Shock!

Nem kevesen várták a második albumot, ki azért, hogy imádhassa, ki azért, hogy jól beleköthessen. Én speciel azért, mert az elsőt imádom, évek óta nem hatott elsőre és kismilliomodszorra zene rám ilyen szinten. Most mégis megpróbálok objektív maradni.

A kecske aranyos állat, a borítón is jól mutat, még koncepciót is kitaláltak hozzá. A booklet kiállítása pazar, az ezüstszínű fedőlap és a belső pauszpapíros megoldás izgalmas és impozáns. Zeneileg az elvárás nagy volt a világ részéről, így a srácok nem tököltek, nem puhultak el, hanem tömény brutalitást vágtak lazán az arcunkba, nesztek, egyétek. Esszük. Az első falatokat lassan, óvatosan rágjuk, észrevesszük, hogy nemhiába hangoztatták death metal imádatukat, a Morbid Angel lassultabb őrlése nyomokban felfedezhető. Az egyik pillanatban. A következőben a torkodon akad a - most már lehet így mondani - tipikus Slipknotos zúzás, őrületesen lendületes dobolással, húzós riffeléssel. Corey üvölt, mint a fába szorult féreg, ritkán énekel, ha igen, az nem olyan, mint vártam, több van a srácban ennél, nem hatnak a témák annyira - legalábbis nem mindegyik. Kevesebb a szkreccselős téma, kevesebb kicsivel a perkás színezés - kár -, több viszont a puritán súly. Nem érzem a kényszeres bizonyítani vágyást, lazák, és mindezek ellenére kidolgozottabbak a dalok, talán ezért kell több hallgatás az Iowának. Elsőre úgy a lemez 60 százaléka üt. A többi később jön. Apránként oson a hátad mögé, és egy óvatlan pillanatban felöklel, akár egy alattomos kecske... Ugye már érted? 13 zúzda után a címadó Iowa elszállós, hangulatokban gazdag, tökéletes lezárás, még akkor is, ha nehéz megemészteni az egész lemezt. Betegek, elborultak, de zenélni azt azért tudnak.

Először és másodszor is úgy éreztem, valami apróság hiányzik az új lemezből. Aztán egy nap elvittem sétálni a discmanben magammal, és azon vettem észre magam, hogy ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy a gyanútlanul szembejövő emberek arcába vicsorogjak. Minimum.

Az első lemez volt az atomrobbanás, ez már nem lehet az, mert nagyjából lehetett tudni, mire számíthatunk. Ha az Iowa lenne az első, ez lenne az atomrobbanás. Ezt ne felejtsük. Ez szimplán "csak" hegyeket mozgat.