog azért nem volt annyira bizarr, de megdöbbentett, mennyire más az egész, mert éppen Dél-Amerikából érkeztünk, ahol ugye az esős éjszakák a jellemzőek, hatalmas közönség, 40 fokos hőség. Erre ott a következő buli abban a kisvárosban, közel a sarkkörhöz! Meg a Sonata-s srácok, amint totál részegen zúznak úgy 150 ember előtt. Odakint mínusz 20 fok, mi pedig ott vagyunk ebben a különös kisvárosban, a semmi közepén! Kiakasztó! De hát ettől szép az élet, ezek a kontrasztok teszik azzá. Amúgy semmi igazán különleges nem jut eszembe...

Nekem viszont muszáj felidéznem egy poént a budapesti állomással kapcsolatban. A koncertet megelőző sajtótájékoztatón egy feldolgozásokra, tribute-lemezekre vonatkozó kérdés kapcsán Timo Tolkki gitáros azzal humorkodott, hogy lassan talán már csak egy ABBA tribute jöhet... Nos, azóta valóban kijött egy anyag, amelyre metal bandák dolgoztak fel ABBA nótákat!

Beszarás! Kik játszanak rajta? És ez már megjelent?!.. Különös! Már önmagában az is, hogy ilyesmit kiadnak!

Hát igen, az eset tanulsága az, hogy nem mindegy, miből űz tréfát az ember... És ha már Budapestnél tartunk, Jens mégiscsak előrukkolt egy mókás kis sztorival:

A videónkon ott van az a klotyójelenet a Petőfi Csarnokban. A színpad mögötti WC-fülkék egyikébe magammal vittem egy bombát a piróból, egy elektro-detonátort, amelyet le is húztam, de sajnos nem ment le elég messzire, úgyhogy a klotyó a levegőbe repült! (nevet) Közben meg éppen kamerával vették a jelenetet, így többek között ez a csibészség is látható a videón. A helyiek persze nem örültek neki, de a videón baromi poénos, ahogy az egész budi a földdel válik egyenlővé! Pedig tök véletlenül történt az egész! (nevet) Nem akartam én semmit tönkretenni, csak azt szerettem volna, hogy víz törjön fel, mint a szökőkutakból és általában sikerülni is szokott a trükk. De aznap kurvára nem jött össze!

Fő a komolyság, nem igaz? Kicsit személyesebb téma, de maradunk továbbra is a zenekarnál: melyik a három kedvenc Strato-nótád?

Lássuk csak! Igazából rengeteg kedvencem van, de mondjuk a Father Time vagy a Black Diamond, az ilyen gyors számok jelentik a Stratovarius nagy erősségét. De ott a Forever, az is egy remek darab!

Igen, az valami gyönyörű!

Az bizony! Szóval a Father Time, a Forever és talán a Venus In The Morning. De minden lemezünkön van egy rakás nagyszerű dal, nem könnyű hármat kiemelni.

És melyik három albumra vagy a legbüszkébb azok közül, amelyeken játszottál?

A Strato-lemezek közül legyen mondjuk a Visions. Az Episode-ot is nagyon szeretem, de maradjunk a Visions-nél. Aztán Yngwie-nek (Malmsteen) az Odyssey albuma, amely az egyik csúcsalkotás volt a maga idejében. A harmadik pedig legyen a saját lemezem, a Heavy Machinery, amelyen a testvéremmel (Anders Johansson dobos, ma a Hammerfall tagja - T.V.) játszom együtt.

Amúgy hogyan kerültél a Startovariusba annak idején?

Ez egy hosszú történet. A lényeg, hogy Timo Tolkki a Fourth Dimension album után olyasmi zenét akart játszani, amilyen az Epsiode-on hallható. Kiderült, hogy a zenekarból nem mindenkinek tetszik ez az irány. Voltak, akik valami kísérletezősebbet szerettek volna csinálni, így Timonak új billentyűsre és új dobosra volt szüksége, hogy elindulhasson a maga által kijelölt úton. Még olyan hirdetést is adott fel a finn szaklapokban, amelyben Jens Johansson-stílusban játszó billentyűst keresett! Aztán felhívott egy fickót Japánban, aki a Burrn! magazint szerkeszti. Ő tudta a menedzsmentem telefonszámát, még ha az én számom nem is volt meg neki. Az ő közvetítésével találtuk meg egymást Timoval.

A mai zenekarok közül van, amelyik különösen tetszik?

Persze, ott van mindjárt a Sonata Arctica. De szeretem pl. a Meshuggah-t is vagy a dallamosabbak közül Gamma Ray-t. A Helloween szintén bejön, bár nekem az már túl kemény. Egyébként nincs túl sok időm zenehallgatásra.

Mivel töltöd a pihenőt?

A pihenő legyen valóban pihenő! (nevet) Jari, a bőgősünk, Jörg meg én tényleg pihenünk, kikapcsolódunk. Nem úgy, mint Timo Tolkki...

Timo egy munkamániás őrült, nem igaz?

Pontosan!

Még mindig dolgozik a szólóalbumán és a könyvén?

Azt hiszem, a könyvírást félretette, de a lemezéhez a dobok felvétele már befejeződött. A keveréssel június végére szeretne elkészülni. A másik Timo demókat készít, már három dalt énekelt fel, bár több témája is van. Mi Jarival és Jörggel higgadtabbak vagyunk, nem kizárólag a munkán jár az agyunk... Én azért egy hónapon belül szeretném beindítani a saját szólóprojektemet, Johansson néven, akkor kezdenénk meg a dobok felvételét. Szeretnék egyfajta progresszív, fúziós zenét is csinálni. Még nincs egy teljes albumnyi anyagom, de talán sikerül egy hónap alatt összeütnöm valamit. Majd meglátjuk.

Időközben megjelent egy új Strato-anyag is, tele eddig kiadatlan felvételekkel. Beszélnél erről?

A lemez az Intermission címet viseli. Direkt a hosszú szünet idejére adtuk ki, hogy a zenekar nevét a köztudatban tartsuk. Erre az anyagra bónuszdalokat, kiadatlan számokat és néhány új nótát válogattunk egybe, mindezt egy átlagos CD-nél valamivel olcsóbban. Nem kaszálni szeretnénk vele, ez egy gesztus a rajongók felé. A "keménymag", amely úgyis begyűjtene egy ilyen kiadványt, hadd gyűjtse be. Akik pedig nem ennyire elvakultak, de azért szívesen meghallgatnák az eddig csak Japánban megjelent dolgainkat, a bónuszdalokat, azoknak szintén érdekes lehet az anyag, hiszen egy normál CD áránál olcsóbban juthatnak 16 számhoz, ami azért elég jó vásár. Majd kiderül, mennyire jön be a dolog az embereknek. Szerintem működni fog, mert a vásárló kevesebb pénzért nagyobb értéket kap.