Az Anterior kapcsán a 3 Inches Of Bloodos Brian Redmant emlegetik nagyon, aki miután látta a bandát egy bulin, igen lelkesen méltatta a csapatot. Ez az együttesnek is igen jól esett, meg a kiadójuknak is. Hogy Redman olyan lelkes volt, annak oka van. Amit ugyanis az amerikai srácok játszanak, az olyan nagyon nem is áll messze a 3 Inches Of Booldtól.
Itt is markánsan jelen van a korai power metal epikusabb, riffközpontúbb megközelítése, habár tiszta ének nemigen hallható az Anteriornál. Nem is értem, miért nincsenek egyáltalán tiszta vokálok, a The Silent Divide refrénje például simán elviselné az ilyesmit. De így van ez szinte az összes dallal. A ritmusszekció egyébként kellően feszes – habár éppen basszert keresnek a hirtelen megüresedett helyre – a két gitáros is kitesz magáért a melódiák terén, az ikergitáros szólóknál a Children Of Bodom lehet az egyik kapaszkodó. Ez konkrétan a Scar City-ben érződik, de nagyon jól csinálják Luke Daties-ék. A Seraph villantása is hatalmasra sikeredett, Leon Kemp szólógitáros igen intelligensen építi fel virgázásait. Kíváncsi volnék, miket művelne egy instru lemezen!
Amin viszont változtatni kéne a brigádnak, az a vokál. A gitáros/énekes Luke Daties a klisés hörgős-üvöltős hangját használja végig, ami hamar egysíkúvá válik, pedig ehhez a fajta hagyományos metalon alapuló zenéhez jobban passzolna a férfias, tiszta ének. A Metal Blade szerint az Anterior fogja megújítani a metalt az elkövetkezendő időkben. Ilyesmiket ugyebár már milliószor mondtak, és azért óvatosabban bánnék én itt a szavakkal, de tény, hogy ebben az együttesben azért több rejlik egy arctalan divatbandánál. Ha megújulásról ugyan szó sincs, és valószínűleg nem az Anterior lesz a jövő In Flames-e, azért érdemes lehet a Bodom szerelmeseinek is belefülelniük a This Age Of Silence-be, ha másért nem, mert szép a borítója.
