Az északi mitológiában a viking mindenséget alkotó kilenc világ egyikét hívják Asgaardnak, míg Lengyelországban egy hattagú dark/gothic/black banda viseli ezt a nevet. A kiadótól kapott információ alapján ez egy dinamikusabb dalgyűjtemény az eddigi korongokhoz képest, és míg korábban az Arcturus volt a minta, ma már a Dimmu Borgirhoz is ugyanúgy húz a csapat.
Hozzá kell tennem azonban, hogy a lengyelek lényegesen dallamosabb irányban haladnak és Przemislaw Olbryt személyében meg is van a megfelelő emberük, aki egyaránt képes őrült módon károgni illetve tiszta dallamokat hozni. A Mare Tranquillitatis visszatérő dallama az egyik legnagyobb húzása a srácnak a korongon. Egyedüli vokalistaként tüntették fel amúgy Przemeket, ezért el kell hinnünk, hogy pl. a Mare Nectaris elején hallható lehetetlenül magas hangok is tőle származnak...
A muzsika, mint már utaltam rá, szimfonikus hangszerelésű (kiemelt feladata van a hegedűnek és a szintinek), összetett dalfelépítésekkel operáló atmoszférikus fémzene, a szövegek pedig a stílusban szokványosnak mondható sötét és sejtelmes szerelmi történeteket mesélnek el, vagyis nincs túl sok közük a viking világhoz. Nem kimondottan az én zeném, de az igényességre való törekvés feltétlenül érződik. Külön dicséret jár a nagy műgonddal készült borítóért.
