Shock!

Noha bő egy éve jelent meg a cd, mégis cirka egy hónapja jutott el hozzánk. Az első hangok felcsendülése után sejtettem, hogy nagy valószínűséggel kedvelni fogom a lemezt. Az első, két és fél perces trackben nem történik más, mint death-thrash riffeket ontanak a gitárosok, a végén kicsit tekerten, mertem remélni, hogy a zene nem két alaptémából fog állni. Nem is így történt.

Mondjuk mikor a második, már vokált is rejtő dalban megszólal a frontember, akkor azért picit visszavetett a lendület, nem igazán tetszik ez a semmitmondó, acsarkodós stílus - legalábbis többet vártam. A bömbölős részekhez nem elég mély a hangja például. A biográfiájuk szerint a legfontosabb olasz webzine-ek a legjobb vokalistának jelölték. Atyaég... Lapozzunk is.

A zenekar olasz, egy demó és egy mcd után jelentették meg első lemezüket. A már említett stílusjegyek mellé meg kell említenem a black metalt is, bár inkább tán hangulatban jön át, meg az olykor előforduló blastbeat + egy hangon sikáló gitárok összjátékában. Igyekeztek változatosan felépíteni a dalokat, sok tempóváltás mellett sok hangulati változás is megtalálható a csapat zenéjében, néha a régi techno-thrash csapatokat idézik, máskor az utóbbi évek göteborgi dallamos thrash vonalát. Aztán néha északabbra nyúlnak, Norvégia felé. Talán sokak számára pont ez a kaotizmus lehet elrettentő, hiszen néhány másodpercenként egymástól eléggé eltérő témákat csapdostak össze.

A gitárszólók mindenhol melodikusak (direkt írtam ezt a jelzőt, a dallamos nem elég kifejező itt, úgy érzem)... legalábbis a második nóta majdnem végéig ilyen volt a lemez, mert ott elkezdett kerregni, nyekkegni - sajnos egy enyhén karcos másolt cd-t sikerült küldenie a zenekarnak, hm... Nagy nehezen sikerült átugrasztani a következő nótára, amelyben folytatták az eddieket, noha picit blackesebb stílusban, a háttérben még szinti is szőnyegez. Ügyesen néha megjegyezhetőbb, egyszerűbb, húzósabb riffeket is csempésztek a gitárosok a nótákba, ami könnyebben befogadhatóvá teszi a zenét a kevésbé cizellált lelkeknek.

Sajnos több dalnál is hibás volt a cd, így nem tudtam végighallgatni a teljes lemezt. Azt ugyan még mindig nem értem, miért ragadtatták el magukat Olaszhonban ettől a vokalistától, bár lehet csak black és brutál death frontemberek versenye zajlott. Ennek ellenére műfajában ígéretes csapat, noha kell idő és türelem befogadásukhoz.