Bodrogbeach, Tokaji aszú, zene, fiúk-lányok (13-tól 40-ig), fullasztó meleg, szúnyogok, koncertek, programok, élet, rock'n'roll. Talán ezek jellemezhetnék a legjobban az idén augusztus 16 és 19 között megrendezett tokaji Junkies - Zero-G tábort. Az igazat megvallva nekem az idei volt a legelső, de több visszajáró törzsvendéggel is beszéltem, hozzáteszem; kicsit mindig irigykedve hallgattam korábbi élményeiket. Bár nem voltunk annyian, mint más fesztiválokon szokás, de az emberek egymáshoz való közvetlensége s az együtt átbulizott éjszakák azt az érzést keltették, mintha egy nagy család tagjai lettünk volna. Ez a feeling és a remek - Tokaj nyújtotta - mámor fantasztikus alaphangulatot csinált már az első napon.
Ami legelőször meglepett, hogy a rendészek is jó fejek voltak, hogy a Junkies szavaival éljek: "Nem vert fejbe egy izomagyú állat, ha beálltam s kinyitottam a számat". Nappal számos program adott lehetőséget maradék energiáink levezetésére (már akinek maradt), csak hogy párat említsek: hajókirándulás, iszapbirkózás, kvízjátékok, karaokee, sminkverseny, ja és a brutális bortúra a várost járva, természetesen éhgyomorra. S aki esetleg nem volt még csontig elázva, annak a bodrogi strand biztosította ezt az élvezetet.
A kalóriákat méltó formában vehette magához mindenki a tábor kocsmáiban, de ha valaki rávetemedett, étkezésre is volt lehetőség. Délután és este persze koncertek, hajnalig pedig a Rocksátorban lehetett múlatni az időt. Itt mindenki ismerkedhetett - ha eddig nem tette volna - vagy táncolhatott, bár szerintem ez fél öt tájban már paranormális tevékenységnek számított. Különösen tetszett, hogy több zenekar ott lakott velünk a tábor területén és együtt buliztunk, ittunk, beszélgettünk velük.
Koncertek:
Hát igen, ezzel egy kicsit gondban voltam, mert sajnos nem tudtam ott lenni mindegyik formációnál. Jó volt/nem volt jó - típusú fejtegetésbe most nem bocsátkoznék (annál is inkább, mert ez nem az én reszortom, álljon itt mindenesetre annyi, hogy mindegyik csapat általában a maximálist nyújtotta a saját műfajában), inkább megemlítenék egy pár zenekart, akikkel valószínűleg jövőre is találkozhattok majd: persze a Junkies és a Zero-G, aztán Disco Expressz, Cool Head Clan, Depresszió, Fürgerókalábak, Ramones Mania, Arzenic, Auróra. És itt nem állhatom meg, hogy ne emlékezzek meg a Fürgerókalábak nevű punk zenekarról. Hozták a formájukat, hogy is mondjam... szóval sohasem láttam még gitárost, aki pengetőjét saját péniszével cserélte volna fel. Másik hasonló élményem az volt, amikor panaszkodtam egy társaságnak, hogy nincs melegvíz a zuhanyzóban, erre megtudtam, hogy túl nagyok az igényeim s hogy csak az fürdik, aki nem tud vakarózni. Nem volt több kérdésem...
Nem véletlenül hagytam utoljára a tábor fő névadó zenekarát, a Junkiest. Nem tagadom, én őket vártam a legjobban, nagyon szeretem a srácokat. Mit mondjak, kicsit elfogult vagyok, nekem nagy élmény volt élőben látni a zenekart. Kétféle verziót hallottam, volt, aki azt mondta róluk, hogy élőben pontatlanok, rosszak, és persze az ellenkezőjét. Hát most láttam őket, és azt mondhatom, nagyon is pontosak s bár első nap közbe-közbeszólt a technika ördöge, mind a négy nap zúztak a dzsunkák, mint az állat. A dobos (Bálint) meg főleg, hiszen első nap beszakította a lábdobot, második nap meg a lábcin szakadt le. Állati jó volt a sok fanatikus rajongóval, na meg persze Szekeressel együtt énekelni az olyan nagy slágereket, mint a Vesztettél, a Rám mámor vár, vagy a Félbetépve...
A karaokee-ban pedig a vállalkozó szelleműek próbálhatták ki énekesi tehetségüket a színpadon, ahol élőben kísérte őket a Junkies. A szervezést említhetném egyedül, ami hagyott maga után egy kis kivetnivalót. A koncertek sokszor csúsztak, a technika nem egyszer mondott csődöt, és volt olyan program, ami elmaradt. A rocker-szúnyogokról nem is beszélve, akik sajnos minden este velünk zúztak. Csendesen jegyzem meg; a város fordíthatott volna nagyobb gondot a szúnyogirtásra, hiszen a fesztiválok nekik is jelentősebb marketing- és pénzforrásul szolgálhatnak. A szervezők remélhetőleg jövőre kiküszöbölik ezeket a hibákat, annál is inkább, mivel - mint Hangyától megtudtuk - jövőre már máshol rendezik meg a tábort.
Mindent összevetve nagyon jó kis bulit csinált a táborlakóknak Hangya és a Junkies, és azt hiszem, aki szereti a zenét, a közvetlen, barátkozó embereket, a koncerteket s úgy általában egy ilyen fesztivál utánozhatatlan hangulatát, annak jövőre is ott a helye. Tehát találkozunk egy év múlva, valahol, valamikor, rock'n'roll!
