Shock!

Egyszer volt, hol nem volt, Ohio kies vidékén éldegélt ez a Chris Matyus nevű gyerek, aki addig-addig mocorgott, mígnem felfigyelt rá a dán Intromental Management, akiknek a nevével a Manticora esetében találkoztam első ízben. A fickó összeállt egy Greg Wagner nevű dalnokkal és 2001-ben összebütykölték a Dawning című anyagot. Hogy most, 2005 elején miért erről írok? Elég nagy rejtély számomra is.

Az eredeti cuccal senki sem volt elégedett, így nekifogtak és 2003-ban újra felvették az egészet. Aztán nemrégiben - 2004 októberében - ismét megjelent a talányos sorsú album. Tán nincs több ötletük, ezt fogják nyűni és variálni még pár évig, mielőtt bedobják a törcsit... A pillanatnyilag aktuális anyag 11 + 2 nótát tartalmaz. A két bónusz dal még az első EP-jükről mentődött át, eredeti változatban.

A zenéről: poweres, progresszíves, gitárnyűvős. Nem találok benne sok szépséget. Tán azért, mert nem dúskálunk dúdolható dallamokban? Ez persze együtt járhat azzal, ha valaki eltökélten progresszívkodik, de itt azért nem erről van szó. A címadó nóta, vagy a Dissension's Wake ugyanis megmutatja, mit lehet kihozni ebből a stílből, ha nagyon igyekszik az ember... Latinos hangulattal indít az Inside your Dreams - aztán jól el is ássa azt. Árnyalatnyit bekeményít - énekhangilag még be is bőszül! - a Premonitions. Nyomokban visszaidézi a latin hangulatot az Arisen is, ami a végére pörög fel igazán. A The Mind's Eye cím erősen ismerős valahonnét (írhatjuk így is: The Mind's I...), de ettől még nem rossz ez az instrumentális nóta. 13 percével elég nagy falatot jelent a Years Ago. Részben lírai pilincka, részben nem. Attól azonban távol áll, hogy elszórakoztasson.

Aki kedveli az elvontabban míves műfajt, próbálkozhat vele. Engem nem győz meg, de ez adódhat abból is, hogy egy ponton végleg belefáradtam az Álomszínházba és azóta nem sűrűn komálkodom progos zenékkel.