Június 9-én, szinte napra pontosan hét évvel első és eddig egyetlen magyarországi koncertje után ismét hazánkban lép fel a '80-as évek első felének egyik legmeghatározóbb amerikai hard rock bandája, a New York-i Twisted Sister. A helyszín ezúttal a várpalotai Pannónia Fesztivál nagyszínpada lesz, ahol a zenekar összes nagy slágerét eljátssza majd, márpedig a We're Not Gonna Take It, az I Wanna Rock vagy az I Am (I'm Me) igazi klasszikusok, amelyeknél jobban aligha indulhatna a vidéki nyári fesztiválok sora. A jeles alkalomból Eddie „Fingers" Ojeda gitárossal beszélgettünk egy jót.
Júniusban újból Magyarországon koncerteztek. Mire számíthat, aki megnéz titeket?
Arra, hogy egy óriási rock'n'roll buli vár rá! Mint mindig, most is mindent megteszünk majd, hogy a lehető legtöbbet nyújtsuk a közönségnek. A végleges koncertprogramról még nem döntöttünk, de abban mindenki biztos lehet, hogy nem fog csalódottan távozni.
Két éve a Sweden Rock fesztiválon elejétől végéig eljátszottátok a Stay Hungry lemezt. Idén nem terveztek valami hasonlót?
Az egy speciális koncert volt direkt a lemez huszonötödik születésnapja alkalmából, idén nem lesznek ilyen fellépéseink. A legnagyobb sikerű, legismertebb dalainkat játsszuk majd, ahogy általában. Persze fontos, hogy a műsor változatos legyen, így aztán ezúttal is variálunk majd rajta egy kicsit a legutóbbiakhoz képest. Ahogy mondtam, pontosan még nem dőlt el, mi kerül majd elő és mi nem, de felmerült például, hogy két dallal többet játszunk majd az Under The Blade-ről. Igazából nem könnyű eldönteni ezeket a dolgokat, hiszen akár négy órát is simán a színpadon tölthetnénk... Általában arra szoktunk törekedni, hogy a legismertebb, legnépszerűbb nótákat játsszuk. Pontosan tisztában vagyunk vele, hogy a közönség sem vár tőlünk mást.
Miközben sorra alakulnak újjá a '80-as évek régi bandái, és átfogó nosztalgiaturnékkal, új lemezekkel jelentkeznek, ti sokkal visszafogottabban vagytok jelen, mióta ismét összeálltatok. Leginkább fesztiválokon léptek fel, és albumot sem készítettetek. Miért?
Ami az albumot illeti, nagyon egyszerű a helyzet: felesleges azzal áltatni magunkat, hogy a közönség új dalokat akar hallani a régi kedvencektől. Órákig sorolhatnám az ellenpéldákat... Én is számos ilyen általad említett '80-as évek-beli banda koncertjén fordultam meg az utóbbi években, és az a tapasztalatom, hogy a nézők többsége egyszerűen nem ismeri az új dalokat, és nem is érdeklődik irántuk. A régi nagy slágereket akarják hallani... Nyilván ettől még lehetne jó albumot készíteni, a kérdés csak az, hogy van-e értelme.
Vagyis kizárt, hogy valaha is új Twisted Sister lemez jelenjen meg?
Hadd kérdezzek vissza: hallottad azt az egyetlen új nótát, amit az újjáalakulás óta felvettünk? (Ez 30 címmel jelent meg a Stay Hungry 25 éves jubileumi kiadásán 2009-ben – D.Á.)
Bevallom, eddig még kimaradt...
Na, pontosan erről beszélek! (nevet) Jó kis nóta pedig... Ami a kérdésedet illeti, nem mondom azt, hogy soha az életben nem készítünk új lemezt, mert elég öreg vagyok már ahhoz, hogy tudjam: sosem szabad kizárni semmit. Nem tudhatod, mit hoz a jövő. De egyelőre nincs napirenden a dolog.
A régi albumaitok közül van kedvenced?
A Stay Hungry volt a legsikeresebb lemezünk, akkor ért fel a zenekar az abszolút csúcsra. Népszerűségét, hatását tekintve tehát mindenképpen azt kell kiemelnem, de ennek ellenére nem mondanám, hogy az volt a legjobb. Mindnek megvolt a maga erőssége, a saját íze. Nem igazán tudok választani közülük, mindegyikre büszke vagyok.
A Love Is For Suckersre is?
Arra is. Tisztában vagyok vele, hogy az a lemez nem született szerencsés csillagzat alatt, másképp 
is készült, mint a korábbiak, a dalok viszont ott is jók voltak. Igazság szerint egyetlen probléma van vele: hogy az akkori producerünk, Beau Hill túlságosan kipolírozta. Nagyon kaliforniai lett a hangzása, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam ezt meg... Sokkal nyersebbnek, direktebbnek kellett volna lennie. Magukat a nótákat viszont szeretem.
Nem fordult meg a fejetekben, hogy valamit esetleg előkapjatok róla élőben is?
Dehogynem, többször is. Csakhogy több tényező is ellene szól. Egyrészt A.J. Pero akkor már nem zenélt velünk. A helyére került Joe Franco jó csóka volt, de A.J. mégis A.J., érted... Másrészt ezen a téren sem akarjuk magunkat áltatni. Ahogy mondtam, a bulikon a közönség kedvenc dalaira koncentrálunk, márpedig a Love Is For Suckers nem volt sikeres lemez. A rádiók nem játszották a dalokat, és a megjelenés előtti években a PMRC is elég keményen keresztbe tett nekünk, ahol csak tudott. Mire az album a boltokba került, egyszerűen elfogyott körülöttünk a levegő. A múltkor egyébként már majdnem betettünk róla a műsorba valamit, de a végén aztán mégis leszavaztuk.
Ha már a levegő ritkulása a téma, a Come Out And Play még aranylemez lett, de meg sem tudta közelíteni a Stay Hungry eredményeit. Mit gondolsz, miért szakadt meg a Twisted Sister sikerszériája a '84-es album után?
Ez az a kérdés, amire nem létezik megfelelő válasz. Senki sem tudja, mitől lesz az egyik lemez olyan, hogy egyszerűen mindenki rákattan, és miért nem kapja meg a megfelelő figyelmet a másik. Minden erőnket beleadtuk a Come Out And Playbe, a mai napig sem érzem úgy, hogy bármi gond lett volna azzal a lemezzel, de az emberek mégsem vették az adást. Ilyesmi bizony előfordul néha... A legtökéletesebb példa talán a Van Halen Gary Cherone-nal készült albuma. A mai napig állandóan mindenki csalódásként emlegeti, pedig nincs vele semmi probléma, teljesen jó anyag.
Milyenek most az emberi viszonyok a zenekaron belül? Barátok vagytok?
Igen, mindenki mindenkivel jóban van. Nem lógunk folyamatosan együtt, de akkor is fel szoktuk hívni egymást, ha éppen nem koncertezünk.
Mi a helyzet a következő szólólemezeddel? Most is sok vendég szerepel majd rajta, mint legutóbb?
Lassan, de biztosan készülget, reményeim szerint hamarosan befejezem a munkát. Ami a vendégeket illeti, jónéhány neves muzsikus felbukkan majd a dalokban, de neveket egyelőre még nem szeretnék mondani. Csak az a biztos, amit már felvettünk...
Ha egy szóval kellene jellemezned a Twisted Sistert, mi lenne az?
(gondolkodik) Azt hiszem, az erőteljes a megfelelő kifejezés.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
A The Dark Side Of The Moon a Pink Floydtól, a Sgt. Pepper's Lonely Heart Club Band a Beatlestől, és talán az első Van Halen.
Mi az élet értelme?
Hogy élvezd ki minél jobban, mert nem töltesz túl hosszú időt ezen a bolygón.
