Eredetileg az volt a tervünk, hogy a Threshold főnök Karl Groomot és az immár másodszor visszatért frontembert, Damian Wilsont egyszerre kapjuk el egy kis csevegésre, de mivel Karl hirtelen felszívódott valamerre, így a boldogságtól és a lelkesedéstől sugárzó Damiannel kezdtük a csevejt, aki egyébként is folyamatosan ott téblábolt, ahol csak lehetett. Természetesen végül a főnök sem úszta meg…
Damian: Gyönyörű ez a város, imádok itt lenni, ráadásul rendkívül otthonosan is érzem magam, mivel vízen vagyunk! Néhány évig ugyanis a Temzén éltem.
Egy hajón?
Damian: Bizony, egy kis szigetnél! Nagyon fel vagyok dobva, ki sem mozdultam a hajóról! (nevet)
Gondolom tudod, mit fogok elsőnek kérdezni... Hogy kerültél vissza a Thresholdba?
Damian: Mac-kel mindenféle problémák voltak, úgy a zenekaron belül is, mint a magánéletében, és végül Richard (West – billentyűs) hívott fel, hogy megkérdezze, be tudnék-e ugrani a lekötött koncertekre. Ennyi volt az egész.
Na ne már, ennyire simán ment? Damian, gyere már, énekelj nálunk… és kész?
Damian: Pontosan! Hihetetlen, nem?! Dolgoztam Richarddal néhány egyéb projecten, úgyhogy szoros kapcsolatban voltunk korábban is.
Végül is csak kisegítesz vagy teljes értékű tag vagy megint?
Damian: Teljes értékű tag voltam már (nevet), most csak errefelé sertepertélek. Megnézzük, hogy alakulnak a dolgok, lenyomjuk a bulikat, aztán majd kiderült, mi lesz. Egyelőre csak a következő lépcsőfokokatnézzük, nem tervezünk nagyon előre.
És eddig hogy tetszik mindez?
Damian: Imádom! Tényleg, nagyon boldog vagyok! Jó újra régi barátokkal lenni és velük zenélni estéről-estére.
Mi újság az egyéb projektjeiddel? Gondolok itt az akusztikus dolgaidra, vagy épp a muzsikálásra Arjen Lucassennel…
Damian: Ezek még mindig működnek, lesz egy szólólemezem is, ami mindezeknek a hangulatát fogja majd vegyíteni. Egyébként, ha Arjen felhív, mindig örömmel állok a rendelkezésére, nagyon jó barát, és a legjobbat tudja kihozni az énekesekből. Van még aztán egy Headspace nevű projektem is Adam Wakemannel. Még Ozzynak és a Black Label Societynek is nyitottunk már, nagy bulik voltak azok. Reméljük, jövőre ki tud jönni a lemez is.
Az új Ayreonon is szerepelsz majd?
Damian: Nem azon nem, de sosem tudhatod, mit hoz a jövő…
Ha már szóba került Adam, az apjánál Rick Wakemannel is énekeltél. Nem gondolod, hogy egész más területen mozogtok?
Damian: Úgy gondolod? Ricket régóta ismerem és lenyomtam vele pár turnét, koncert- és stúdióanyagon is énekeltem, szerintem direkt érdekes volt, hogy mi együtt dolgoztunk. Végül aztán a fiával, Adammel megcsináltuk ezt a friss projektet, a Headspace-t. Remélem, nemsokára robbantunk!
Térjünk vissza a Thresholdhoz. Hogy tetszik a Dead Reckoning lemez?
Damian: Imádom, igazán jó! Még mielőtt kijött volna, szereztem belőle egy példányt, azt hiszem, talán épp Hollandiában, és már akkor nagyon tetszett. Mac igazán szép munkát végzett rajta!
Három évvel ezelőtt, a Subsurface turnén Karllal arról is beszélgettünk, milyen volt, mikor a harmadik lemezen visszatértél. Deja vu?
Damian: Hajjaj... (nevet) Úgy érzem magam, mintha megkaptam volna az esélyt, hogy jóvátegyem, amit tíz évvel ezelőtt elrontottam. Tényleg király újra itt lenni!
Karl mesélt nekem egy bizonyos zenekarról, amit a Black Death vodka szponzorált. Mintha az kavart volna be akkortájt, nem?
Damian: Hát igen, volt egy lemezünk is egyébként, ami végül sosem jött ki. Egy rakat érdekes emberrel dolgozhattam rajta, de sajnos befuccsolt. Mi volt a baj?.. Nem is tudom, ezer sebből vérzett a dolog. Jó móka volt, csak a lemez nem jött ki soha. Borzalmas, nem?!
Azért most kicsit tovább maradsz, remélem...
Damian: Oh, én is! Nem tervezem, hogy elhagynám a zenekart. Ha minden jól megy, sokáig maradok.
Az előd/utódodról, Glynnről tudsz esetleg valamit?
Damian: Sajnos nem, király énekes egyébként ő is, mint ahogy Mac is az! Pont ez a jó az egészben, hogy mindannyiunknak megvan a maga stílusa, más és más miatt vagyunk különlegesek. Egyébként, ha rajtam múlik, bármikor szívesen látnám őket a színpadon egy kis muzsikálásra. Ha ma este véletlenül felbukkannának, hívnám is őket rögtön a színpadra, én meg mennék a közönség közé egy kicsit! (nevet)
Mesélnél valamit a gyereklemezedről? Hogy jutott eszedbe kiadni ilyesmit?
Damian: Annak egész egyszerűen az volt az oka, hogy imádom a gyerekeket, nekem például három is van. Két fiam él Londonban, 11 és 12 évesek, és Dublinban a harmadik. Néha hiányolják az apjukat, de igyekszem annyi időt tölteni velük, amennyit csak lehet. Azt hiszem, nagyon szeretik a bandát, mikor Dublinban játszottunk, Jake pl. ott volt a bulin. Azt meg külön imádtak, mikor a Wembleyben játszottunk a Headspace-szel, és Ozzyval meg Zakk Wylde-dal lehetett együtt lógni!
És melyikükből lesz énekes?
Damian: Az egyik fiam rajta van az ügyön. Jacob édesanyja is kiváló énekesnő, és a fiam, bár csak öt éves, mégis hihetetlen hanggal van megáldva. Múltkor megnéztük anyut egy dublini színházban, Jacob nagyon izgatott volt, onnantól, hogy bejött a mama, minden egyes szót vele énekelt!
Hallottam hírét, hogy minden turnén akad valami problémátok a turnébusszal. Ezúttal is akadt valami horror-sztori?
Damian: Természetesen ezúttal is voltak gondok, úgyhogy buszt kellett cserélnünk, a mostani már a második a turnén. Isten tudja, miért, de nálunk valahogy mindig problémás, hogy működőképesek maradjanak a buszok.
Innen hová mentek, sok koncertetek van még?
Damian: Hú, azt hiszem, nincs már sok… nem is tudom… mindig csak a következő bulira koncentrálok. Azt hiszem, három buli van még, mielőtt visszamegyünk Londonba. Azt tudom csak, hogy összesen 10 koncert van még hátra.
Melyik volt eddig a legjobb?
Damian: Nem tudom, mind más miatt volt király. Imádok például itt lenni, a hajón, mikor mondták a srácok, hogy van két szabadnapunk, rögtön azt kérdeztem, nem maradhatnánk végig itt?! (nevet) Imádom a hajókat, nem is tudom miért. Kicsit mintha eggyé válnék a természettel, na meg a horgászás ugyebár.
Nagyon köszönjük a beszélgetést, már csak az utolsó, tradicionális kérdésünk van hátra: Mi az élet értelme?
Damian: Oh, ember, ez aztán a trükkös kérdés. Muszáj válaszolnom?! (nevet) Nincs válasz erre a kérdésre… Na jó, a gyerekek, a család, szeretet. De, hogy tényleg ez-e az élet értelme, azt sajnos nem tudom.
Ezt követően sikerült elcsípnünk Karl Groomot a hajó gyomrában, úgyhogy vele folytattuk.
Örülök, hogy újra látlak, nem tudom, emlékszel-e, de a Subsurface turnén is beszélgettünk anno, épp csak egy szinttel feljebb.
Karl: Persze, emlékszem. Kajáltunk is, ugye?
Bizony! Mielőtt Damianről beszélnénk, kicsit csevegjünk az új albumról is, ami a remek melódiák mellet talán az eddigi legbrutálisabb Threshold dalokat is rejti.
Karl: Igen, a legdurvábbakat a Psychedelicatessen óta; azon is voltak azért jó kemény nóták. Mindenféleképpen jót tett nekünk a kiadóváltás is, azt hiszem, hiszen kicsit túl kényelmesen is kezdtük magunkat érezni az InsideOutnál. Keményen dolgoztunk ugyan, de mégis jót tett, hogy olyan helyre kerültünk, ahol ismét úgy éreztük, nagyon ki kell tennünk magunkért. Volt egy extra nyomás emiatt, egy kis bizonytalanság, ami csak még inkább lendített rajtunk. Úgy éreztük, hogy kicsit mást kell ezúttal csinálnunk, hiszen az előző 2-3 lemezünk elég homogén volt. A Thresholdnál mindig is az volt a fő cél, hogy a metalos él is meglegyen, de jó melódiákkal. Ez az, ami egy csomó metal bandánál hibádzik. A Threshold viszont bármivel rukkol is elő, abban ott vannak a dallamok, innen ez a kettősség.
Kinek az ötlete volt, hogy ilyen brutális vokálok is kerüljenek a lemezre?
Karl: Mikor írtuk a Slipstreamet, igazán különlegessé akartuk tenni, megkértem ezért Dant (Dan Swanö - producer), hogy találjon valakit, aki felnyomja a vokálokat. Később úgy gondoltuk, hogy kéne még ebből, úgyhogy pakoltunk még ilyesmit az Elusive-be is. Elmondtam az elképzeléseimet Dannek, aztán 12 óra múlva már mutatta is a végeredményt. Nem is gondoltam volna, hogy ő fogja felnyomni a témákat. Csak a tiszta hangját ismertem, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól hörög. Eddig csak a Nightingale-ben hallottam, ott meg énekel, méghozzá remekül.
Körülbelül három éve ismerkedtünk meg egyébként, egy stúdiós hétvége alatt, azóta kontaktban maradtunk. Nem azt mondom, hogy ettől fogva mindig lesz ilyesmi, de szerintem most kifejezetten jót tett a lemeznek egy kis különlegesség.
Az elmúlt három évben elég komoly változások történtek a Threshold felállásban, gondolok itt a régi alapító társ Nick távozására, meg ugye a Mac-féle kavarásra.
Karl: Nick egyáltalán nem múlt idő, a következő lemezre valószínűleg visszatér. Kis szünetre volt szüksége, hiszen velünk nyoma a turnézást már 1993 óta. Mivel 20 éve barátok vagyunk, nem erőltettem, hogy maradjon a zenekarban, a barátságunk sokkal fontosabb azt hiszem. A legjobb, ami történhetett, hogy visszajön a következő lemezre, úgyhogy nagyon boldog vagyok emiatt.
Mac-kel kapcsolatosan meg igazából az a meglepő, hogy ilyen sokáig tartott a közös korszak, már sokkal korábban is megtörténhetett volna mindez. Azt hiszem, mindenkinek feltűnt, hogy komoly alkoholproblémái voltak, ez nem egyszer látható volt a bulikon is. Egyébként nem beszélte meg velünk a dolgot, csak közölte, hogy rendbe akarja tenni az életét és kiszáll. Azt hiszem jobb is, hogy nem jött velünk a turnéra, hiszen a sok ingyen sör túl nagy kísértést jelentett volna neki. Végül is itt van nekünk Damian, aki remek munkát végez estéről-estére.
Anno azt mondtad, nem biztos, hogy teljesen jó ötlet volt Damiant visszavenni a 3. lemezre.
Karl: Nem is, és ő sem volt kész rá, ahogy az akkori turnén ki is derült…
Most viszont minden oké.
Karl: Oh, abszolút. Mondjuk csak egy körre és a következő lemezre tervezünk, nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de eddig minden oké. Egyébként is megtanultam már együtt élni azzal, hogy mindig problémánk van az énekesekkel! Damiannek ez már a harmadik köre ugye, Glynnek drogproblémái voltak a turnén, egész addig,míg haza nem jöttünk, Mac meg annyit ivott, hogy fogalma sem volt a szövegekről. Most viszont minden király, Damian élvezi amit csinál, profi bulikat vezet le, és még a szövegeket is tudja. Én meg élvezem, hogy végre ismét vannak szövegeink! (nevet)
Gondolom, hosszú távra tervezel Damiannel...
Karl: Ezt az évet végignyomjuk, az biztos, aztán megpróbálunk még egy kört tenni a Dead Reckoninggel. Ha ráér, akkor közösen. Ha meg nem, akkor is vannak ötleteim, hogy kivel vegyünk föl lemezt. Úgyis állandóan cserélgetjük az énekeseket, már rutinom van új arcok keresésében. (nevet) Damian egyébként szívesen jönne szerintem, de nem csak rajta múlik. Van ugyanis egy bandája Tokióban, a Headspace. Jó pár bulijuk volt már, demót is kihoztak. A billentyűsük épp turnén van, de ha visszajön, össze akarják rakni a lemezanyagot végre. Mindenesetre azt hiszem, belefér majd Damian idejébe, hogy velünk is muzsikáljon, hiszen a legtöbb banda 3-4 hetet turnézik egy évben, plusz beesik néhány fesztivál buli, aztán meg két hét alatt felénekli az ember a témákat…nem lehetetlen összehangolni, szóval majd meglátjuk. Én nyitott vagyok, az biztos. Ha jön, szívesen látjuk.
Azt hiszem, a rajongók is!
Karl: Jaja, pont ezért van könnyű dolga, volt már köztünk sokat. Ha meg nem tud jönni, felhívom Glynnt! (nevet)
Mi van vele, nem tudod? Damiant is kérdeztük, de nem tudott túl sokat.
Karl: Volt egy bandája, várj csak, mi is…
A Mindfeed.
Karl: Ja, a Mindfeed, két lemezt felvettek, aztán meg egy New Blacks nevű bandában nyomta, de az csak egy honlapig jutott, most meg azt hiszem, nem nagyon muzsikál, csak magának írogat dalokat. Legutóbb, mikor Angliában játszottunk, dumálgattunk egy kicsit, újra jóban vagyunk, minden oké köztünk. Akadt pár problémánk vele a turnén, de már túlvagyunk rajta. Glynnek egyébként leginkább a hollandokkal gyűlt meg a baja, mert túl alacsony. Még a színpadon állva is fölé magasodtak! Utálta! (nevet)
És Mac? Ő teljesen abbahagyta a muzsikálást?
Karl: Nem tudom, nem lehet elérni, a telefont sem veszi fel. Egyszer tudtam beszélni a barátnőjével, de ő sem tudta, hol van éppen. Fogalmunk sincs, merre mászkál. A német cimborái is lejöttek az egyik bulinkra, de ők is azt mesélték, hogy beteg volt, de ők sem tudják, hol van. Anno három nappal a szlovéniai bulink előtt is felszívódott, úgyhogy nagy mázlink volt, hogy Damian épp ráért, így néhány puska segítségével le tudtuk nyomni a bulit. Damiannek aztán voltpár hete, hogy megtanulja a számokat, és itt is maradt. Nem vagyok csalódott egyébként, bár elég idegesítő, amit Mac művelt, messze van a profizmustól, de az egész a betegsége miatt volt. Ha eljött volna velünk, csak még jobban kikészült volna, amit meg tényleg nem akarok. 
Tavaly például már szívproblémái is voltak, kórházba kellett vinni, tehát ezt a turnét biztos nem bírta volna végig. Ehhez csak bónusz, hogy Damian ilyen jól teljesít! Nagyon boldog vagyok, hogy megint vannak szövegeink! Korábban, mikor Richard és én nyomtuk a háttérvokált, küzdöttünk azzal, hogy próbáltuk kitalálni, Mac miket énekelhet, és mindenki azt hitte, mi vagyunk a hülyék.
Damian is azt mondta, hogy nagyon boldog.
Karl: Igen, tényleg ez az egyik legjobb hangulatú turnénk eddig. Senki nem iszik a koncertek előtt, ami elég szokatlan, nem?!
A múltkori magyar bulira emlékszel?
Karl: Ja, nem volt valami jó, de annál sokkal rosszabbak is voltak. Egyszer Mac elesett a színpadon, mondtam neki, hogy keljen fel, mire ő: nem tud, épp a szövegekre próbál emlékezni. Végül fekve próbálta végignyomni a számot, de túl részeg volt ahhoz is. Mikor felvettük a lemezt, akkor is üvöltöztünk vele egy csomót, mert olyan állapotban jelent meg, hogy semmire nem volt képes. Ezért végül hat hétbe telt, mire sikerült felvennünk az éneket.
Mondjuk, szerintem kifejezetten jól nyomja az utolsó lemezen.
Karl: Igen, de nagyon sok időbe telt, és Richardnak is egy csomó melója volt, míg a legjobb részeket összeeditálta. Azt hiszem, senkit nem tisztel a bandából, ha valaki így viselkedik. Mindenki keményen dolgozik, egyvalaki meg tiszta idióta. Mac egyébkéntnagyon tehetséges, de azt hiszem, egy csomóan pont a legtehetségesebbek közül nem jutnak mégsem sehová, mert nem ápolják a tehetségüket. Mint Paul Gascoigne, a focista, akinek szintén kicsúszott a lába alól a talaj a pia miatt. A zenészekre sajnos ez hatványozottan igaz.
Még mindig dolgozol producerként?
Karl: Hajaj, még 4-5 lemezt be kell fejeznem az év végéig, úgyhogy elég sok stúdiós melóm is van.
V.Sz.: Londonban laksz egyébként?
Karl: Közel Londonhoz, a Heathrowtól nem messze, a Windsor kastélynál, ahol a királynő is. (nevet) Ha ismered az ügetőt arrafelé, attól nem messze. Kb. 20 kilométerre lakom Londontól, kicsit keletre; közel van, de mégis vidék.
V.Sz.: Voltál már az Old Vic színházban?
Karl: Nem, sajnos voltam még. Szeretnél elmenni egyszer oda?
V.Sz.: Jaja, meg akarom nézni ott egyszer Kevin Spaceyt.
Karl: Ahh, értem, Londonban egyébként van egy rakat színház, voltam is egy csomóban, de nem tetszettek! Volt egy barátnőm, aki imádott színházba járni, de én utáltam! (nevet)
Lehet, hogy emlékszel, múltkor is azzal fejeztük be, hogy mi az élet értelme?
Karl: Azt hiszem, az elmúlt időszakból megtanultuk, hogy a legtöbbet kell kihozni minden egyes napból. Ha soha többet nem lépünk színpadra, akkor is elmondhassuk, hogy az utolsó bulink is jó volt. Ez a jó ebben a turnéban, hogy úgy érzem, a legtöbbet hozzuk ki magunkból minden este.
Fotó: Valentin Szilvia
