Shock!

Gyöngéd, liliomlelkületű rockerek rá se pislantsanak a borítóra, mert hosszú hónapokig lidércálmok fogják kínozni őket. Kár ezért a delíriumos bemutatkozó képért, mert a Beholder egyébként nagyon is épkézláb banda benyomását kelti. Dizájnosak, modernesek mind a hatan. A Milánóban székelő csapat egyik említést érdemlő ismérve, hogy két frontemberrel nyomul. A hímek oldaláról Patrick Wire, míg az angyalhangú nőiesség képviseletében Leanan Sidhe énekli a magáét.

A bagázs harmadik albuma a Stephen King által remekírt Ragyogás ihlette The Overlook Hotel, illetve Mr. Grady című zöngeményekkel nyit. Váltakozó sebességű, kissé egzaltált hangvételük ellenére máris kellemes melódiákat kapunk tőlük. Hol tepernek, hol andalgón zongorálnak. A No Religion tovább hangsúlyozza feszes tempójú, dallamos karakterüket. Igazán faintos nóta. A Blackout of Mind, illetve az Everywhere I Go egyenesen sugárhajtásúra sikeredett, míg a Daydream egy apró csipettel megfontoltabb darab. Van atmoszférája, hangulata és - ismételnem sem kell -, pöpec melódiája. A balladás Far Away-be hangilag belekotnyeleskedett labirintikus Roberto Tiranti barátunk, aki manapság mintha mindenütt ott ólálkodna egy kicsit... Az anyagot a két részből álló címadó opusz zárja: a The Executioner hajhullasztó gyorsulásait minden átmenet nélkül a Crying to God zongorás lírája és drámája váltja fel.

A Beholder nem a tipikus olasz zenei világ képviselője. Kemények, gyorsak, ugyanakkor igényesek annyira, hogy sose érződjenek gépiesnek. Dallamaik bársonyosan simogatják a hallójáratokat. Patrick okés, Leanan okés, a nóták pedig még náluk is okésabbak. Helyükön szólnak a húrosok, a tamok, a billentyűk. Érdekes cucc ez, melynek erénye, hogy érdemes újra és újra meghallgatni.