Shock!

A brazil Angra eddigi munkáira se nagyon lehetett panasz (ha nem Max Cavalera szemszögéből nézzük a dolgot...) és a Rebirth lemezzel megint beletrafáltak. Pedig nagy kérdés volt, hogyan tudják pótolni a jellegzetes hangú André Matost. Viszont az új torok, Eduardo Falaschi sem akárki. Inkább énekel "bikából", mint André, de szintén remek adottságai és király dallamai vannak.

A frontemberváltással párhuzamosan a zene is feszesebb, heavybb lett. Természetesen ki is lehet hallani alkalmanként, hogy nagy hansenisták a srácok, ám az Angra sosem a Helloween által elindított germán speed metal vonal megoldásainak egyszerű bebiflázásáról szólt, ennél ők lényegesen jobbak.

Több helyen most is nagyzenekari kíséret színesíti tovább muzsikájukat, azonban óva intenék mindenkit a Rhapsody hasonlatoktól, mert a srácok előszeretettel dobnak be tipikusan brazilos elemeket is, ami bárki másnak biztosan nem jutott volna eszébe a pályatársak közül (nem beszélve arról, hogy ők már akkor is adtak ki lemezeket, amikor Luca Turilliék még a fasorban sem voltak)! További színfoltként a záró Visions Prelude Chopin részleteket is rejt. Nálam a Millennium Sun-Acid Rain kettős döntötte el végleg a sorsukat.

A fiúk valóban újjászülettek, én pedig kíváncsian várom, mivel rukkol ki legközelebb André a Virgo kalandozásai után.