Shock!

Úgy vélem, Mr. Caffery érdemeit felesleges ecsetelnem bárkinek is, aki tisztában van a Savatage munkásságával. E derék gityósember valamiért úgy érezte, most jött el az ideje annak, hogy több mellékvágányt, projektet a háta mögött tudva, végre egy saját nevével fémjelzett albumot is megjelentessen.

Mivel Chris ugyanúgy nem bújhat ki a bőréből, mint csalinkázásra szintén hajlamos kollégája, Jon Oliva, ez az album is törvényszerűnek mondhatóan tartalmaz Sava-elemeket. Ezen senki sem fog meglepődni. Az már inkább megkérdőjelezhető, hogy csakugyan Chrisnek kellett volna-e ellátnia az énekesi feladatokat is... Amíg ugyanis Jon kiváló dalszerző, muzsikus és énekes egy személyben, addig ez Chrisről nem állítható ilyen egyértelműen.

Mind az album hangzása, mind pedig hangszerelése számomra kissé lapos és puritán. Nem hatol át igazi dinamika és dög a hangfalakon. A nóták közt kotorászva sem tudok kiemelni feltűnően jól sikerült darabokat. Nincsenek tapadós melódiák, hiányzik az akár a Savatage-ban, akár Jon önálló munkáiban megszokott monumentalitás, valamint a kellemes dallamvilág. Amitől persze még jó is lehetne ez az anyag. Engem azonban nem tud lázba hozni, mert meglehetősen egysíkúnak és uncsinak találom. Fura, hogy egy edzett, veterán zenész elég erősnek, ütősnek érezze ezt az anyagot ahhoz, hogy kiadassa. Ő dolga... A legkellemesebb perceket számomra az akusztikus, szép vokálú Music Man jelentette.