Lehet, hogy az én zenei műveltségem hiányos, téves elképzeléseim vannak, de ha a viking metal címke szóba kerül, nekem egy zenekar jut mindig eszembe: méghozzá a svéd illetőségű Amon Amarth. Náluk nem csak a zene és a szöveg idézi az ősi viking hagyományokat, hanem elég egy koncertjükre elmenni és vetni rájuk egy pillantást, mindjárt meggyőződhetünk róla, hogy a kiállásuk sem semmi: mint öt megvadult viking, szántják fel a színpadot. Nem ront az összképen zenéjük kidolgozottsága és kiszámíthatósága sem sokat. Mindezen gondolatok alapján elképzelhető, milyen örömmel vettem kézbe új albumukat, a With Oden On Our Side-ot.
Tetszett az előző korongjuk is, de ott azért kifogásként felmerült bennem, hogy a témák kicsit tényleg túl kiszámíthatóak voltak, és problémát jelentett az is, hogy a Versus The Worldhöz képest jelentősen visszavettek a sebességből is. Itt ilyen gond legalábbis kezdetben fel sem merülhet, az első három nóta kimondottan lendületesre sikerült, nagyon erős szerzemények, melyek közül a Valhall Awaits Me igazi pörgős nyitónóta, sűrű kétlábdobbal, félig károgó hörgéssel és sodró, gyors gitártémákkal - csak hogy az ember tudja, a későbbiekben mire számítson. Ami kicsit meglepő, bár nem szokatlan tőlük, az a dal második felében rejlő, kimondottan kellemes iker harmóniaszóló.
Nagyon erős a második nóta is, pörgős témáival, persze a témaválasztás itt is a viking hagyományokra utal, és mivel a tempón itt sem vesznek vissza, a Runes To My Memory tovább emeli az ember adrenalinszintjét. Szintén ötletes és gyors riffeléssel kezdődik az Asator, a tempó talán itt a leggyorsabb, folyamatosan pörög a kétlábdob, így olyan gyorsan véget ér, hogy szinte hiányérzetem támadt utána, illetve nem lettem volna ellene még egy kis pörgésnek.
Sajnos az album ezen a ponton a Hermod's Ride To Hellel kicsit leül, visszalassítanak középtempóra, középen egy dallamos ikergitártémával. Hiába azonban minden igyekvés, talán ez a tétel sikerült a legkevésbé a korongon, a sodró, pörgő hangulatot szinte szétzúzza. Arra mindenesetre jó ez a kis sziget, hogy megállapíthassam, a zenei témák és a hozzáállás mellett a szövegek is szoros kapcsolatban állnak a vikingekkel, jelentésük értelmezése a tények ismerete nélkül néha kissé nehézkes is lehet.
Szerencsére ezt követően a Gods Of War Arise-zal helyreáll a rend, de a témák sajnos sokszor a korábbi albumokon már elsütött témákra emlékeztetnek, kicsit eszembe jut egy-egy tételnél, hogy ez vagy az már önismétlés, ami mondjuk nem mindig és nem feltétlenül baj, mivel a jól felépített dalok általában feledtetni tudják az ilyen gondolatokat. A továbbiakban kiemelném még a címadó dalt, ami a szigorú kezdet után tipikus Amon Amarth stílusban folytatódik, de nagyon jó nóta még az utolsó, Prediction of Warfare című is.
A hangzásba szerencsére nem nagyon lehet belekötni, a gitárok arányosan, telten szólnak, a dob sem vész el, az ének pedig szokás szerint uralja a nótákat. Egy hozzáfűznivalóm azért lenne, mégpedig az, hogy a hangzás összképét tekintve tán kissé szárazra sikerült.
Ha valaki szereti az északi mondavilágot durva, de közérthető köntösben tolmácsolva, annak remek megfejtés lehet továbbra is az Amon Amarth. Nem tökéletes, de hitelességükhöz kétség nem férhet. Ha tehetitek, menjetek el egy koncertjükre.
Hozzászólások