Shock!

A vízválasztó harmadik lemezzel, a Salvo Karmával magasra helyezték a lécet maguk előtt a srácok. Előre lelövöm a poént: sikerült a lécet átugraniuk. Még akkor is, ha az Incarnation nem hat elsőre, kell neki néhány szabad óra, amíg megbarátkozik vele az ember. Én így voltam vele. Pedig azt sem lehet mondani, hogy nem bólogattam néhány dalra azonnal, az előző lemez groove-orientáltságát folytatják.

A nyitó Panic Attack sem egy punnyadt darab, hát még a többi. Aztán jönnek a meglepetések. Az már ugye nem újdonság, hogy samplereket is hallhatunk a dalokban, illetve közöttük (nem erőszakosan az előtérbe tolva, hanem ízléssel), viszont kongát most először alkalmaztak a srácok, sőt, dallamos éneket is több számban. Rendesen fel is dobja mindez a hangulatot. A Castawayben találkozhatunk ezen újdonságokkal először, aminek egyébként kicsit sepulturás a feelingje.

Örülök, hogy megint mertek nyitni, újítani egy kicsit. Egy lépéssel előbbre kerültek. Aztán a Timetrapben már szinte indusztriál metalba mennek át. Na jó, túloztam, de gépiesebb irányba tolódtak el az arányok - az összhatás javára. Bár a Diablo de Luxe maxi után már ezen sem csodálkozom. A Password Showdown megint egy kongás, dallamosrefrénes telitalálat, egyértelműen a lemez egyik húzódala. A Vuetro egy kicsit tempósabb, kiabálós darab, a Dial 666 refrénje megint dallamosabb, a Syco I-ban újra kongáznak és énekelnek. Meg kell említenem, hogy az ilyen dallamosabb refrénekben rögtön vokáltémákat írtak, nem csak egy szál hang zeng egy darab dallamot. Erre csak azt tudom mondani, hogy csak így tovább! Még akkor is, ha csak sima stúdiótrükkről van szó.

Vendégzenészként a Remorse-os Oláh Zsolt akusztikusgitározott, Csató Péter a Replikából és a Farkas testvérek az Ektomorfból kiabáltak. 12 szám található a korongon (átkötő dalokkal együtt), 50 percben, ami elsőre lehet, hogy kicsit soknak tűnik ebből a középtempós groove-metalból, de ötödszörre imádni fogod. Amit hiányolok a lemezről az, hogy néha egy kicsivel gyorsabb tempót jólesett volna hallani, illetve némileg színesebb dobjátékot. Viszont ott van mellette a konga...

A CD multimédiás, ízléses, bár akad egy kis szépséghibája, a képeket és a videót nem tudom közvetlenül megnézni, át kell váltanom a help menübe, majd vissza és akkor már műkszik a dolog. Egy-két apróbb tesztelési hibát találtam még, de ez már szakmai ártalom nálam. A szokásos biográfián, fotókon kívül az előző lemezes Diablo de Luxe klipjét lehet megtekinteni. A borító a szokásos módon igényes, sőt, külön pauszra nyomva magyarul is belehelyezték a szövegeket, kedves gesztus az angolul (és spanyolul) nem tudók felé, ráadásul gusztusosabb is az egész körítés tőle.

Egy ideje megfogadtam, hogy tízest már csak az igazán etalon lemezekre adok. Ez pedig hiába nagyon erős lemez, még vannak apróbb hiányosságai, viszont az út, amire ráléptek, már nyílegyenes.