Az olasz Scarlet Records legnagyobb csapata a Terror 2000, ami Speed Strid Soilwork vokalista és Klas Ideberg Darkane bárdista projectje, amivel ugye nem mondok túl nagy újdonságot. Ez itt már a második lemezük és érdemes felkutatni az első Slaughterhouse Supremacyt - természetesen 2000-es kiadvány - is, mert az is jófajta svéd thrash acél, mégpedig úgy a Carnal Forge/Defleshed tájékán, bár kicsit dallamosabban.
Azóta azonban sok "talajmelót" lefolytatott Speed anyacsapata, mégpedig két jófajta dallamos/death-ből egyre inkább dallamosodó, tiszta énekes, progresszíves metalba átcsapó korongot, az A Predator's Portrait és a számomra nagy csalódás, tipikus újkori Nuclear Blast sikerkiadvány, Natural Born Chaos képében. Nagyon érdekelt, mit tesz le az asztalra a Terror 2000 így 2002-ben. Szóval beraktam a lemezt és hát...
...egyből padló! Kegyetlen csapás az arcra: "We're back with the terror 2000 attack!" csordavokálozzák brutálisan, egyből egy hihetetlenül intenzív indítással, amely felépítésében engem kicsit a Pantera Strenght Beyond Strenghtjére emlékeztet, főleg a lassú doomosan gördülő riff miatt a végén. Érdekes, hogy a Terror 2000 egy mostanában eléggé bejáratott stílusban mozog, aminek lassan szintén elkezdenek kialakulni a kliséi, tucattermékei, de riffelésük mégis tök egyéni. Ilyen kapkodós, de rokkenrollosan laza és agybahasítóan nyers, zúzós. Egyből fel lehet ismerni akármelyik dalról, hogy az ő szerzeményük. Persze a csapás folytatódik a kettes Formula Flame Feasttel is, nagyon nagy nóta és nagyon nagy kedvenc még a rock'n'rollosan induló Burn-Out In Blood, valamint a Faster Disaster ott középtájt meg az utolsó Killing Machine a végén. Ebből is látszik, hogy szépen tartogat mindenhol jó nótákat a 10 számos 30 perc körüli lemez, nem csak az elejére vannak tömörítve nagy himnuszok. Ezen kívül minden szám tartalmaz valami érdekesebb megoldást, mint pl. Menace Of Brutality ős-arayás ős-sikítást, a már említett Back With Attack egy "egyszerűen nagyszerű" dallamos szólót, meg más nóták doomolást, zakatoló középtempókat, király hangulatos betéteket persze mindezeket zseniálisan pörgő DALOKba ágyazva. A zenészek teljesítményét, dalszerzői képességét nem érdemes külön magasztalni, aki elkezdi keresgélni ezt az anyagot, az már úgyis ismeri ezt a tényt már anyazenekaraikból, szóval vérprofi a produkció akár a hangzás, ami nagyon tiszta és mégis tök dögös. Gondolom, az azért sokakat érdekel, hogy Speed énekel-e tisztán? Megnyugodhattok vagy idegeskedhettek, ízlés kérdése: hát nem! Végigsüvíti a számokat, inkább ordít, nem úgy mondjuk, mint a Soilwork The Chainheart Machine-jén, hanem egy kicsit anselmósabban szerintem. Fantasztikusan sokoldalú a pali! Egyetlen egyszer kezd el tisztán énekelni a Headrush lehalkulós végén, de csak úgy poénból.
Olyan lemez ez, amire nem érdemes nagyon sok szót pazarolni a végig egyenletesen király színvonal a király thrash himnuszok magukért beszélnek. Dinamikában már-már az At The Gates isteni Slaughter... lemeze mellett vannak, de annyira az ő stílusuk nem olyan magasztos, inkább beleszarós, és amolyan ősi thrash feelinget áraszt az egész, amit példáz úgy a lemez, mint a nóták címei (pl. Infernal Outlaw, Back With Attack és lásd még fentebb) és a vicces borító (egy csontváz lángoló, kockás, start/cél zászlóval a kezében). Aki bírja pl. a Defleshed szellemiségét, és zenéjét, az nyugodtan felkapaszkodhat a Terror 2000 száguldó járatára is, csalódás kizárva.
Sajnálnám, ha arról lenne szó, hogy Speed ide mentené el a Soilworkből mostanában kiveszett thrash élt, és én őszintén remélem, hogy ők is fognak még igazán gyors és brutális, de dallamos számokat gyártani a jövőben, mert szerintem ez volt egyik igazi erősségük. Ezt a király Terror 2000 lemezt hallgatva vált nyilvánvalóvá számomra, hogy mi hiányzik a mostani Soilworkből. Meg az is, hogy mi a Faster Disasterből: a dallamok meg még egy pici szín, ezért "csak" ennyi.
