Shock!

Tavalyi, de továbbra is aktuális kiadvány, amely röviddel a Catharsis legutóbbi Európa turnéja előtt látott napvilágot. Magyar oldalról nézve ritka nagy dobás ez a split CD, hiszen a külföldi ismertséghez ilyen jól csengő név felvételével megtámogatva jelentős segítséget ad Jakab Zoliéknak (a koncertek mellett) - és nyilván a Catharsis sem bánta, ha ez a bő kilenc perces Gyújtogató-fohász ilyen anyagon jön ki, mindenfajta piac-diktálta előírás nélkül a társ-zenekart illetően.

Nos, maga a szerzemény leginkább a végletek dalaként jellemezhető: némi utcazajjal kísért zongorás bevezető után érkezik a szokásosan durva és csiszolatlan Catharsis riffözön Brian szélsőséges (és mi tagadás, a szövegkönyv olvasása mellett sem mindig tisztán érthető) ordításával. Számaik nem éppen a megszokott felfogásban íródnak, a hagyományos versszak-refrén-stb. felépítést az ő esetükben el lehet felejteni, most viszont abszolút tudatosnak érzem, ahogy a gyors indítást követően hosszabb belassulós rész következik, hogy a végére ismét fokozódjon a feszültség és visszatérjen a kezdeti "ütöm-vágom". De mind a zenét, mind a radikális mondanivalót tekintve tipikus Catharsis, amit hallunk.

A Newbornnak dalonként átlagosan bő három percre van szüksége, hogy elmondja a maga igazát. Az itt szereplő négy nóta örvényként magával ragadó, csillapíthatatlan energia-folyamot képez, melynek lényege a csoda intenzív és komplex dobjátékban, meg a sok gitárdallamban rejlik. Koncerten már többször is láttam, mennyire meg tudják mozgatni a tömeget ezek az összetettségükben is húzós, lendületes témák! Zoli vokalizálása, szövegei is ezerrel viszik előre a zenei alapokat. Határozott, szókimondó (nem öncélúan alpári!) állásfoglalások ezek egy uniformizált, kötöttségekkel teli társadalommal szemben. Legtöbbször indulatos üvöltések szakadnak ki a srácból, úgy tudatja gondolatait a világgal, ezt néhol rendes szövegmondás ellenpontozza, a záró Prometheusba pedig dallamos énekbetét is beépül. A szövegekhez rövid kommentárt is csatolt Zoli, ahogy a bulikon is mindig fűz valamilyen megjegyzést a dalokhoz. Keménysége miatt remélhetőleg a metalos oldalról is többen találnak kapaszkodót ebben az amúgy ízig-vérig HC/punk mentalitású anyagban - tényleg nem egészséges, hogy a két tábor egymástól ennyire elszigetelten él - és nézik meg a zenekart élőben is (Between Walls And Pieces Of Plastic, ahogy az egyik szám címe mondja...)!

Nem csak a zene, hanem már eleve a közös CD elgondolása is remek!