Shock!

Az At Night I Fly egy új formáció, amely – nyugodtan mondhatjuk – a hazai progresszív színtér két sokat próbált veteránja köré szerveződött. BZ-t nyilván minden potenciális érdeklődő ismeri a Stonehenge, a Wendigo, a Queen emlékzenekar vagy az After Crying soraiból, de talán a Dreyelands főnök (mellesleg újabban szintén After Crying tag) Horváth Andrást sem kell bemutatni a hazai proggereknek. Ők ketten követték el tehát a September Kills EP-t, kiegészítve egy felsőkategóriás ritmusszekcióval: az igen tiszteletreméltó klasszikus zenei előélettel rendelkező Hegyaljai-Boros Zoltán basszusgitárossal és a K3-ból ismert Nagygyörgy Gábor dobossal. Utóbbiak a dalírási folyamatban még nem vettek részt, így a BZ és András korábbi muzsikáit ismerők nagyjából képet is kaphatnak arról, mi várható az At Night I Fly-tól.

A csapat bemutatkozó anyagán hallható négy felvétel valahol a Dreyelands és a Wendigo között helyezkedik el, méghozzá úgy, hogy bár bőven akadnak itt progos, komplex elemek és dalok, összességében mégsem ezek vannak túlsúlyban. Mielőtt rátérnék az egyes nóták kissé részletesebb elemzésére, rögtön meg kell jegyeznem, hogy az anyag iszonyúan erőteljesen dörren meg, tényleg ritkán lehet itthon ennyire bika hangzású cuccal találkozni. Tízpontos a sound: erősen, tisztán szólal meg minden hangszer, és a vastag, sokszínű énektémák hangzása is nagyon szép.

Mint a recenzió elején is írtam, a két fő arc korábbi munkásságát ismerők nagyjából képben lehetnek azzal, mi várható az At Night I Flytól. BZ nyilván nem tud kibújni a bőréből, azaz most is a tőle megszokott, mással össze nem keverhető stílusban hozza az énekdallamokat, Andrástól pedig szintén hallhatóak olyan riffek, gitártémák, hangszerelési megoldások, amelyek akár Dreyelands dalokba is bekerülhettek volna. És hogy ne csak dicsérjek, a probléma is éppen ez az anyaggal. Sajnos az At Night I Fly esetében még mindig kicsit túlzottan erősnek érzem a példaképek hatását. Ahogy például a címadó indul, az színtiszta Dream Theater. Nem csak a zene, de a dobsound is abszolút Portnoyékat juttatja eszembe, csakúgy, ahogy a súlyosan dohogó gitár is. A dreamizmus később szerencsére alábbhagy, egyszerűbb, egyenesebb a dal, bár azért vannak benne finomságok, variák is. A zúzdát a fogós refrén mellett a dallamos gitár-szinti szólópárbaj oldja fel, így bár a nóta alapvetően az előbb említett súlyos, dohogó riffre épül, összképe mégis dallamos és fogós, amiért külön jó pont jár.

Az Alienated szintén egy rövidebb, súlyos dal, mely BZ-től meglehetősen szokatlan, és épp ezért izgalmas énektémát vonultat fel a verzék alatt, a dal indítása azonban full Pagan's Mind. A régi vágású szintitémákkal és effektezett dobbal induló Spiral az abszolút kedvencem az EP-ről, mely egy kissé Arjen Lucassen dolgait idéző, hangulatos, nyugis bevezetőt követően egy súlyos riff érkezésével vált arculatot. Az egyszerű, de ötletes szintiszőnyeg szerencsére végig megmarad, és BZ is visszafogottabb témákat hoz ebben a dalban, ami a poweres első két tétel után kifejezetten jól is esik. Egyértelműen a csapat progos oldalát domborítják itt ki, csakúgy, mint a záró Stolen Secondsben. Utóbbi élőben marhára fog működni, az biztos, bár megmondom őszintén, ebben is kissé túlzottnak érzem az Awake-korszakos Dream hatását.

Bár alapvetően azzal a céllal született a zenekar, hogy a tagok anyazenekarukon kívül is kipróbálják magukat, az At Night I Fly mind BZ, mind pedig András korábbi dolgaival egyértelműen párhuzamba állítható, a muzsika alapvetően ugyanonnan eredeztethető, mint a fő bandák esetében. Kezdetnek több mint biztató, az a bizonyos saját sound azonban sajnos még nincs meg. És hogy miért is lenne fontos mindenképpen az a fránya egyediség? Ne legyenek illúzióink, bármennyire jó is a September Kills és bármennyire könnyedén veri is az itthoni teljes prog mezőnyt, sajnos nálunk nincs komoly kereslet az efféle muzsikákra. Innentől kezdve viszont csakis külföld felé érdemes próbálkozni a csapatnak, az olyan kinti zenékkel pedig egyelőre még nem tudnak versenyre kelni, mint például a Beyond Twilight vagy akár a Darkology (hogy ne is a legnagyobb neveket említsem feltétlenül). Indításnak azonban abszolút ígéretes, a kijelölt irány is remek, úgyhogy csak így tovább.