2019. december 9-én meghalt Marie Fredriksson, tizenhét évvel élve túl azt a diagnózist, amely annak idején nagyjából egy évet jósolt neki, és amivel ez az önéletrajz is elkezdődik. Nem is kezdődhet mással, a könyv ugyanis nem kíván szigorú biográfiaként végighaladni a Roxette énekesnőjének történetén: ez itt Marie sztorija mindarról, amit ő maga fontosnak tartott elmesélni addigi életéről. Az eredeti kötet 2015-ös keltezésű, és roppant sajnálatos, hogy a magyar kiadásra csak az említett tragédia oldalvizén kerítettek apropót. Ez a pár oldal ugyanis egy újrakezdett élet ünneplése – ahogy az eredeti, svéd cím is mondja: Kärleken till livet – Életszeretetem. Akár egyetlen este alatt elolvasható, szűk 250 oldalnyi, nagyon sűrű érzelemvihar, tollba mondva.
Szintén csak Marie-nak köszönhető, hogy nem oszlik a könyv egyértelmű fekete és fehér lapokra, a hatalmas törésponttól az időskálán mindkét irányba elindulva egyaránt folyamatos hullámvasút a teljes utazás. A vidéki szegénységből, egy váratlan tragédiát feldolgozni képtelen, diszfunkcionális családtól eljutunk a Roxette sikereinek tetőpontjáig, amikor a tornádó szemében sem volt sokkal könnyebb embernek maradni, mint a 2002-es diagnózis után. A magyar olvasók csupán elképezhetik Marie státuszát hazájában, ahol tulajdonképpen már akkor sztárnak számított, amikor Per Gessle társaságában megírták első angol nyelvű dalaikat, majd ellovagoltak az a világhírnév felé. Ebből adódik aztán az is, hogy a svéd bulvárlapok mindenkor szívügyüknek tekintették minden vele kapcsolatos történést megcsócsálni, nem kevés fájdalmat okozva ezzel az énekesnőnek és családjának.
megjelenés: 2020
oldalszám: 256 fordította: Dúl Zoltán |
kiadó:
G-Adam Stúdió Kft. |
Neked hogy tetszik?
|
A könyv kíméletlenül, név szerint oda is vág a magánélet szentségét hírből sem ismerő firkászoknak, de tartósan nem időz el sem itt, sem a világraszóló sikerek taglalásánál. Átlagemberen messze túlmutató élettapasztalatával a főhős ugyanis mindenekelőtt a pozitívumokat hangsúlyozza: az őrület közepette megtalált, életre szóló szerelmet a '90-es évek elején, és egy végtelen, kiúttalan küzdelem derűs perceit. Mindezt pedig alapjaiban határozza meg maga a zene, hiszen már nagyon korán világossá vált, hogy ez a svéd lány előadóművészként, alkotóként hatalmas dolgokra hivatott. És bár a dalszerzői „versenyt" nem nyerhette meg a slágergyárként funkcionáló Gessle ellenében, a kezdetektől fogva a Roxette megszólalásának meghatározó eleme volt – nem csupán a szőke nő a klipekben, akin olyan jól mutattak a feszes bőrruhák. Míg Gessle a tökéletesre polírozott popzenét, Marie Fredriksson a rock'n'rollt hozta az egyenletbe.
Roppant szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a 2015-ös turnén még mi is láthattuk a színpadon Marie-t, hiszen a sugárkezelések és az operációk következményei lassanként végleg maguk alá gyűrték még az ő elképesztő akaraterejét is. Ez a könyv még abban az időszakban készült, amikor többé-kevésbé győztesnek érezhette magát ebben a harcban, így a végkimenetelt félretéve, állva tapsolhatunk a bámulatos életút és a bejárt táv nagyságrendje láttán. Azt pedig külön megköszönhetjük, hogy a lehető leghitelesebb forrásból olvashatjuk mindezt. A mából visszanézve pedig a tanulságot se feledjük, hiszen bár nem búcsúajándéknak szánta, a könyv ebbéli minőségében is páratlan. Kevesen tudnak így elköszönni.
„Itt fejezzük be ezt a könyvet. Tavasz van! Imádom a tavaszt, és örülök, hogy újra itthon lehetek. A feketerigók dalolnak. Ezt felismerem, bár sok más madárcsicsergést elfelejtettem. A feketerigók énekére mindig is emlékezni fogok."
Hozzászólások
Ez esetben a kérdésed (miért nem lettek akkora sztárok) eleve felesleges mert azt a korszakot csak az akkori körülmények ismeretében lehet megérteni. Tény hogy nem tudok elvonatkoztatni Erdőstől de igyekeztem elfogulatlan választ adni mert a lényeg továbbra is az hogy itthon hátszéllel juthattak el oda, ahova, elvéve a lehetőséget mások elől. Nem rajongtam pld. az Apostolért de tiszteletben tartottam hogy népszerű dalokat írtak, meghallgattam a Bergendyt vagy a Korált, szóval nem magukkal a slágerekkel volt bajom akkor se.
"Mi volt a gondja 1991-ben a KFT-vel? Elunta?
Nem láttam benne az utat. Elromlott a zenekar belső hangulata, perspektívája, minden szinten erózió marta. Az volt az álmunk, hogy befussunk, a zenéből élhessünk. Hittük, ha fölfedeznek, megy minden a maga útján. Jött is a siker ’81-ben, örültünk, s észre se vettük, hogy csapdába kerültünk. Exkluzív szerződést kaptunk a hanglemezgyártó l, az állt benne, három év alatt három nagylemezt kell készítenünk, cserébe azt csinálhatnak velünk, amit akarnak. Jól megszívtunk, ugyanis a nyugat-európai felkéréseinket sorra megfúrta a vállalat, közben hallgattuk, hogy jaj, túl alternatívok vagyunk, nehéz értékesíteni a lemezeinket, írjatok már slágereket is.
Megírta.
Igen, de még az Afrikát is csupán harmincezer példányban adta el az Erdős, abból sem gazdagodtunk meg. A KFT zenekarnak a mai napig nincs saját hangosító cucca, nincs saját teherautója, ellentétben a rendesen befutott zenekarokkal. Évekkel később behívott minket Erdős az irodájába, becsukta az ajtót, és azt mondta, fiúk, ha akartam volna, százezerben megy el az Afrika, de nem akartam.
Miért nem?
Mert a Neotont tolta, így nem állt érdekében, hogy külföldön rájöjjenek, más magyar együttes is létezik."
https://24.hu/belfold/2015/05/13/laar-andras-on-most-komoly-arcot-vag-mikozben-reggel-meg-szart-egyet/
Rájuk keresek. Szerintem a félreértést közöttünk az okozta, hogy engem az abszolút nem befolyásol, hogy kinek milyen hátszele volt, ha egyszer jó(nak tartom). Ahogy az sem befolyásol, ha valakinek nincs hátszele és ismeretlen, de tetszik. És az sem érdekel, hogy vmi baromi divatos, ha egyszer rettenetes. Engem csak a saját ízlésem vezérel. A színészek magánélete sem érdekel, pl Tom Cruise vallása... ettől még az egyik legjobbnak tartom, és a Rock of Ages a kedvenc filmem.
Felvehették VOLNA. Az hogy egy szám jól meg van írva, fel van véve, a szövege át van ültetve angolra az egy dolog, amiről te beszélsz ahhoz sokminden kellett VOLNA. Az eredeti kérdésed a külföldi! sikerre vonatkozott azt pedig megválaszoltam. Erdős itthon azt csinált a Hanglemezgyárná l amit akart (ezért is lehettek Csepiék NÁLUNK sztárok) de külföldön senki sem ijedt meg tőle, akkora slágereket meg sose írtak mint az akkori amerikai vagy európai popzenészek-producerek (ABBA, G. Moroder, Modern Talking, Falco, PSB, B. Orlando).
Senki sem támadta a hallásodat, ízlésekről pedig nem érdemes vitakozni.
Mivel ez egy könyvkritika-bejegyzés úgyhogy én is ajánlok neked két könyvet ha komolyan érdekel az Erdős/Neoton/Csepregi-téma:
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A magyarock története 1-2.
Acsay Judit: Hogyan készül a popmenedzser?
Oké, akkor bizonyára baromi botfülű vagyok, ha azt mondom, én igényesnek tartom a zenéjüket, és hogy a 80-as években az angol nyelven megjelent dalaik simán felvehették a versenyt a kortársaikéval.
Pedig egyszerű: odakint nem állt mögöttük egy Erdős doktor hogy nyírja a konkurrenciát.
Komolyan gondoltam.
A Neoton érdemeinek elismerése mellett:azért eléggé KGST-pop volt az övéké,ami leginkább ebben a régióban,de főleg itthon működött.Amolyan jellegzetes hazai jelenség voltak ők,jópár itthoni pályatársukhoz hasonlóan.
Ez viccnek is rossz.