I. FEJEZET: NÉVTÁR
Kedves most alakuló zenekarok! Az alábbi nevek talán még elorozhatók: Aragorn, Gimli, Legolas, Boromir, Gollum, Bilbo, Frodo, Samwise Gamgee, Éomer, Éowyn, Théoden, Celeborn, Denethor, Faramir, Meriadoc Brandybuck, Peregrin Took, Elrond, Galadriel, Saruman, Sauron, Moria, Gondor, Anduin, Argonath, Mirkwood, Fangorn, Edoras, Isengard, Rivendell...
Mint tudjuk, néhányra már lecsaptak az élelmes zenekarok: Gandalf, Gorgoroth, Amon Hen... Hazafias érzelmű, lelkükben kokárdát viselő (vagy ez már politika?) csapatoknak ajánlom e remek csengésű, átmagyarított változatokat: Hamariberkenye (thrash vagy speed bandáknak), Szilszakáll (veterán motoros rockereknek), Papsajt Ászok (sörmetalosoknak), Vasudvard (az igazán heavy arcoknak)...
II. FEJEZET: ARWEN
Liv Tyler, mint harcos tünde, valószínűleg beledőlne a kardjába, ha meglátná az album borítóját, melyen egy randa, széles csípejű, narkós pillantású, megnyúlt kebeltartót s némi hínárt viselő, gornyadt banya látható.
A muzsikus arcok viszont már többet ígérnek. E spanyol banda érdekessége pl. az, hogy nyolc tagból áll, így megengedhetik maguknak, hogy ketten kizárólag az énekkel, míg ketten a billentyűkkel foglalkozzanak. Ha jól látom, két maca akad köztük - bár a kép apró és mindenkinek lóhaja van... A Memories... az első anyaguk.
Hárfa, hegedű és zongora varázsol ránk lírai hangulatot a bevezetőben. Nem vagyok jártas a spanyol nevekben, de talán Nacho Ruíz az énekes fiú, aki elég félelmetesen kezdi eregetni a hangját, amint a Dreamland beindul. Nagyon áriázik - pedig nagyon nem kéne... Tán ráléptek egy nemesb szervére?... Egyébként néha jó, amit nyomat, csak túlságosan erőlteti a magasakat. Az énektémák kissé elvontak és olyan bonyolultak, mint vakondnak a Rubik kocka. A gityók és a szinti hangja szép, a dob is korrekt és a hangzás is jó. Naná, az anyag megjárta a Finnvox stúdiót...
A vegyes vokálok nagyon kellemesek, koncerten legalább olyan hátborzongató lehet hallgatni, mint a többszólamú Sava vokálokat. Színpompásan kísérik végig az albumot. A mjuzikkal semmi gond. Nagyon dallamos, színvonalas a cucc. A szimfonikus hatások igen visszafogottak, inkább a gitárok és a billentyűk finom harmóniája hangsúlyos. A dalok összetettek, sokszínűek, virtuózak s nem ritkán biz' prog. beütéssel is bírnak (Time's Gate). Hemzsegnek a tempóváltások. A fél-ballada Alone-nak sajátos hangulata van. A So High igen durva húrtépkedéssel indul, aztán a szép dallamok tompítanak szigorán. Akad rövidke lírai tétel (Woodheart), de teljes, ragyogó szépségű ballada is (Eternally; Mamen Castano szép énekével). A végső New Life sajna teljesen szét van sikítozva. És nem illik a pikula a végére.
Az a fajta zene, amit számtalanszor meghallgathatsz, nem válik unalmassá - vagy épp megjegyezhetővé...
A banda megízlelhető lesz a második Helloween tribute albumon, ahol a March of Time feldolgozást nyomatják.
III. FEJEZET: ÉRTÉKELÉS
Szokatlan pontozással élek:
Borító: 3 (rettenet csúf...)
Nacho Ruíz: 0 (ha sikítozik), 8 (ha nem)
Minden más: 9
