Shock!

Annak idején, valamikor az In The End sláger felbukkanása idején találkoztam először a Black Veil Bridesszal. Többek között Mötley Crüe-n szocializálódott lelkemnek egyből feltűnt, hogy itt bizony valami érdekes dolog van kibontakozóban. Bejött, hogy az egyre inkább rocksztármentes rockervilágban jönnek ezek a sihederek, és úgy néznek ki, mint a Mötley '83-ban, és még zenélni is tudnak. Sajnos utána elég hamar belesimultak az „imádják a csajok ezt az Andy gyereket″ fílingbe, és ott is maradtak. pedig azóta is rendre kicsúszik a kezük alól egy-egy bivaly nóta. De valamiért azt érzem (és ebben az első magyar koncertjük is megerősített), hogy itt bizony egy HIM-szerű sikersztori részesei vagyunk, ahol tök mindegy, hogy ki játszik a bandában (és mit), egy a lényeg: hogy az énekes, az ügyeletes szépfiú ott legyen. Ezt a teóriát erősíti az a tény is, hogy a kezdetek óta egyedül Andy Biersack van jelen fixen a bandában. Ez egyfelől bebetonozott pozíció, hiszen a lelkes rajongótábor adott, de egyben sokakat el is rettent a bandától, akik esetleg inkább a zenei oldalról közelítenének a zenekarhoz.

A két éve tologatott, majd az utolsó pillanatban is átszervezett első hazai Black Veil Brides-buli is a fent említett papírforma szerint zajlott. Nagyon régen láttam/halottam már ennyi fiatal lánykát sikoltozni egy koncerten, pedig rendszeres résztvevője vagyok a zenés/táncos rendezvényeknek... A buli viszont számomra és valószínűleg azok számára is felemásra sikeredett, akik nemcsak Andy miatt érkeztek az első magyarországi megmérettetésre.

Egyrészt a banda jött, látott, és lenyűgözte a keménymagos rajongókat. Mindent megtettek annak érdekében, hogy mindenki megkapja, amiért jött, de ezt nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. Jöttek szép sorban a sikerdalok, nem volt megállás egy percre sem, oda-vissza felszántották a színpadot, hoztak látványos vizuális körítést, de... A tény, hogy előzenekar nélkül, az első magyar fellépésükön az intróval együtt miért csak közel 50 percet játszottak (amiben volt egy felesleges dobszóló is), erős kérdőjeleket rajzolt minden jelenlévő homlokára. Az In The End záróhangjai utáni pacsizást követően még hosszú percekig a helyén maradt a közönség, várták a ráadást, de hiába, a borsos belépő áráért be kellett érniük egy tíznótás koncerttel, úgy, hogy még több mint fél órát simán játszhattak volna a csendrendeletig...

A két nappal korábbi Scorpions-koncert kapcsán több olyan kritika is elhangzott, hogy oké, király volt a buli, de azért az a másfél óra kicsit kevés. A skorpiók jelentős része már erősen benne van a nagypapakorban, és ennek ellenére letolták becsülettel a show-t, eközben a hozzájuk képest tinédzser Black Veil Brides letudta a bulit közel 50 percben... Persze voltak előjelei a dolognak, de magam se gondoltam, hogy nálunk is ez történik majd. Megnéztem, előzetesen mi lesz a program és már ott feltűnt, hogy nyolc-tíz nótás bulik mennek végig a turnén. A koncert előtt is jött az infó, hogy csak két számot lehet fotózni a szokásos három helyett, amit akkor senki nem értett, de így, a rövidített műsoridő ismeretében már egyértelmű. Arányosan lecsökkentették a fotózható dalok számát is...

Ettől függetlenül jól összerakott műsort kapott a nagyérdemű, a dalok lefedték az életművet rendesen, de nyilván mindenki tudott volna még hozzárakni a műsorhoz. A kissé elnyújtott intro után a 2014-es, cím nélküli album húzónótájával, a Faithless-szel indítottak, majd jött a Rebels EP-s Coffin. Mire kikászálódtunk a fotósárokból, a banda már teljes erőből tolta az új lemez – és számomra a teljes életmű – legerősebb dalát, a Crimson Skiest. A folytatásban szép sorban megidézték az összes albumukat egy-egy dal erejéig, de duplázni csak a korai anyagok és az új lemez tudott a teszkógazdaságos műsoridőben... A záró In The End fel is tette volna a műsorra a koronát, ám folytatás hiányában sokan csalódottan térhettek haza az első hazai Black Veil Brides-koncertről...

Remélhetően lesz még folytatás, látjuk még a BVB-t magyar színpadon, s talán addigra valaki elmondja nekik, hogy ennél nemcsak a mai koncertdömpingben, de úgy általában véve is többet kell játszani, nyújtani egy élő fellépésen a rajongóknak.

Fotó: PP Rock Photo