1999 nyara. A Sziget Fesztiválon vagyok, már fogalmam sincs, melyik színpad előtt, meg hánykor, de nem is ez a fontos. A fontos az, hogy a haverom nyakában ülök, és várom, hogy kezdjen a Polly Is Dead. A fontos az, hogy fiatal vagyok, részeg és szabad. Pain-to-mine! – üvöltöm végül Polonkai Tamás felé, mikor végre megjelennek a színpadon. Ő meg kiint, hogy vette az adást, lesz majd az is, minden oké, csak maradjak kussban.
Én pedig kussban maradok. Mint ahogy sajnos Polonkai is, hiszen éppen ez volt az utolsó fellépés, mikor a mikrofon elé fáradt. Sem a Polly Is Dead, sem a Bálnalovas kötelékében nem énekelt többé. Nagyon nagy kár érte. Aztán a közelmúltban ez a színpadon szereplő fazon írt egy üzenetet annak a közönség sorában hőbörgő hülyegyereknek, hogy meghallgatná-e a legújabb dalát, ahol tizennyolc év után újra danol. Persze hogy meg, mi az hogy – mondta a hülyegyerek. És kellően seggre is ült tőle.
Mert mennyire remekbe szabott már ez az A Perfect Circle – Pearl Jam – Tool – Soundgarden-keverék Pearls Of Long Loved Years (vegyük észre: P.O.L.L.Y.!) Gift című dala. Polonkai legjobb formáját hozó fátyolosan rekedtes hangja, Kleinheincz Zoli melankolikus hangulatot festő gitárja, Page erőteljes dobjai és a Slowmeshben is bizonyító Mészáros-Komáromy Dénes hangsúlyos basszusa, ami nekem konkrétan a legjobban tetszik az egész mókából. De nem is ez a fontos. A fontos az, hogy ismét fiatal vagyok, részeg és szabad. És kint vagyok a '99-es szigetes koncerten, a haverom nyakában.
Nem akarok többet mondani, mert minek. Azt majd legközelebb, ha megjön a kislemez. Meg a nagylemez. Mert meg kell jönniük, muszáj!
Hozzászólások