Mivel a zenekar már 10 éves múltra tekint vissza, meglepő hogy csak ennyi idő után jutottatok el a lemezkészítésig. Mi volt ennek az oka?
Félre ne értse senki, amit mondok, de igazándiból nem biztos, hogy egészséges dolog az, hogy rövid együtt zenéléssel töltött idő után mindenki lemezt ad ki. Minimális tapasztalattal a hátuk mögött belevágnak valamibe, amiről semmit sem tudnak, aztán eltűnnek a süllyesztőben, mintha nem is lettek volna. Nálunk ez nem divatfüggő dolog, nem sztár allűr, egyszerűen ez az életünk. Pont a mögöttünk lévő idő a bizonyíték erre.
Úgy emlékszem, már ’95 tájékán is erősen mozgolódtatok. Hogy-hogy az akkori szombathelyi extrém brutkó metal/hc vonulattal nem tudtatok felszínre kerülni? Valahogy mindig megmaradtatok a GY-M-S megyei zenekar szinten…
('95 tájékán nem voltam a bandával…) De talán a következő kérdésedben bizonyos fokig benne van a válasz is… Illetve akkoriban talán még nem is foglalkozott a zenekar annyira "direktben" a dolgokkal.
A te meglátásod szerint GY-M-S megyében miért nincs nagyon bázisa a metal durvább ágainak?
Divatok, kedvencek jönnek, mennek, a Villon megmarad… Fogas kérdés, nehéz is rá választ adni, de tény, hogy így van. Mindenesetre szerintem nagyban hozzájárul ehhez, hogy a médiából szinte teljesen kiszorul ez a fajta muzsika. E nélkül pedig egy bizonyos szint után, a mai viszonyok között már szinte lehetetlen, hogy legyen bázis. Megyén belül még el lehet boldogulni a média nélkül, de az ország másik felére átvinni produkciót támogatás nélkül, hát ez kemény dió.
Előbb extrém brutális metalt említettem… ezen szavak mindegyike igaz a Villonra, de szerintem van benne egy nagy adag ’80-as évekbeli, főleg amerikai thrash vonulatból is…
Nekem tetszik ez a meghatározás. Hát még az új nóták… Még egy kicsit megkevertük… Megéltünk már egyet s mást. Természetesen mindenkire hatással van az a zene, amin felnőtt - a 80-as évek. Aztán mindenki hozza a saját ötleteit.
Mik az aktuális kedvenceitek?
Mindenfélét hallgatunk. A közös hullámhossz mindenek előtt a Slayer, aztán a Machine Head, a Dream Theater, System of a Down, és még sokan mások… De a széles érdeklődési kör jellemző a zenekarra. Én szeretem az előbb felsorolt bandákon kívül a Red Hot Chili Pepperst, a Downt, a jazzt, és a klasszikusokat is. Sőt van a zenekarban Sting rajongó is. Nem mondom meg ki az …
Az élő teljesítményetek elég meggyőző, szerintem brutálisabbak is vagytok élőben, mint lemezen, főleg ami az éneket illeti…
Igen. Meg szerények is vagyunk! Főleg…
Térjünk át a lemezre. Nagyon jól sikerült, dögös hangzást is sikerült kihozni a HSB-ben. Utólag is elégedettek vagytok vele?
Nagy élmény volt stúdióban dolgozni. Ez közhely, de tényleg fantasztikus. A legjobb dolog a világon. Hogy mennyire vagyunk elégedettek? Egyrészt azok vagyunk, másrészt az ember soha nem lehet igazán az. Mindig többet, mindig jobbat akarunk csinálni. Ez hajt bennünket előre.
Hogyan írnátok le az olyan olvasóknak, akik nem ismerik még a zenéteket? A mai magyar hasonszőrű zenekarokhoz (CDT, Neck Sprain, Ektomorf) hasonlítva miben vagytok másmilyenek?
Hát a zenét elég nehéz szavakba önteni, meg kell hallgatni… Igazi kemény, összetett zene, húzós riffekkel és szellemes dobtémákkal. Ja és a basszus, hát az meg egyenesen fantasztikus… Ha-ha! Egyébként meg az az egészben a legjobb, hogy mindenben mások vagyunk. Egyik erőssége a zenekarnak - ha szabad ilyen szerénytelenül fogalmazni - hogy van saját stílusunk. Ami egyrészt lehet, hogy közhely, de szerintem annál nagyobb dolog.
Ti hogy érzitek, mik azok a vonások, amik egyedivé, “villonossá” teszik a számokat?
Nagyjából azok a dolgok, amiket az előbb említettem, illetve szerves részét képezik a zenénknek Nagy LA remek szövegei. Teljesen egyediek, gondolatgazdagok. Saját stílusa van.
Elég régi számok is vannak a lemezen, emlékeim szerint a Pozitívot már ’95 körül is nyomtátok. Melyik a legrégebbi nóta és melyik a legújabb? Van olyan szám, ami irányadó a jövőre nézve?
A lemez anyaga egységes, egy kerek egészet képez. Itt még nem találsz a következő anyagra utaló számot. Nem is állt szándékunkban ilyesmi. Ez az album az eddigi időszak összegzése.
Nagyon jól sikerültek a magyar szövegek. Nagyon jól ritmizáltak és értelmes gondolatok olvashatók bennük, nem a régebben szokásos “szar az élet a kibaszott gettóban” dolgokat. A Necropsia szövegekre emlékeztetnek. Mi inspirálta ezeket? Amúgy kik a szövegírók?
Köszi Nagy LA nevében is, saját maga írja a szövegeket. Én is nagyon szeretem, amiket ír. Ahogy már utaltam rá, egyediek és gondolatgazdagok. Érdemes rájuk komolyan odafigyelni, elgondolkozni. Az inspirációt maga az élet jelenti. Elég eseménydús időket élünk, sok olyan dolog van, ami véleményalkotásra készteti az embert, amit egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni. Hogy a Necropsiával hogy hoztad össze, azt te tudod.
Mi az a szint, amit a zenekarral el szeretnétek érni? Nem “pénzügyileg” gondolom, hanem magán a nyilvánvaló zeneszereteten kívül van-e valami, akár egy cél, akár egy példakép, ami miatt elkezdtétek ezt az egészet? (Ilyen mindenkinek van…)
Miért tesszük? Valószínűleg azért, mert a zene az a mód, amin keresztül kifejezzük magunkat, ezen keresztül mondjuk el véleményünket, a bennünket körülvevő világról. Meg mert egyszer a kezembe vettem a hangszert, és nem is akarom letenni… Természetesen jó lenne minél tovább eljutni, de elsősorban nem ez motivál. Példakép? Nehéz lenne nevesíteni, nagyon sok jó muzsikus van. Meg azért is nehéz lenne egyet kiemelni, mert több fajta zenét is hallgatok, mindig a hangulatomnak megfelelően. Általában azokat szeretem akiknek önálló egyéniségük van, és ez a játékukon is érződik.
Elég sok szponzori felirat van a CD-n/kazin, hogy akadtatok rájuk? Mennyiben támogatják a zenekart?
Ezt passzolni kéne, nem szakadnak meg. :-)
Mit vártok a lemeztől? Van valami visszajelzés a fogadtatásról? Van már valami, amire különösen büszkék vagytok (igen-igen ez enyhe utalás a Moby Dick visszatérésére rendezett koncertre, ha-ha)? Van olyan külföldi zenekar, aki elé mindenképpen be szeretnétek furakodni, ha Mao-ra látogatnak?
Mivel a lemez magánkiadásban jelent meg, a terjesztése nem túl rózsás. Pedig a kritikai visszajelzések nagy örömünkre, jók. A másodikhoz mindenképpen szeretnénk megfelelő kiadót találni. A Moby Dickes dolog egy régi ismeretségnek köszönhető. Korábban majd’ hét évig éltem Sopronban, ott ismerkedtem meg Smicivel. Az előbb kedvenceinkként felsorolt zenekarok közül bármelyik előtt szívesen játszanánk.
Egy pár feldolgozást is nyomtok koncerten. Ahogy azonban nézem, ezek a feldolgozások mindig követik az aktualitásokat (régen volt pl. Kreator, most System Of The Down). Fontosnak tarjátok ilyenkor is hogy mindig újat mutassatok? Lenne olyan feldolgozás, amit lemezre is rögzítenétek? Ez más lenne, mint egy “normál” koncertfeldolgozás?
Természetesen haladunk a korral, azt hiszem ebben nincs semmi rossz. A System az óriási! Azért játsszuk, mert mindannyian nagyon szeretjük. Úgy gondolom, hogy a modern metal muzsika egyik meghatározó zenekara. Korszerű, kemény, és sikerült újat hozniuk, ami az egyik legnagyobb dolog. Szóval király. Nem beszélve a klipjeikről. Kevés zenekar büszkélkedhet ilyen színvonalas klipekkel. Méltó a zenéjükhöz. Ettől függetlenül jelen állás szerint nem valószínű, hogy lesz feldolgozás az albumon. Koncerteken játszunk feldolgozást a buli kedvéért, de egy album az másról szól.
Vannak nóták, ötletek a következő anyagra?
Természetesen. Már kész dalok is vannak, sőt olyan is akad, amit már koncerten is játszunk. Alapvetően marad a kemény vonal, de nem akarjuk még egyszer ugyanazt az albumot elkészíteni. Kemény lesz, de kicsit másképp. Szellősebbek lesznek a gitártémák, stb. De erről majd később.
Az is ilyen hosszadalmas előzmények után fog megjelenni?
Ez nem csak tőlünk függ, előbb meg szeretnénk találni a megfelelő kiadót. A megjelenést még nem tervezzük, egyelőre írjuk a dalokat. Időpontról még korai lenne beszélni.