Elég hányattatott sorsa volt eddig kiadóügyileg a holland Callenish Circle-nek, talán most a Metal Blade hathatósabban tudja egyengetni pályafutásukat. A csapat harmadik lemeze náluk jön ki, melynek már a körítése is bíztató, a Niklas Sundin alkotta borító a tőle megszokott igényességgel tündöklik.
Lássuk a zenét. Holland létükre tipikus svéd dallamos death metalt játszanak, bővérű gitárriffekkel, lendületes és mozgásra ingerlő dalokkal. Nem mondhatnám, hogy leesett állal hódoltam be a lemeznek, mert nem sok újdonságot vonultatnak fel, sőt. Viszont kerek és magával ragadó témákkal pakolták tele az albumot, nincs üresjárat, nincs leülepedett pillanat. Tipikusan az a zene, amit nagyon élvezetes hallgatni, de utána egy szál riffre nem emlékszik vissza az emberfia. Még azt sem tudom mondani, hogy a dalokban nincsenek emlékezetes részek, és mégis. Utána csak annyi maradt meg, hogy: hmm... ez jó volt. Érzésem szerint a kevesebb jelen esetben egy kicsit több lenne, bőven elég lett volna cirka 40 perc ebből a fajta zenéből, akkor megmaradt volna a maró intenzitás, így a végére egy kicsit bele lehet fáradni a kőgörgetegként ható riffelésbe.
Korrekt munka, koncertzene, de otthon bömbölő hangerőn is remek. Viszont ha a csapat nem csak múló pillanat szeretne lenni a metaltörténelemben, az egyéni ötletekre nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. A műfaj kedvelői azért bátran keressék a cd-t.
