Shock!

Könnyebb felsorolni azokat a lemezeket az utóbbi egy-másfél évből, amelyeken nem Jorn Lande, a norvég varázsló énekelt, ha-ha! Én a Millenium tavalyi anyagán figyeltem fel a fickó hangterjedelmére, stílusának kifejezőerejére Az igazi döbbenetet aztán az Ark bécsi koncertjén éltem át, az késztetett a cd beszerzésére is. Így szembesülhettem azzal a ténnyel, hogy a Millenium hard rockja csak amolyan ízelítő Jorn tényleges tudásából, kreativitásából. (Az megint külön téma, hogy a Burn The Sun már a második Ark anyag, így most rám is további kutatómunka vár...)

Mindezt sokat próbált arcok segítettek teljes mértékig kibontakozni: Tore Ostby gitáros a néhai Conceptionből, John Macaluso ex-TNT-dobos voltak Jorn szerzőtársai, a billentyűs hangszereket Malmsteen egykori kísérője, Mats Olausson kezeli, Randy Coven basszer neve pedig a Holy Motherből lehet ismerős a beavatottaknak. És most kellene magáról a zenéről értekeznem, hát, nem lesz könnyű!

Az öt zenész múltjából, referenciájából még csak következtetni sem érdemes, annyi különböző hatás, stílusjegy vonul fel ezen az albumon. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy nagy tudású muzsikusok öncélúan próbálnák kiélni magukat és valami értelmezhetetlen zagyvaságot adtak volna ki a kezükből. Nem, itt számtalan létező, ismert, de látszólag összeférhetetlen elem alkot valami olyan egységet, amely azelőtt nem létezett! Kétségtelen, hogy a 4-5 perc alá csak nagyritkán ereszkedő számhosszúság, na meg az elképesztő változatosság és komplexitás miatt kemény diónak tűnhet az Ark megértése, befogadása, Jorn dallamai azonban minden dalban kapaszkodót nyújtanak a hallgatónak ehhez. Abszolút időtlen ez a zene. Korokon, egész évtizedeken ível át és a rock/metal műfaj ezernyi ágát kovácsolja össze, mindenfajta megkötés, határ nélkül.

A Heal The Waters indítja a lemezt. Bevezetésként egy Psychotic Waltz-szerűen kavargó, keleti motívumokkal színezett témát kapunk az arcunkba, hogy Led Zeppelin vagy Whitesnake-stílusban folytatódjék a dal, majd power/thrash riffeléssel egybekötött billentyű- gitárpárbajba torkollik az egész. Mindezt pedig David Coverdale-t, Sammy Hagart és Ronnie James Dio-t idéző ének fogja össze a verzék meg a refrén alatt. Na, ezt kapd ki!.. A Torn és az Absolute Zero versszakai teljesen elszállt, Björkösen lebegős/szenvedős dallamokat rejtenek, de mindkét esetben klasszikus hard rock refrénnel mutatja meg a kiutat Jorn. Különösen az utóbbi nótában érdemes a tempóváltásokat figyelni ugyanazon témán belül (konkrétan a refrénben), hallatlanul furmányosan ki vannak találva!

A címadó tétel az album legkönnyebben emészthető számainak egyike, a koncerten is remekül bevált. Heavy metalos alapok, Coverdale-es ének. A latinos beütésű, félakusztikus Just A Little a lemez leghiggadtabb darabja, aztán a Waking Hour hozza az ébredést, ennek tényleg olyasmi a hangulata, mint amikor valami hosszú, nyugtalanító álomból kelsz... A Noose ismét tömény metal, Dio-erejű dallamokkal. És így tovább, míg el nem jutunk a záró Missing You-ig, amely egy lassan kibontakozó, de a hangulat fokozása szempontjából tökéletesen felépített epikus szerzemény egy be nem teljesült szerelem miatt érzett összes fájdalommal (ismét Led Zep/Whitesnake) - maga az ÉRZÉS!

A szerelem, mint szövegtéma amúgy ezen a korongon is fel-felbukkan, akárcsak a Milleniumnál, de nem kizárólag a milliószor körbejárt "love me baby" szemszögből, hanem univerzális megközelítésből is. Ez persze csak egy része az Ark szövegvilágában nyomon követhető koncepciónak: a világegyetem, benne a Föld és mi, emberek... E tekintetben is igen alapos munka tehát a Burn The Sun.

Talán túlzásnak tűnik, amit most mondok, de ez az anyag nem pusztán egy újabb (a szó eredeti értelmében vett) progresszív metal mestermű, hanem általában véve a kortárs muzsika kimagasló alkotásai között is ott kell, hogy legyen a helye! A zene világának nagy szüksége volt, van és lesz is az olyan előadókra, akik a hagyományok, a múlt vívmányainak maximális tisztelete mellett valami egyénit, frisset hoznak létre, és utat mutatnak a jövőbe. Jorn Lande és barátai most megváltották az örökbérletet ebbe a rangos társaságba.