Shock!

Új, terveink szerint innentől rendszeresen jelentkező sorozatunkban zenekarok teljes diszkográfiáit vesszük sorra, amelyekről távirati stílusban, mindenféle tartalmi vagy formai megkötés, illetve kötelező píszískedés nélkül nyilatkoznak-listáznak-pontoznak majd a Shock!-stáb érdekelt tagjai. A sort a Testamenttel kezdjük – ennek oka jelen esetben az, hogy az ő új lemezük kritikája, illetve a kommentszekcióban kibontakozott listázós-pontozós vita adta az ötletet. És természetesen várjuk a ti véleményeteket is, Chuck Billyék munkásságáról éppúgy, mint arról is, hogy kiket kellene hasonló módon sorra vennünk a közeljövőben.

The Legacy (1987) // The New Order (1988) // Practice What You Preach (1989) // Souls Of Black (1990) // The Ritual (1992) // Low (1994) // Demonic (1997) // The Gathering (1999) // First Strike Still Deadly (2001) // The Formation Of Damnation (2008) // Dark Roots Of Earth (2012) // Brotherhood Of The Snake (2017) // Titans Of Creation (2020)

Valentin Szilvia

1. The Ritual
2. The Gathering
3. Low
4. Demonic
5. Titans Of Creation
6. Dark Roots Of Earth
7. The Legacy
8. The New Order
9. The Formation Of Damnation
10. Souls Of Black
11. Practice What You Preach
12. Brotherhood Of The Snake
13. First Strike Still Deadly

The Legacy Rettenetes dobozhangzású lemez néhány thrash alapvetéssel, és már itt elég pontosan körülrajzolódott a Testament sajátos jellege. A megjelenéséhez képest jóval később hallottam először, és noha azóta aránylag rendszeresen elő is kerül, valahogy mégsem tudott közel kerülni hozzám a túlzott kapkodásával. Az viszont bámulatos, hogy ebből az egy lemezből nemzedéknyi thrash metal zenekar tudott megélni!

The New Order Úgy alakult, hogy a korai Testament-albumok közül ez került a legkésőbb CD formájában a polcra, az ilyen-olyan másolt meg utána digitális példányok után, csak szűken az elmúlt dekádban hallhattam eredeti dobozhangzással azt az újabb Testament klasszikust. A Trial By Fire nyitásában már itt megmutatkozik a zenekar későbbi balladisztikus zsenialitása. Néhány alapvetésen kívül akad itt jó pár felejthető darab, de a korszellemnek megfelel. Bárcsak ne úgy szólna, mintha egy hosszú csatornaalagúton keresztül hallanám! A The Preacherben már fellelhető a sok évvel későbbi zseniális Low dal kezdőriffje.

Practice What You Preach A hangzásnak még mindig nem szolgáltattak igazságot, de legalább a borító elfogadhatóbb az első két kiadványénál. Chuck Billy egyre jobban rátalál a csak rá jellemző énektémákra, valahogy mégsem sikerült sok fogósságot rakni a dalokba. Az Envy Life-ban talán itt hörög először olyan igazán embereset Billy. Kiaknázatlan lehetőségek tárháza, szólhatott volna sokkal nagyobbat. Számomra megjegyezhetetlen riffek halmaza, egyben a legunalmasabb Testament-lemez a korai érából. Mégis, valamiért rokonszenvesek lettek már akkor, pedig csak egy posztert láttam egy akkori barátom falán, és totál kész voltam, hogy mennyire menő ez a sok hosszú barna hajú srác, de hát ezek ilyen csajos dolgok, ugye.

Souls Of Black Az egyik legbaljóslatúbb borítójú Testament-lemez, amelynek dalai valahogy nem találtak utat hozzám sohasem. A rossz soundhoz még mindig ragaszkodtak, ráadásul Billy énekét is túlbarlangosították, de legalább a dobokat rendberakták valamennyire. A két tízezer pontos dal sem menti meg a lemez egészét, noha a címadó a mai napig feltölt, a The Legacy pedig minden idők egyik legtökéletesebb thrash metal balladája, a mai napig libabőrös leszek tőle. És ha még itt sem szerettél bele Alex Skolnick gitárjátékába, akkor menthetetlen vagy.

The Ritual Más szelek fújta akkoriban. Két év telt el az utolsó lemez óta, és ugyan a zenekar is feketelistára tette a The Ritualt, mégis ezt érzem az egyik legtökéletesebb Testament-lemeznek, ami valaha megjelent. Nyilván azért is ette be magát ez a tizenegy dal a bőröm alá, mert az Electric Crown volt az első klip, amit láttam tőlük, és azonnal megvettek maguknak, én meg a CD-t, amint hozzáfértem. Minden pillanata mámor és csoda, megunhatatlan, a Return To Serenityt meg egyszer két órán keresztül hallgattam loopban valami lelki bánat miatt (az a gitárszóló!!!!) – a sors iróniája, hogy ma már fogalmam sincs, ki miatt voltam épp bánatos. Bármikor, bármennyiszer bele tudok merülni a The Ritualba, életem egyik sorsfordítója, örök kedvenc, és időgépként visszahoz rengeteg érzést az AKKORI világból. I.MÁ.D.O.M. minden másodpercét.

Low A The Ritual után annyira szerelembe estem a Testamenttel, hogy kiadhattak volna akármit, imádtam volna. A Low az előző lemez ellentéte, haragos, tüskés, agresszív, néhol death metalos, Chuck Billy bugyborékolva hörög – hát lehet ezt nem imádni? Főleg, ha megnézted a címadó dal klipjét az indiánként süvöltő énekessel: akkoriban ki ne akart volna egy Chuck Billyt a nappalijába? Alex Skolnick hiányát James Murphy pótolta, amit addig éreztünk maradéktalannak, amíg Alex vissza nem tért. Andalító lírának itt van a magával ragadó Trail Of Tears, a többi meg úgy horzsol, hogy ebből egy tökéletes, szívet gyönyörködtető thrash szőnyegbombázás kerekedik. Bátrabban szemezgethetnének innen a koncertprogramban.

Demonic Soha ennyit nem vártak még két lemez között, három év munkájának gyümölcse ez a nyugtalanító borítót viselő album (az új kiadásé kevésbé lidérces), ami a zenekar legbrutálisabb munkája, konkrétan thrash helyett inkább death metalos, leginkább a mélyre hangolt zakatoló riffelés és persze Chuck Billy bugyborékoló hörgése miatt. Széthallgattam, szeretem a mai napig, de persze a helyén kell kezelni. A Hatreds Rise riffjét sok évvel később a Remorse aranyosan újraértelmezte. Ne feledjük, hogy itt dobolt először a zenekarban a humán metronóm. És hát bevallom, az akkori felállásról nem raktam volna ki posztert a falamra.

The Gathering A Demonic után két évvel megint gyökeresen más szelek fújta, Dave Lombardo került a dobok mögé, és ezzel mindent el is mondtam a lemezről, amit lehetett. Ha a duzzadó erőt, energiát és thrash metal tökéletességet egy lemezzel kellene bemutatni, ezt adnám oda bárkinek. Csodálkozom, hogy nem lettem hallássérült, amilyen hangerőn és amennyiszer hallgattam ezt a lemezt annak idején. A The Rituallal egy szinten imádom, de a nosztalgiafaktor és az idővonal miatt „csak" az 1.1-es helyre került. Huszonegy évvel később még mindig széles terpesz, léggitár, mondanom kell még bármit is?... T.Ö.K.É.L.Y.!

First Strike Still Deadly A kakukktojás: „DE EZ NEM RENDES SORLEMEZ!" – mondtam annak idején, és teljes erőből ignoráltam, nem hallgattam meg, egészen... valamikor az elmúlt tíz évben tán kétszer. Már többször szemezgettem a CD-vel, hogy majd felrakom a polcra a sorba, mert mégiscsak, idén valamikor megteszem. (Pedig ez nem is rendes sorlemez!!!!)

The Formation Of Damnation Kilenc év telt el az utolsó rendes sorlemez óta, Chuck Billy az életét kapta vissza az eltelt időben, és utána minden átalakult, a zenekar is. Minden thrashdobosok legpontatlanabbika, Paul Bostaph ült a dobok mögé, na de végre visszatért a csapatba Alex Skolnick! Kilenc pontra értékeltem annak idején, agyonhallgattam a maga idejében, és kellemes emlékeket ébreszt újra feltenni. Tökéletesen felmondott Testament-leckekönyv, de az újkori lemezeik közül biztos, hogy nem ezt fogom sűrűbben elővenni. Sajnos nem állta ki az idő próbáját.

Dark Roots Of Earth A humán dobgép újra a fedélzeten, és újra életet lehelt a zenekarba. Gyakorlatilag a négy évvel azelőtt, a The Formation Of Damnation albumon megkezdett vonalat folytatták ezen a lemezen is, csak jóval erősebb, megjegyezhetőbb dalokkal, így ez a lemez például mai füllel jobban tetszik, mint megjelenésekor. Kimondottan élvezetes újkori Testament-album, és végre újra balladát is írtak (Cold Embrace).

Brotherhood Of The Snake Újabb négy év, újabb album, ami egy gyorsvonat sebességével rohant át rajtam, és sajnos semmire nem emlékszem belőle. Pedig nem rossz, csak valahogy túl paneles, nem találtam meg hozzá a kapaszkodókat. A The Pale King vége teljesen Satyricon, szóval érték még őket új hatások. Újrahallgatva sem mondanám rossznak egyáltalán, csak nem mond nekem túl sokat, számomra ezt a lemezt köpte ki a Testament-automata.

Titans Of Creation A kritikában leírtam mindent, amit gondolok a lemezről, és most, a négynapos Testament-maraton végén sem tudok mást mondani: szeretem az új albumot. Az egyelőre még persze rejtély, hogy majd a listában hová kerül úgy öt év múlva, mire leülepszik, de egyelőre én megelőlegezem neki a bizalmat. Na meg persze hátha addig sikerül végre Chuck Billyvel is összehozni egy személyes találkozót, ami ennyi év Testament-mánia után még mindig bakancslistás!

Draveczki-Ury Ádám

1. The Gathering
2. The Ritual
3. The Legacy
4. The New Order
5. Souls Of Black
6. Low
7. Demonic
8. Dark Roots Of Earth
9. Brotherhood Of The Snake
10. Titans Of Creation
11. The Formation Of Damnation
12. Practice What You Preach

The Legacy Alighanem ez lenne A Tökéletes Thrash Debüt, ha jobban, kevésbé visszhangosan szólna. De lehet, hogy így is ez az. Érettebb, kidolgozottabb, mint gyakorlatilag akármelyik másik nagy thrashzenekar első lemeze, és a dalok is jobbak rajta, bár persze később is jött ki a legtöbbnél. Valahol nonszensz ez az egész, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy Alex Skolnick például 19 éves volt, amikor megjelent.

Kedvenc dalok: Over The Wall, Apocalyptic City

The New Order Sosem értettem, miért volt ez a lemez annak idején csalódás sokaknál, nálam simán a The Legacy méltó folytatása, talán kicsit kevesebb maradandó örökzölddel. Persze azt azért fontos hozzátenni, hogy értelemszerűen nem a maguk megjelenésekor, általános alsósként, hanem később, nagyjából egyszerre ismertem meg mindkettőt. A hangzás itt sem volt még az igazi, de a dalokat nagyon szeretem, és az Aerosmith-feldolgozás is perfekt.

Kedvenc dalok: Trial By Fire, Disciples Of The Watch

Practice What You Preach Vágom, miért ez lett a legnagyobb példányszámban elkelt lemezük, időzítés, MTV, The Ballad, satöbbi, de ennek ellenére mindig is ezt tartottam a leggyengébb Testamentnek. A dalok legalább fele megjegyezhetetlen töltelék, úgy igazán csak három-négy számot szeretek róla. És ugyan itt már nem reverbeztek szét mindent, de a hangzása így is masszás, fejfájdító.

Kedvenc dalok: Practice What You Preach, Nightmare (Coming Back To You)

Souls Of Black Bár stílusában egészen hasonlít a Practice-hez (hangyányival talán dallamosabb nála, de semmiképpen sem jelentős a kettő közötti eltérés), ezt mindig is nagyon szerettem. Az első albumuk, ami végre tényleg elég jól szólt (még mai fejjel is tűrhető), és maguk a dalok is sokkal erősebbek, mint a '89-esek. Alex Skolnick pedig ugrott egy szintet a két album között szólógitárosként.

Kedvenc dalok: Face In The Sky, The Legacy

The Ritual Dalszerzésileg az első felállás itt érte el a csúcsot. Nálam ez egy gyakorlatilag csont nélküli album, szégyen, hogy ehhez képest nem tudtak vele előrelépni, pedig papíron tényleg minden adott volt hozzá, a korszellem is feketealbumostól, countdownostól, meg a dallamosodás is. Az Electric Crown például alighanem a legjobb dal, amit valaha írtak, benne a leghatalmasabb Skolnick-szólóval. Előbb-utóbb muszáj lesz a Klasszikushock rovatban is írnom róla.

Kedvenc dalok: Electric Crown, Return To Serenity

Low Méltatlanul alulértékelt album, a fontosságát tekintve is: azóta is érződik a lemezeiken az a megközelítés, ami itt jelent meg először teljes valójában. Pár töltelék mondjuk akad rajta, de a dalok többsége baromi erős. A Trail Of Tears például az abszolút kedvenc Testament-balladám. James Murphy és John Tempesta egyaránt baromi jó igazolás volt ehhez a lemezhez.

Kedvenc dalok: Trail Of Tears, P.C.

Demonic Mindig is jónak tartottam, bár valahol megértem, miért tartja egy csomó rajongó testidegennek a maga durvaságával és a hörgősebb énekkel. Szerintem a szétbrutalizáltságával együtt is testamentes, de tény, hogy nagyon tüskés lemez, nem annyira hallgattatja magát, elférne még rajta pár fogósabb, „slágeresebb" dal. Nem véletlen, hogy nem nagyon játszanak róla élőben sem.

Kedvenc dalok: Demonic Refusal, John Doe

The Gathering Akkor szállították le a legjobb albumukat, amikor már senki sem várt tőlük semmit. Már a felállás is több mint tökéletes James Murphyvel, Dave Lombardóval és Steve DiGiorgióval, zseniálisan szól az egész, és az összes dalt topra tették. Teljesen egyértelműen ez tőlük a kedvencem, de összességében is úgy gondolom: modern thrash/extrém/satöbbi vonalon a The Gathering az egyik legerősebb lemez, ami valaha megjelent.

Kedvenc dalok: D.N.R. (Do Not Resuscitate), Careful What You Wish For

First Strike Still Deadly Az újrajátszós anyag, ami a mai napig überel minden hasonló cuccot, és az egyetlen ilyen album, amin jobbak a dalok az eredeti változatoknál. Skolnick újrahúzott szólói még gyilkosabbak a régieknél, ráadásul ezek a számok a maguk idejében is ilyen hangzásért, ilyen ritmusszekcióért üvöltöttek. Tényleg csak egy bajom van vele: hogy nem vették fel elejétől végéig a két első lemezt. Etalon.

Kedvenc dalok: Alone In The Dark, Reign Of Terror (mindkettő Zetro és a kuriózum-jelleg miatt)

The Formation Of Damnation Hosszas várakozás és nagy reménykedés után a 21. századi választ kaptam meg a Practice What You Preach-re: megjegyezhetetlen, jellegtelen, egymásba folyó dalok halmaza, amit ezerszer magamra erőltettem, mégis alig emlékszem belőle bármire. Technikailag nyilván tökéletes, viszont a legjobb példa rá, hogy ez önmagában kevés az üdvösséghez. De a '89-es lemezzel ellentétben legalább jól szól...

Kedvenc dalok: More Than Meets The Eye, The Evil Has Landed

Dark Roots Of Earth Az újkori albumok közül csont nélkül ezt tartom a legjobbnak, és gyakorlatilag ez az egyetlen is közülük, amit rendszeresen elő szoktam szedni. Pedig nagy vívmány itt sincs, simán csak karakteresebbek, hangulatosabbak a dalok, mint a Formation óta készített többin, és elenyésző a töltelékek aránya. A borítója is nagyon testamentes.

Kedvenc dalok: Native Blood, Dark Roots Of Earth

Brotherhood Of The Snake Először ugyanúgy átfolyt rajtam, mint a Formation, és csak hosszas pihentetés után előkaparva békültem ki vele. Technikailag perfekt, de eléggé rutinszerű, csípőből írt lemez különösebb pluszok nélkül: nem érzem már a mai dalaikon, hogy túl fontos lenne nekik ez az egész, egyszerűen csak ez a munkájuk, és tisztességesen elvégzik. Nyilván a Testamentnél ez alapból is egy magas szintet jelent.

Kedvenc dalok: The Pale King, Stronghold

Titans Of Creation Ahogy a Brotherhoodot, úgy ezt sem nevezném különösebben élményszerű, érdekfeszítő cuccnak – nem titok, én mondtam a kritikában is idézett automatás mondatot, mert tényleg olyan, meg azt is, hogy szinte minden dalt feleslegesen túlhúznak rajta. Így, pár hét után úgy látom: a Dark Rootsnál és a Brotherhoodnál is gyengébbek a nóták, de a Formationnél jobb azért. Nagy kedvencem biztosan nem lesz hosszabb távon sem.

Kedvenc dalok: WWIII, City Of Angels

Bertli Zoli

A zenekar, amely mindig is a Négy Nagy kompjának farvizén úszott, és amely mára egy thrash wurlitzerré formálta magát.

The Legacy Ez a lemez egy frappáns keresztmetszete a Bay Area feltörekvő korszakának. Nagyon erősen játszatja velem az „akkori füllel és mai füllel" játékot, és hát egyik énem se tudja igazán, de leginkább sehogy se szeretni. Van lendület, van erő, tempó... de nem áll össze dalokká a végtelen riffhalmaz. Igazából már itt kialakult számomra az a rejtélyes kettősség, ami a zenekar munkássága és Alex Skolnick játéka között mutatkozik. Ott volt '87-ben ez a 19 éves kölyök, akinek kortársaihoz képest felettébb érett játéka rém erőltetettnek hatott a katyvasz közé passzírozva. Bele-beletekertem a számokba akkor, ma már elő se bírom venni.

The New Order Skolnick misztikus intrója behúz. Aztán mintha fésültebb lenne a zúzás, meg-megmutatkozik a banda szögelős oldala, kettő-négyre kell bólogatni, így már egy fokkal jobb. A címadóban Alex akkorát szólózik, hogy egy pillanatra elhiszem, hogy tetszik a lemez. Aztán megint: Trial By Fire. VHS-en Headbangers' Ballból felvéve nyolcszor visszatekerve, amint kigyullad a gitár, Skolnick intrós szólója libabőr, azok a vibratók, bassza meg... Hát, akadnak már finomságok később is, de azért összességében eléggé fárasztó a sok cséphadarás, a New York-i szólista azonban próbálja menteni az egészet, csak hát a gép az elején fel lett húzva, megállítani csak a küllők közé dugott bottal lehet. Vagy kikapcsolni a francba.

Practice What You Preach Ahh, végre valami dalközpontú megközelítés. A címadó szerintem minden rajongó közös nevezője, és Alex Skolnick mestermunkája, már ami a Testamentben lezajló fejlődését illeti. Mekkora figurák már, és hogy vannak megfogva azok a hangok, áh, visszatekerős. Meg az a cuki kis grimasz a klipben. Egy rendes thrasher nem csinálhat ilyet! Chuck Billy is próbál úgy tenni, mint aki jobb napján tud énekelni, Alex Perialas valószínűleg dolgozott rajta eleget. Nem is lenne baj az indián hangszínével, jó ez ide, csak hát a többi nincs a helyén. Mindegy. Alapvetően tudom hallgatni ezt a lemezt manapság is, csak lehessen olykor beletekerni.

Souls Of Black Elkértem osztálytársamtól a kazettát annak idején, és mikor visszaadtam, nem mertem neki bevallani, hogy hát ez olyan önismétlő, de ami rosszabb, hogy rosszabb, mint ami ígérkezett a korábbiakból. A dallamokra való törekvés érződik, a számok kigondoltabb felépítése nyilvánvaló, ám azon túl épp a spiritusz nincs meg. Még tán a címadó szám okés. Blues-os lüktetés van, aranyos basszusozás, dúdolható verzék... Valószínűleg Skolnick már nagyon duzzoghatott lépten-nyomon, hogy végre már játszana valami kézzelfoghatót. A The Legacyt, ha hallgatom, amelyben Chuck énekét próbálják menteni a végtelen visszhangosítással, megkérdem, hogy mi tartott idáig?

The Ritual Nos, ez tartott idáig. A thrashcsapatok dallamosodási hulláma a Testamenten is végigsöpört, de ismerjük a hátteret, ekkorra Skolnick és a többiek között már nagyon izzott a levegő, amelyet a zenei nézeteltérések okoztak. De még mielőtt – nagyon helyesen – útilaput kötött volna saját talpára, odapattintotta az Electric Crownt, ami a Testament talán legérettebb szerzeménye, de ahogy Chuck Billy énekel benne, az olyasmi, mintha Geronazzo Máriát kéne valahogy Mihalik Enikővé varázsolni Photoshoppal. Összességében egy hallgatható lemez lett a The Ritual, de kell hozzá jóindulat, még akkor is, ha power metal megközelítésből nézzük. Van egy Return To Serinity, és Alex Skolnick egy zseni.

Low Az első lemez Skolnick nélkül. James Murphy kiváló, de hát mégse olyan. Chuck rájött, hogy jobb az, ha nem erőlteti a dallamokat. Igaz, az eléggé iránykeresős albumra bármi elfért tőle, Trail Of Tears és Dog Faced Gods is. Még Greg Christiant is előrángatták egy kis Urutsukidoji erejéig, de azért fárasztó ez már eléggé.

The Gathering Uhh, cséphadarás továbbra is, juj, tudunk hörögni végre, hát, ezt a lemezt nem bírtam meghallgatni sose, de sokaknak meg tetszett. Kezd összeállni a Testament Zenegép, talán a cím is erre utalt már.

The Formation Of Damnation Hopp, Skolnick ismét vágyott már a durvulásra, meg persze a metál azért jobban is fizet, mint a dzsessz. Reméltem, hogy valami szikra ismét költözik a csapat művészetébe, de hamar kiderült, hogy hát majd legközelebb. Alex továbbra is nagyon májer, fény az iccakában, ugyanakkor ennyire nem kellhet a pénz. De. Hú, ezek a dalok, végtelen túrás, fúrás, földmunka. Oké, három szám meg is választ. Azok is csak a szólók miatt.

Dark Roots Of Earth A fentiek folytatása, csak annyiban javítva, hogy a Cold Embrace-szel megidézik a Souls Of Blacket, bár sok köszönet nincs benne.

Brotherhood Of The Snake A fentiek folytatása, kicsikét puhítva a hangzáson, The Pale King még majdnem tetszik is, már-már rock'n'rollos betétek díszítenek egy-két számot, szégyentelenül swingel a Born In A Rut, még ilyet! Skolnick szobra készül, de a Black Jack miatt mégse. T-mata üzemmód bekapcsolva.

Titans Of Creation A fentiek folytatása. T-mata tovább pörög, és végre nekem se kell már többet írnom.

Cseke Feri

1. The Legacy
2. The Gathering
3. The New Order
4. Dark Roots Of Earth
5. Demonic
6. Low
7. The Ritual
8. The Formation Of Damnation
9. Titans Of Creation
10. Brotherhood Of The Snake
11. Practice What You Preach
12. Souls Of Black

The Legacy Túlvezérelt, agyonreverbezett gitárok, de ezt leszámítva is az egyik legjobb Testament-lemez. A Burnt Offerings riffje tanítanivaló, ahogyan Alex Skolnick szólói is az Apocalyptic City-ben vagy a Raging Waters-ben, ami ráadásul egy őrületes headbang-himnusz. Az Alone In The Darkban pedig még meglepően fülbemászó dallamokat is képes kipréselni magából Chuck Billy.

Pontszám: 9

The New Order Ikonikus dalok: Trial By Fire és Into The Pit. Utóbbi az egyik kedvenc Testi-dalom és thrash-zúzdám, azonban a legerősebb szerzemény még ennek ellenére is a Nobody's Fault című Aerosmith-feldolgozás. Ettől eltekintve a második lemez egyenes folytatása volt az erős bemutatkozásnak, és jól be is biztosították vele magukat a thrash világában. Kezdetlegesnek tűnő, egyszerű borítójában is van valami mágikus.

Pontszám: 8,5

Practice What You Preach A korábbiakhoz képest próbálták úgymond „populárisabbá" varázsolni a hangzást, de nagyon mellé lőttek vele. A kiélesített kontúrok nem állnak jól sem a fülnek, sem ennek a zenekarnak. A Time Is Coming és a Nightmare (Coming Back To You) kivételével a dalok sem maradnak meg bennem.

Pontszám: 7

Souls Of Black Nekem ő az egyik „megjegyezhetetlen dalgyűjtemény" a bandától. Ha nem lennének itt Alex Skolnick briliáns szólói, valószínűleg még annyit se hallgattam volna, mint egyébként. Chuck Billy is kontrollálatlanul bőg szinte egyfolytában, ami hosszútávon zavaró.

Pontszám: 6

The Ritual Talán a legjobban megdörrenő és legtermészetesebb hangzással rendelkező albumuk, ahol hallhatóan Billy is törekedett a dallamosabb, kidolgozottabb énektémák megvalósítására. Kimondottan tetszik a bevett thrash-kalapálások helyetti húzósabb megfogalmazás. Az Accept-riffre építkező Electric Crown szólója ultra zseni, a kedvenc Alex-szólóm mégis inkább a Return To Serenity-ben hallható.

Pontszám: 7,5

Low A hangzás még mai füllel is leviszi a fejet, James Murphy pedig a lehető legjobb választás volt Alex után. Őrület, hogy mekkora szólókat ereget a Legions-ben vagy a Dog Faced Gods-ban, amelyek egyben a favoritjaim is a Low-ról. A zenekar balladái viszont (valószínűleg Billy miatt) sosem érintettek meg.

Pontszám: 8

Demonic Billy itt valami elképesztő brutál stílusban dalol, de ettől ez az anyag még bőven az erősebbik térfélen tanyázik az életműben. Fura, hogy az egymagában maradt Petersonnek „köszönhetően" nem hallhatóak a megszokott igényes szólók, de a dalok így is ütősek: The Burning Times, John Doe, Murky Waters (Gene Hoglan cséplései óriásiak!), New Eyes Of Old, Demonic Refusal... és a Judas Priest, Rapid Fire-feldolgozása sem rossz.

Pontszám: 8

The Gathering Kétségtelenül a legjobbak között van ez is az életműben, az illusztris zenészek névsora meg szinte a lehetetlenség határát súrolja. Meglepetésre James Murphy nem igazán erőlteti meg magát szólózás terén, de ahol igen, ott viszont nagyon odateszi magát. Lásd/halld: Legions Of The Dead. Mesteri az is, ahogyan Steve DiGiorgio bőgőfutamaira felhúzzák a Riding The Snake-et.

Pontszám: 8,5

First Strike Still Deadly Ritka jól sikerült újrázós lemez. Ahogy Ádám is írta, valóban az egyik legjobb a sok ehhez hasonló, felesleges anyag között. Jó ötlet volt az első két lemezből összeválogatni egy best of-ot, már csak azért is, mert a korszerűsített hangzás miatt sokkal kellemesebb hallgatni való lett még az eredetieknél is. Ha az első lemezeket szeretném éppen meghallgatni, mostanában inkább ezt veszem elő.

The Formation Of Damnation Nem sorolom a legjobb Testi-albumok közé, annak ellenére, hogy az intro után kirobbanó More Than Meets The Eye több, mint meggyőző és ez a szint kábé a negyedik dalig ki is tart. A Henchmen Ride-nál aztán újra megérkezik, a The Evil Has Landed szólója pedig szimplán emberfeletti teljesítmény. Egy picit érezhető az is, hogy Alex itt már nem igazán folyt bele a dalszerzésbe.

Pontszám: 7

Dark Roots Of Earth Hozzák rajta a legjobb formájukat, erősek a dalok is, amelyek közül talán csak kettőt lehet tölteléknek nevezni. Az pedig külön jó pont, hogy Alex a klasszik gitárhősök idejére jellemző, szikrázó szólókkal pakolta tele őket. Amit például a True American Hate-ben odarak elénk abban szinte minden benne van, ami miatt őt a legnagyobbak között szokás emlegetni. A borító pedig a legjobb az összes közül.

Pontszám: 8,5

Brotherhood Of The Snake Elsőre ugyanazt éreztem, mint általában minden Testament-lemeznél: ha kellemes thrash-zúzdára vágyom, ők az egyik legjobb választás, azonban az itt hallható dalok hosszútávon már nem ragadtak meg bennem.

Pontszám: 7

Titans Of Creation Dettó ugyanazt érzem, mint az ezt megelőző anyagnál. Tulajdonképpen ugyanígy leírhattam volna ide is a fenti sorokat, bár a Children Of The Next Level minden tekintetben erős kezdése azért reménységre adott okot: talán hallok még ragadósabb tételeket is, de nem így történt (kivétel Dream Deceiver és Symptoms). Az előzőnél egy picivel azért jobb és a borítója is szuper.

Pontszám: 7

Danev György

Nem fogom megjátszani magam: nyilván nem tartozom a legavatottabb thrash-szakértők közé, noha imádom a komplett Megadeth-életművet, illetve csomó lemezt nagyra becsülök az Anthrax, az Annihilator, a Flotsam And Jetsam, a Death Angel és persze Hetfieldék munkásságából. Az igazán jó gitárosok lelkes híveként a Testament pályáját szintén nyomon követtem az elmúlt huszonöt-harminc évben, és ennek köszönhetően mindig képben voltam a lemezeiket illetően. A Hegyaljára egyszer csak miattuk mentem le, a buli után pedig interjúztam is Alex Skolnickkal, ugyanakkor azt azért nem mondom, hogy rajongó lennék, és az összes anyaguk belém ivódott. Éppen ezért nem is térnék ki mindre, inkább kiválasztanám azt a hármat, ami a leginkább megfogott anno.

The Ritual Teljesen nyilvánvaló, hogy ez az ötös sorszámú stúdiólemez a Metallica fekete albumának hatása alatt készült. A '90-es évek eleje volt az az időszak, amikor Hetfieldék sikerén felbuzdulva – a Slayer kivételével – a legtöbb magára valamit is adó, nagykiadós támogatást élvező elsővonalas thrashbanda elkezdett dalközpontúan, a közérthetőséget és az eladhatóságot előtérbe helyezve gondolkodni. A Megadeth a Countdownnal tarolt az MTV-n, az Annihilator a Set The World On Fire albumnál dallamos hard rock-elemekkel kacérkodott, az Overkill az I Hear Blacken egészen a sabbathos klasszikrock-gyökerekig ásott le, míg a modernizált Anthrax John Bush vezetésével olyan slágereket írt, mint az Only és a Poison My Eyes. Chuck Billyék nem csupán az előző két albumon unalomig ismételgetett thrash-formuláktól szakadtak el és léptek egy korszerűbb power metalos irányba a The Rituallel, hanem produkciós szempontból is fényéveket léptek előre a tudását sok egyéb mellett klasszikus AC/DC-, Foreigner-, Motörhead-, Gary Moore- és Uriah Heep-albumokon pallérozó producer, Tony Platt jóvoltából. Az egész album állati jól felépített és dinamikus, az Alex Skolnick legjelentőségteljesebb szólójával felvértezett Electric Crown pedig a valaha írt legkedvesebb Testament-dal nekem.

Low A lemezeladások világosan mutatták, hogy az előző album dallamosodási kísérletével a Testament új rajongókat nem volt képes szerezni, régieket viszont sikerült veszíteni. A gyors immunválasz nem késett: a '94-es Low ennek megfelelően ismét erőszakosabb lett, ugyanakkor roppant bölcsen nem kanyarodott vissza a korábbi thrashes világhoz, hanem valóságosabban, utcaibb módon vált szélsőségesebbé. GGGarth Richardson kiváló hangzást adott ennek a korongnak, a death metalos hátterű James Murphy pedig remek választás volt Skolnick helyére. Nagyon tetszik ebben a lemezben, hogy nem öncélúan agresszív, a dalok ugyanolyan kidolgozottak, mint a The Ritual esetében voltak. A hangulata is tökéletesen dokumentálja az akkori zenei korszak érzésvilágát.

The Gathering A '97-es Demonic számomra kilátástalan death metalos asszimilálódását követően a Billy/Peterson-tandem valamiért ismét jobbnak látta kerekebb dalokat építeni, ami egy baromi fogós thrash/death-anyagot eredményezett. Itt végre megint azt a Chuck Billyt hallani, akit anno megismertünk, bömbölése jellegzetesebb nem is lehetne ebben a nyaktörő közegben. James Murphy dicsőséges visszatérése szintén jókora minőségi többletet jelentett a The Gathering esetében, akárcsak a DiGiorgio/Lombardo-ritmusbrigád irgalmatlan feszessége.

Kiss Gábor

The Legacy Amivel minden elkezdődött: egy megkerülhetetlen alapmű, a mai napig kihagyhatatlan slágerek egész gyűjteményével. Egy 100 százalékos Bay Area-anyag, amely minden alkotórészében maximálisan idézi a thrash aranykorát. És természetesen ezen is ott az ekkoriban szinte kötelező, rövidítéses című dal, a Curse Of The Legions Of Death. Thrash metal kötelezők, első fejezet.

Practice What You Preach / Souls Of Black A két lemez, amiből kijönne egy igazán kiváló. Mindkettőnek megvannak a maga nagy pillanatai, mint a címadók, a Greenhouse Effect, a Sins of Omission, a Malpractice, a Dead Man's Fate, a The Legacy vagy a Falling Fast, de összességében nem érnek az első kettő nyomába.

The Ritual A kakukktojás, amit mégis mindenki imád. A Testament egy dallamosabb irányba fordult vele, és nagyon rá is éreztek az új vonalra. Az Electric Crown, a Let Go Of My World és a Return To Serenity mai napig ott vannak a kedvenc Testament-dalaim között.

Low Az első cucc Alex Skolnick nélkül. Gyökeresen más, friss, új hangzással és megközelítéssel, melyet James Murphy zsenialitása nagyban meghatároz. A korábban a Death, az Obituary és a Cancer soraiban is bizonyított gitáros két későbbi szólólemezét meghallgatva világos, hogy nagyban rányomta a bélyegét a Low-ra. A címadó, a Hail Mary, az All I Could Bleed vagy a Dog Faced Gods mind mestermű, a lemez pedig nálam simán 10/10. De mi a franc az az Urotsukidoji?

Demonic A másik szélsőség a The Ritual mellett, míg azonban az ötödik anyag melodikus volt, ezzel alaposan besúlyosodtak. Glen Alvelais ide, Gene Hoglan oda, számomra kevés az igazán jó dal, a fogós téma, az összképen pedig csak ront, hogy Chuck Billy a stúdióba érkezés előtt lenyelt egy grizzlymedvét. Nálam ez a leggyengébb anyaguk, holtversenyben a The Formation Of Damnationnel. A John Doe azért üt!

The Gathering James Murphy újra a fedélzeten, Dave Lombardo pedig a dobok mögött! A The Gathering pedig egy korszerű, tökéletes thrash metal gránát, rajta minden idők legzseniálisabb Testament-dalával – hogy melyik az, azt nem árulom el –, amellyel mindenkit leiskoláztak a 20. század végén. Azóta is megugorhatatlan szint mind a Testament, mind a pályatársak többsége számára.

First Strike Still Deadly Már csak a Zetróval felvett Alone In The Dark és Reign Of Terror miatt is kihagyhatatlan, de egyébként is egyike ez az anyag azon kevés, újra felvett klasszikusokat tartalmazó gyűjteményes cuccnak, amelyeknek tényleg van értelme. Ha netalántán egy kezdővel akarod megszerettetni a Testament zenéjét, csakis ezt az albumot javaslom.

The Formation Of Damnation Bár meghallgattam ezerszer, egy hangot nem tudok visszaidézni róla a mai napig sem. Kevés igazán jó dal, kevés fogós megoldás, lásd fentebb a Demonicnál.

Dark Roots Of Earth Az első fele gyakorlatilag hibátlan, és később is csak egy-két szürkébb tétel került fel rá. Az olyan dalokat, mint a True American Hate, a Rise Up vagy a Native Blood nem hiába játszották agyon élőben. Láttam a zenekart vagy háromszor ekkoriban, mégsem tudtam megunni őket soha.

Brotherhood Of The Snake Ugyan megjelenésekor kifejezetten szerettem ezt a lemezt, azóta valahogy ritkán kerül elő, pedig a Pale King vagy a címadó igazán ütős mai füllel is.

Oravecz Zoltán

The Gathering Bestest of the best, ahogy a franciák mondják. Itt a D.N.R. nyitó aprításától kezdve a bónusznak számító, de számomra szintén a lemez szerves részeként működő Hammer Of The Gods lecsengéséig nincs hiba.

Kedvenc dal: D.N.R. (Do Not Resuscicate)

The Ritual Kiszámított? Trendi? Túlzottan alkalmazkodni vágyó? Mit számít mindez, ha a dalok ennyire erősek? Számomra a Testament itt öltött testet, itt kapott formát és arcot.

Kedvenc dal: Deadline

Demonic Ez a lemez elsöprő erejű hidat képez a nyersen szilaj Low és a tökéletesre csiszolt The Gathering között. Talán már 1997-ben is sablonszövegnek számított azt mondani egy albumra, hogy  „egyszerre fogós és kemény", de a Demonic pontosan ezt hozza.

Kedvenc dal: Murky Waters

Low Éles váltás volt ez a The Ritual után, érezni is rajta némi útkeresést. Az irányt azonban tetszetősnek tartottam, talán a legkísérletezősebb Testament-album.

Kedvenc dal: Dog Faced Gods

Practice What You Preach A középtempó szépségeit itt kezdte el felismerni a csapat, mindjárt maradandóbb is lett a végeredmény. Emellett pedig a dalszövegek is komolyodtak, ami szintén egyfajta érettség kezdetét jelentette. Egyedül a természetesebbnek mondott hangzással kellett sokat barátkoznom.

Kedvenc dal: Sins Of Omission

The Formation Of Damnation Megjelenésekor mesterműnek hallottam, ma már inkább egy öregesebb The Gatheringnek tűnik. Nagy dalok azért még ide is jutottak, és hát az akkori lelkesedésem árnyéka is nosztalgikus fénybe vonja a lemezt.

Kedvenc dal: F.E.A.R.

Souls Of Black Sótlanabb Practice..., ami túl sűrűn próbál visszakacsintani a múltba, ettől inkább hátralépésnek tűnik a lemez.

Kedvenc dal: Face In The Sky

The New Order Lecsiszoltabb The Legacy, épp annyival jobb ez a lemez, de többel nem is. Viszont itt bújik meg az egyik legerősebb Aerosmith-feldolgozás.

Kedvenc dal: The Preacher

The Legacy Eljárt felette az idő. Az Over The Wall azért még mindig aranyos.

Kedvenc dal: Over The Wall

Brotherhood Of The Snake Nem emlékszem semmire.

Dark Roots Of Earth Nem emlékszem semmire.

Titans Of Creation Nem emlékszem semmire.

First Strike Still Deadly Válogatásoknak, koncertlemezeknek és régi dalok újrafelvett verzióinak a pénz- és ötlethiányon kívül más értelmét nem látom.

Pálinkás Vince

The Legacy Thrashben alap, ez nem kérdés. Nemcsak a Testinél van így, de mindig újra és újra megdöbbent, hogy micsoda zenéket hoztak össze a hőskorban a tizenéves korból épp csak kinövőben lévő hülyegyerekek, ösztönösen, intuícióval, tehetséggel.

The New Order Ezzel ismertem meg őket (1992-ben, bár eleinte azt hittem, ez a The Ritual lemez), talán emiatt is érzem úgy, hogy ezen vannak a legnagyobb nótáik. De azt hiszem, alighanem ők maguk is hasonlóképpen vélekednek az anyagról.

Practice What You Preach Mai füllel ez a leguncsibb anyaguk számomra, pláne az első kettőhöz képest.

Souls Of Black Ez volt a másik „első", amit hallottam tőlük 1992-ben, emiatt kedvelnem kéne ma is, de az igazság az, hogy az évek során hozzászürkült a Practice-hez.

The Ritual Ezt végül is kábé real time ismertem meg, felemás és furi volt már a maga idejében is, nemcsak a dallamosodás miatt. Manapság túl hosszúnak, terjengősnek, kissé fáradtnak gondolom, emellett persze nem kétséges, hogy az Electric Crown nemcsak a Testi, de a teljes thrash műfaj, sőt az amerikai power egyik csúcsnótája.

Low A teljes lemezt a maga idejében nem ismertem, a címadó a klipdal miatt viszont nagy kedvenc volt. „Felnőtt koromban" ástam bele magam az albumba, ma az egyik kedvencem tőlük, sőt megkockáztatom, hogy a teljes munkásság ismeretében „A" kedvencem. Az előzmény tükrében pláne kiugró teljesítmény, az energiaszintet, az erőt és a frissességet tekintve.

Demonic Nem szokás szeretni, de bírom ezt is, szintén sok-sok évvel a megjelenése után megismerve. Elvégre a Low irányvonalát viszik tovább.

The Gathering Konkrétan emlékszem, hogy valami pecsás szabadtéri koncert előtt ment ez a lemez körbe többször, és ott nagyon megtetszett. Aztán meg is lett, de valahogy kevésbé hallgattam, és már csak a Spotify-időkben szedtem elő ismét újra. Manapság tulajdonképpen a Low / Demonic / Gathering hármasban merül ki nálam a Testament-hallgatás, az viszont megbízható rendszerességgel.

First Strike Still Deadly Nem mondanám kapásból rá, hogy ezek a verziók mindenképpen jobbak az eredetieknél, de kétségtelen, hogy ebben az újrajátszós műfajban úttörő volt a zenekar. Az originál mindig originál marad, az első két lemez lendülete, fiatalos hevülete űberelhetetlen, de például a dobtémáknak mindenképpen igazságot szolgáltatnak az újabb verziók, mert etekintetben a Testament nem tartozott a felső ligába a hőskorban.

The Formation Of Damnation Legunalmasabb anyag No.2. Komoly csalódás volt anno, nem is nagyon hallgattam később se.

Dark Roots Of Earth / Brotherhood Of The Snake / Titans Of Creation Nekem a három legutolsó anyag nagyjából egykaptafa, de a Formationhöz képest mindenképp előrelépés a ma már közhelyesen hangzó, de a szitut amúgy tökéletesen leíró, egységesen magas színvonal, ami jellemzi őket. Az új lemez előzetes dalainál ugyan fogtam a fejemet, de mostanra már kezdek megbarátkozni a teljes lemezzel. Ahogy a legtöbb nagy bandánál már többször megfogalmaztam: amennyire lehet, ritkítani kéne a lemezmegjelenéseket, ha pedig ez nem lehetséges, akkor 45 percben maximalizálni a játékidőt.

Révész Béla

The Legacy Megmosolyogtató mai füllel vagy sem, ez bizony a klasszikus Bay Area-album. Amikor még nagyjából minden ugyanúgy szólt arrafelé. Skolnick már akkoriban is isten volt, és naná, hogy a First Strike Is Deadly a favorit. Ha a '80-as években kezdtél fejeseket ugrani a metálba, nagy valószínűséggel volt The Legacy másolt kazid – és pólód is, ujjatlan, ahogyan kell.

The New Order A mindent elsöprő Testament-hangzás. Nem lehet nem szeretni az albumot, ott van az első ötösben. Kedvenc a címadó, a maga tufán egyszerű, megunhatatlan darálásával.

Practice What You Preach Fene tudja. Nem tartozik a kedvencek közé, bármennyire technikás és old school. Előnye, hogy a rajta lévő dalok lazán visszaköszönnek a 2000-es évek albumain. Chuck Billy torka is valahol itt fagyott be arra a szintre. Ami azt is jelentheti persze, hogy a PWYP idején vált teljessé a recept, amitől aztán hangyapöcsnyit sem kellett eltérni az új időkben.

Souls Of Black Nagy album, mégis a következő előfutárának mondanám. Azt viszont a mai napig nem értem, hogy miért nem a Testament rugózott a Big Fourban az Anthrax helyett. (Ez a kérdés gyakran felmerül, de a válasz egyszerű: mert az Anthrax több lemezt adott el náluk, és a Big Fourt a többi thrashzenekarnál nagyobb sikereik alapján kezdték el Big Fourként emlegetni a korabeli sajtóban – a szerk.). Ez az anyag simán legyalult nálam mindent abban az évben.

The Ritual Dörög, röfög, pöfög. Imádom, csúcsklasszikus, még akkor is, ha érezhető rajta a kanyarodás. Valahol halkan felsír egy Nagyfi Laci.

Low Illik nem kedvelni, főleg azért, mert már nem Skolnick tolta rajta, de azt kell mondanom, a vérfrissítés nagyon jót tett. Ha a The Ritualt korszakzárónak/nyitónak tartom, a Low az a meghökkentő, egyben biztonságos album, amely a death-feeling miatt még mindig a szívem csücske. És persze imádom Chuck Billy hörgését, ami aztán a Demonicon önt el majd mindent.

Demonic Na, ez durva. És pont ettől óriási. A '90-es évek változásai érezhetően megütötték a thrash-vonal legnagyobbjait, mindenki próbálta újradefiniálni magát a műfajjal együtt. A Testamentnek a Demonic volt az az album, amivel újítani próbált, átengedve magát a dühnek és a morcos bemutatásnak. Billy mester mellett Gene Hoglan veri úgy oda magát, hogy még most is megnyalom a tíz ujjam. A The Burning Time mindent visz, újra és újra megpörgeti az agyat. A Testament legagresszívebb anyaga, maxpontos album.

The Gathering Elég csak Lombardo nevét említeni. Ami számomra a Slayertől a Seasons In The Abyss, az a Testamenttől a The Gathering. Óriási album, megunhatatlan, a mai napig megállja a helyét. Zseni, úgy ahogyan van. Ez a Testament legjobbja nálam, a kövér, dagadt, hájtól fuldokló 10/10-es album.

First Strike Still Deadly Jó ezeket a dalokat ebben a verzióban is hallani, de olyan nagyon nagy katarzist nem okoz a dolog. Fontos album, főleg Skolnick visszatérése és az újraértelmezés miatt, bármikor hagyja magát végighallgatni, de nem vágom hanyatt tőle magam.

The Formation Of Damnation Bostaph játéka hihetetlenül rányomja a bélyegét az egész albumra, szinte húzza magával a vadállat riffeket. Nagyon szerethető anyag, egyben ez az, amitől a Testament a továbbiakban tényleg semmit nem volt hajlandó eltérni. Egyszerre visszatekintés és újítás, ötvözete mindannak, amitől Testament a Testament. Már a The Persecuted Won't Forget miatt megéri újra és újra lepörgetni.

Dark Roots Of Earth Minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak baromi kiszámítható. Színtiszta értelmezése annak, amit egyes kollégák Testament-robotgépnek titulálnak. Hozzá van adva minden, ami számít, ami vagány, valahogy mégis egysíkú album. Nem tartozik a kedvencek közé. Persze igazi, habzsolós Testament. Csak a receptkönyv és a patikamérleg ne lett volna a környéken.

Brotherhood Of The Snake A kígyós album. Sokan az egyik legjobbnak tartják, én nehezen vagyok hajlandó abba az irányba kanyarodni. A Dark Roots bátrabb változatának tartom, érezhetően Chuck Billy is próbált valamit kezdeni saját biztonsági játékával, s igyekezete tetten is érhető itt-ott, de nálam itt jött el az a pont, amikor szívesebben nyúltam vissza a '90-es évekhez.

Titans Of Creation Bármennyire semmiféle újdonság nincs az albumon, valamiért elsőre megfogott. Kritikánk minden szavával egyet kell értenem. Ízig-vérig Testament, ami a lehető legrosszabbkor jelent meg. Mégis zabálom. Megy újra és újra.