Shock!

Az ungvári Castrum sokak számára talán csak egy ismerős nevet jelent a régi Hammerek Demonstráció rovatából, szóval ha esetleg hirtelen nem ugrana be, miről is van szó: a Kontros Kornél, azaz Cornelius énekes/gitáros vezette banda Kárpátalja legkitartóbb és legrégebbi, a '90-es évek derekán létrejött, de ma is aktív metalzenekara. Cornelius fanatizmusa már ebből is nyilvánvaló, ám nem merül ki a zenekar ügyeinek vitelében: koncerteket szervez, és egy sor metalos orientáltságú médiafelületben is benne volt a keze az évek során. Utóbbiak közül a Shock!-kal egyidős, vagyis szintén nem mai alapítású Encomium a legismertebb.

A MediEvaluation speciális kiadvány, amely a csapat húszéves jubileuma alkalmából jelent meg, és ennek alkalmából ritkaságokkal szolgál a Castrumot kedvelők számára, a banda ugyanis CD-n soha meg nem jelent demós tételeket, illetve kiadatlan darabokat pakolt fel ide. Ennek megfelelően végre jobb minőségben is megkapjuk az 1996-os Flames By Impiety és Pleasure In The Deeds Of Horror demók dalait, illetve akadnak eddig nem ismert felvételek is az utóbbi évekből, 2006-ból, 2009-ből, illetve 2010-ből is. Mint mindenki sejtheti, már csak ebből a vegyes jellegből fakadóan sem kell erikrutani hangminőségű anyagra számítani az egyébként roppant impozáns kiállítású digipak CD-től, inkább kuriózumról van szó, viszont tagadhatatlan, hogy a banda már a kezdeti időszakban is szépen kikristályosodott koncepció mentén tevékenykedett.

Ha nem ismernéd a Castrumot, egy meglehetősen fagyos hangulatú death metal-csapatot képzelj el, ahol a műfaj jellegzetes európai és amerikai stílusjegyei egyaránt visszaköszönnek, de abban az értelemben nem vegytiszta a dolog, hogy akad egy sor tradicionálisabb, dallamosabb, kifejezetten heavy metalos elem is a muzsikában. Ezek nem feltétlenül számítanak mindig dominánsnak, de ahhoz azért elég markánsak, hogy létrejöjjön a kezeik alatt egy jellegzetes elegy, még ha egyébként a hatásaik itt-ott elég nyilvánvalóak is a talán legkézzelfoghatóbb Dissectiontől kezdve a Morbid Angelen át egészen a Slayerig. És ez az irányvonal egyébként lényegét tekintve nem is változott annyit a kezdetekhez képest, mint azt az ember gondolná: a frissebb darabok nyilván sokkal érettebbek, professzionálisabbak és természetesen jobban is szólnak a korai felvételekhez képest, de a Castrum igazából sosem tért le a saját ösvényéről, ami szintén dicséretes kitartásról tanúskodik.

Tulajdonképpen az a legérdekesebb ebben az anyagban, hogy a muzsikát fűtő tűz, erő, energia szempontjából a korai számok egy szemmel sem maradnak el az újabbak mögött. És ezzel most természetesen nem az örök underground jelmondatot akarom szajkózni, miszerint A DEMÓK MÉG JÓK VOLTAK, mert ez nem lenne igaz, de tény, hogy a '96-os felvételeknek a maguk hibáival, gyenge hangzásukkal együtt is van egy bizonyos sajátos aurája. Ha pedig esetleg nem értenéd, mire gondolok, fülelj csak bele a Tears Of Eternal Expiation intróba, amely tökéletesen példázza, hogy még ezekkel a viszonylag szimpla zenei eszközökkel is mennyire képesek megragadni valamit, és megállítani az ember körül az időt.

A nyolc évvel ezelőtti Breaking The Law feldolgozást nem érzem igazán tigrisnek, de ezt leszámítva ez egy kifejezetten hangulatos anyag, az underground vonal híveinek bátran merem ajánlani. Hi-technek semmiképpen sem hi-tech, de igen hangulatos és főleg hiteles, márpedig a lényeg mindenképpen ez. További legalább húsz évet a csapatnak!