Bevallom, bajban voltam ezen album értékelése kapcsán. Már a klisés borító sem ígért semmi újat, vagy éppen egyedit. Aztán böngésztem egy kicsit a Biss zenekar történetében is, és az sem jelentett túl sok jót, hogy a 2002-ben alakult zenekar immár harmadik lemezét adja ki - a harmadik énekessel...
megjelenés:
1998 |
kiadó:
AOR Heaven / GerMusica Promotion |
pontszám:
2 /10 Szerinted hány pont?
|
Még akkor is, ha olyan nevekről van szó, mint pl. Michael Bormann (ex-Jaded Heart). Na mindegy, mondtam, félre az előítéletekkel, hiszen az új énekes Marc Storace (emlékszik valaki még a Krokusra?). Végighallgattam a dalokat egyszer. Kétszer. Majd megpróbáltam végighallgatni harmadszor is. Tudom, hogy manapság nehéz a hard rock/AOR stílusban sok újat nyújtani, de ez a lemez is inkább a nosztalgiázóknak való. Pedig nagyon sok szám ígéretesen indul, jó kemény gitártémákkal, azonban hamar ellaposodnak.
Erre még a feleségem is azt mondta: "ez olyan, mint a nyolcvanas években a KISS, manapság viszont lagymatag. A Biss név is vajon a KISS-ből jön?" Igen olyan nevek jutnak eszembe az album kapcsán, mint a Kiss, a Krokus, esetleg egy nagyon picit a Rainbow...
Szóval csak Krokus-fanatikusoknak, és kiéhezett hard rockereknek!