Shock!

Őszintén szólva, amikor az eredetileg 2020 áprilisára meghirdetett koncert második halasztását is bejelentették, semmi esélyt nem láttam arra, hogy megvalósulhat ez a Gotthard-buli. A covid miatt eltolt bulik nagy része nem érte meg a harmadik dátummódosítást... Szerencsére ezt a koncertet mindenki kibekkelte, így végül nem nyolc, hanem közel tíz év után ismét hazai Gotthard-koncertnek örülhettek a hard rock rajongók.

Az előzenekarként megjelölt Sexnuggets műsorát nem láttam, csak az utolsó két mozzanatra értem oda, így nem szívesen mondanék véleményt a produkciójukról, pláne, hogy az általam látott pár perc több sebből is vérzett... És itt most nagyon diplomatikusan fogalmaztam...

Ez volt a negyedik Gotthard-szeánsz kis hazánkban, és a második az értelmetlenül meghalt Steve Lee helyére érkezett Nic Maeder énekessel. Mostanra, gondolom, mindenki elfogadta őt a zenekar frontján (nem is nagyon volt más választása), de szerintem Nic főnyeremény volt Steve elvesztése után. Más karakter, de hihetetlenül pozitív a csóka, és hangban is hozza, amit kell. Más kérdés, hogy a Firebirth zsenialitása után mostanra én személy szerint érzek némi visszaesést (vagy hívjuk inkább megtorpanásnak) az aktuális Gotthard-lemezek kapcsán, valahol a Silver magasságában egyre kevesebb lett az igazán ütős nóta, de ez csak az én véleményem, Svájc elsőszámú rockbandája köszöni szépen. jól van. Érdekes, hogy Svájc viszonylag kevés rock/metál-bandát termelt ki az évtizedek során, de ami ismert lett, mind egyedi ízzel közelít a zenéhez. Gondoljunk csak a Celtic Frostra, vagy a Coronerre, és a maga műfajában a Gotthard is egyedülálló jelenség.

Részemről ez volt az első hazai találkozás a zenekarral, meg is lepett, hogy egy ilyen nívós banda csak az A38-ra elegendő közönséget képes bevonzani, de ahogy utánanéztem, kiderült, hogy mindig az A38-on voltak a magyar Gotthard-bulik. Úgy tűnik, itthon csak ennyi embert tudnak csatasorba állítani. Számomra azért is volt ez meglepő, mert eddigi két találkozásunkkor mindig nagy színpadon, díszlettel, sok ember előtt láttam őket, fesztivál-főzenekarként. Persze a klubos helyszín egyáltalán nem zavarta Leoniékat, ők is kiéheztek már az élő zenére, a 2020-as, nem sokkal a tervezett magyar buli előtt bekövetkezett leállás óta ez volt a harmadik koncertjük.

Ha van pozitívuma a covidnak, mindenképpen ide sorolandó, hogy a leállás okozta élőzenés elvonási tünetek nemcsak rajtunk, koncertlátogatókon ütközött ki a nyitás után, hanem a zenekarokon is. Folyamatosan tapasztalom, hogy a bandák is nagyobb elánnal ugranak neki a koncerteknek a nyitás óta. Ez valahogy itt is tetten érhető volt. Vehemensen, iszonyat lelkesen, de vérprofin tolták végig a bulit, nyoma sem volt befáradásnak, elejétől a végéig jókedvűen, élvezettel szántották be a színpadot. Mindenki hozta, amit kellett, és azt hiszem, a szettlista is mindenkinek kielégítő volt, pláne, hogy huszonkét (!) dalt vezettek elő, és még a dobszóló sem volt unalmas, mint általában. Mivel mégiscsak lemezbemutató koncertről beszélhetünk, az új lemez öt tétele adta a műsor gerincét, de a korábbi Maeder-féle albumok további hat húzónótája is elhangzott. A Steve Lee fémjelezte korszakot nyolc szám képviselte, főként a legnagyobb klasszikusok, egyedül személyes kedvencemet, a Need To Believe albumot nélkülözték, ami főként annak fényében érthetetlen, hogy három feldolgozás is bekúszott a műsorba. A már az első lemez óta kirobbanthatatlan Husht még valahol megértem (bár én már elengedném a helyükben), de az ABBA-klasszikus SOS rockosított verzióját, vagy a Manfred Mann által sikerre vitt Bob Dylan-nótát semmi sem indokolja. Ezek helyett simán elővehettek volna sajátokat is, van miből válogatni.

Persze ezek csak az én kötözködéseim, igazából ismét megvett kilóra Leo Leoni és csapata, ahogy a közel telt házas A38 közönségét is. Csak remélni tudom, hogy nem kell újabb tíz évet várni egy következő hazai Gotthard-bulira, és legközelebb talán egy nagyobb helyet is benépesítenek majd magas színvonalú, pozitív zenéjükkel. Megérdemelnék, ahogy mi, rajongók is...

Fotó: PP Rock Photo