Shock!

Nagy várakozás előzte meg az Ossian/Nevergreen kolozsvári fellépését. Tudni kell, hogy az Ossian a Pokolgéppel és Moby Dickkel együtt valóságos kultusz-státusznak örvend itt Erdélyben. Mindenhonnan sokan utaztak ide, nehézkes is volt hát a bejutás (kb. 2400-an voltunk), ezért sokan le is maradtunk ez első előzenekar, a Hard Laws műsoráról.

A második zenekar a Defender (Marosvásárhely) nevéből egy true metal csapatra következtettem, ami kinézetre igaz is volt, zenéjükre már nem 100%-osan... Egyfajta dallamos metalt játszottak, feldolgozásaik (Alice Cooper: Hey Stupid, Judas Priest és HIM) saját szerzeményeik irányultságát is tükrözték. Külön felfigyeltem a gitárosra és különösen az énekesre, aki simán hozta Halford sikolyait.

Az utolsó előzenekar, a kolozsvári Voices of Silence saját bevallásuk szerint progresszív-szimfonikus power metalt játszik. A progresszív jelzőt túlzásnak tartom, a szimfonikus jelző igaz, csakhogy rengetegszer kaptam rajta őket, hogy egy az egyben átvesznek témákat Mozart és Beethoven műveiből. A késői Savatage nagy hatással volt rájuk, saját dalaik viszont szétesők s nem elég markánsak. Nagy gond a gitárossal és az énekessel van, előbbi nem tud szólózni, ami ilyen zenénél elengedhetetlen (Ozzy: Shot in the Dark szólójának 3/4-ét elhagyta). Az énekes kappanhangja sokakat irritál, nem elég ehhez a zenéhez! Játszottak még Metallicát (Until it Sleeps) és az ABBA Money, money, money című örökzöldjét! :) A ritmusszekciónak köszönhetően (a doboknál a Psycho Symphony dobosával) nagyon feszesen játszottak és nagyot zúztak, ezzel el is nyerték sokak tetszését.

Bevallom, hogy én inkább a Nevergreent vártam, de nem gondoltam volna, hogy ennyire súlyosak lesznek. Különösebb színpadi mozgás nélkül játszották dalaikat, Bobby szenzációs frontember! A programjuk változatos volt, minden albumról játszottak, legtöbbet a második és a harmadikról. Elhangzottak a legnagyobb slágereik: Ámok (duplázták, ezzel is zártak), A harang értünk szól, Soha már, A szerelmed templomában. Volt két új dalt is. A saját nagyon tetszett, s a Depeche Mode feldolgozás is megállta a helyét. A közönség kitett magáért, látszott is Bobby-n hogy mennyire jólesett neki! Remélem, még jönnek Kolozsvárra.

Az Ossian a Rock katonáival robbant a színpadra és ezzel valóságos népünnepély vette kezdetét. Ossiant ritkán hallgatok mostanság, főleg az újabb albumaikat, de nagyon jólesett hallani a régi slágereiket. A két gitáros végig mosolyogva nyomatta a riffeket, Rubcsics különösen szimpatikus volt. Ha jól láttam, új a basszusgitáros. Paksi magabiztosan irányította a zenekart és egyszerűen tudomásul vette a tömeg őrjöngését, mikor szólt, több mint 2000 kéz emelkedett a magasba. Hangja is elfogadhatóbb élőben, mint lemezen. Akadt egy kis incidens is, mikor a rajongók majdnem elnyomták a vas-kordont katonástól, mindenestől, a rendőröknek az a zseniális ötletük támadt, hogyha jól odavágnak, akkor azok abbahagyják a nyomulást, el is kezdték csépelni a népet. Paksi leállította a zenekart és lerendezte a helyzetet, ami még jobb fényt vetett rá. Ez volt az egyetlen negatívum, egyébként játszottak mindkét korszakból, az új dalokat is hangosan énekelte a tömeg.

A zenekarok tisztán szóltak, a hangzás nagyon jó volt, fényévekkel jobb mint pl. a tavalyi Nevermore/Annihilator koncerten Marosvásárhelyen. A koncert után volt egy rock-buli, a többség ott is maradt, s kizárólag jó véleményekkel lehetett találkozni. A szervezőknek külön dicséret jár a gördülékenységért. Ez egy új társaság, a KOLOZSVÁROCK (www.kolozsvarock.go.ro) és ezzel a koncerttel mutatkoztak be. Sok sikert nekik továbbra is, csillapítsák az itteni rockzene-rajongók elég nagy étvágyát.