Shock!

Roger Miret a NYHC-mozgalom egyik leghitelesebb, legkultikusabb figurája, aki a színtéren szimplán csak legendaként aposztrofált Vinnie Stigma oldalán ott bábáskodott a műfaj kialakulásánál. Az Agnostic Frontnak pedig nem csak a mozgalom beindításában, de abban is elévülhetetlen érdemei vannak, hogy farvizükön sokaknak sikerült kitörnie a CBGB's-ből és a környék hasonszőrű klubjaiból, az egykori pályatársak közül pedig többen is ma már az egész világon hallgatott, kedvelt és nagyra becsült zenekarként vannak jelen. A Roger Miret és Jon Wiederhorn tollából született, itthon pedig Dudich Ákos fordításában a Konkrét Könyveknél megjelent Lázadásom – Agnostic Front, jellemszilárdság, bátorság, dicsőség sokkal több, mint egy szimpla AF-memoár; ez a könyv ugyanis a teljes színteret, illetve annak hőskorát mutatja be. Szépítés, mellébeszélés és mindenféle finomkodás nélkül, sokszor kifejezetten plasztikusan, szókimondóan és durván.

A középpontban természetesen Miret figurája, ezáltal az Agnostic Front áll, viszont már a könyv legelején átjön, hogy '80-as évek elején annyira egy entitásként éltek az otthonról elmenekült, bárminemű jövőkép, támasz vagy kapaszkodó nélkül az utcákon bandázó, esténként pedig magukat foglaltházakban meghúzó kölykök, hogy sorsuk is természetszerűleg összefonódott. Ebben a közegben a becsület, az összetartozás érzése és az egymásért való kiállás mindennél fontosabb vezérfonal volt, így természetesen a féktelen dühét a zenélésben megélő Roger Miret személyiségét és értékrendjét is ezek határozták meg.

Bár a könyv az Agnostic Front pályafutását egészen a The American Dream Died lemezig veszi végig, a hangsúly mégis a korai éveken van: a háromszáz oldal 90 százalékát az első bő másfél évtized teszi ki, míg a 2000-es évek utáni korszakról leginkább csak egy gyors felsorolás jut az olvasónak. Az igazán izgalmas dolgok persze az ösztönvezérelt, do it yourself-fémjelezte féktelen hőskorban történtek, és a könyv nem is marad adós ezek elmesélésével: Miret százával önti ránk a helyenként vicces, sokszor kifejezetten tragikus, és általában véve meglehetősen durva és súlyos sztorikat. Mindezt ráadásul úgy, olyan nyíltan és őszintén, hogy egy pillanatig sem kételkedem az olvasottak valóságtartalmában.

És bár kétségtelen, hogy a kubai emigránsként Amerikában hamar felnőni kényszerülő, hányattatott sorsú Roger a végtelenségig hajlíthatatlan és elvhű figura, a könyv elolvasása után nem feltétlenül fogsz rá szimpatikusként gondolni. Egyszerűen annyira ellentmondást nem tűrő, sarkos és drasztikus néha, hogy azt egy más, könnyebb életutat bejárt ember nem biztos, hogy el tudja fogadni, az egyes tetteivel való azonosulásról már nem is beszélve. Mindettől függetlenül viszont hatalmas tiszteletet érdemel engesztelhetetlen lojalitásáért és azért, hogy saját hibáit is gondolkodás nélkül beismeri: kendőzetlenül ír a börtönévekről, saját ifjúkori ostobaságáról és tájékozatlanságáról, barátok elvesztéséről, illetve arról is, hogy nem mindig és minden helyzetben volt olyan jó barát/férj/apa, amilyennek lennie kellett volna.

A Lázadásom egy kifejezetten kemény életút és egy nem mindennapi, az elveiért és a szeretteiért bármit bevállaló fickó története. Sokszor megdöbbentő és brutálisan nyers, máskor viszont iszonyatosan szórakoztató és olvasmányos. Agnostic Front- és NYHC-rajongóknak kötelező darab, de a zenekar lemezeinek ismerete nélkül is letehetetlen olvasnivaló.