Mivel annak idején, egy korábbi Arwen album elemzése kapcsán hosszas eszmefuttatást folytattam a Tolkien-hatású bandanevekkel kapcsolatban, ettől most eltekintek. A listáról egyébként azóta már további nevek is gazdira találtak...
|
megjelenés:
2004 |
|
kiadó:
Arise / Musicworld 2000 |
|
pontszám:
6 /10 Szerinted hány pont?
|
A zenekar továbbra is spanyol illetőségű és továbbra is nyolc tagot számlál: két szenyoritát és hat szenyort. Ezen a vonalon tehát semmi változás – ami egyben azt is jelentheti, hogy mivel anno kékre-zöldre ájuldoztam magam a borzalmasan sikongó Nacho Ruiz énekétől, ez aligha lesz most másként... (A bandában bizonyára ő a nyolcadik utas, hehe...)
A csapat jelenleg is szimfonikus hatásokkal operáló, dallamos metalt játszik. Sok a billentyűmunka, a nóták összetettek, nem azonnal ható fajták. Akadnak női énekkel futó dalok (pl. Riding Alone, Keltia, Lullaby), amelyek hallatán azt kell mondanom, hogy Mamen nem nyújt kiemelkedő teljesítményt. Az ilyenre mondják, hogy nem hang, legfeljebb hangocska... Az album egészét tekintve azonban el kell ismerni: jelentősen visszafogták Nacho barátunk gornyasztó kilengéseit, jóval kevesebb a fülsértő pillanat – de az is lehet, hogy énekiskolába járatták a frontembert. A dalok többségét képes egészen emberszabásúan végigasszisztálni. A romantikus, lágy melódiájú Keltia hallgatása során feltűnhet az egyszeri hallgatónak, hogy Mamen kiejtése helyenként furcsa, valamint nem egyértelmű, hogy a lány beszédhibás-e, vagy csupán képzetlen a szavak pontos kiejtése-kiéneklése terén. (A szintén lírai Lullaby-ban ez talán kevésbé hangsúlyos.) A nyolcaknak sikerült összetákolniuk egy-két picivel elmésebb nótát is (pl. By my own Sight), ami jót tesz az albumnak, mindent összevetve azonban hiányzik az átütő tehetség megcsillanása.
Noha az Arwen muzsikája barátságos, nem sok egyedi vonást mutat. Az a fajta zene, amit gond nélkül végighallgat az ember, de vajmi kevés marad meg belőle a fülében. Nem csoda, hisz a ragadós melódiák mindvégig hiányoznak az albumról. Nacho teljesítménye egyértelmű fejlődést mutat, az ebbéli igyekezet pedig értékelendő. Az összkép sajnos így is csupán átlag-körüli.
