Shock!

Adott egy jó évtizede létező, bel- és külföldön egyaránt sikeres Iron Maiden tribute csapat, ahol a tagság magját alkotó arcok egyszer csak elhatározzák, hogy ennyi év közös muzsikálás után végre nekiülnek saját dalokat szerezni. Ugye nem lepődik meg senki, ha egy ilyen esetben a végeredmény erőteljesen maidenes lesz?

Nos, a Chronology debütalbumán hallható zene megszületésének épp egy ilyen szitu áll a hátterében (Iron Maidnem, ugyebár), ennek megfelelő végkifejlettel. A 17 tracket felvonultató, bő 75 perces korongon ugyanis csak az nem hallja Harrisék hatását, aki születése óta töksüketen él egy elfalazott szobában üldögélve.

Ugyanakkor annyiban mégis egyedien jelenik meg ez a befolyás, hogy míg a Maiden-alapú fiatalabb bandák többsége (például a svéd Wolf és Steelwing, vagy a sajnos már nem létező német Destillery) inkább a brit csapat korai munkásságát vették-veszik alapul (kb. a Powerslave lemezzel bezárólag), addig Töfiék egyértelműen a Somewhere/Seventh Son-érából, meg a 2000 utáni bő lélegzetű, epikus korszakból merítettek ihletet. Kifejtős konceptanyag ugyanis a The Eye Of Time, tekervényes – és nagyon Adrian Smith-es – dallamokkal, megoldásokkal, Kiss Zoli sima, hajlékony, ám mégis erőteljesen szárnyaló hangjával, epikus felépítésű dalokkal, ízes szólómunkával, sűrűn használt akusztikus betétekkel. A Dance Of Death és a The Final Frontier szerteágazó muzikalitása az, ami leginkább támpontot adhat a Chronology zenéjének leírásához – azzal a megkötéssel, hogy a fentiek mellett van azért itt más is, mint tömény maidenizmus. A bőgő például nem csattog annyira hangsúlyosan, a billentyűk/gitárszintik máshogy szólnak, és jócskán akadnak keményebb kötésű, inkább poweres, netán Metallica/Megadeth vonalas, avagy Queensryche ihletésű gitártémák. A kidolgozott koncepcióban való gondolkodás, egyes zenei megoldások, és persze Kiss Zoli hangja miatt az Age Of Nemesis neve aztán ugyancsak beugrik pár helyen (velük ugyan mi lehet mostanában?).

A szövegi koncepció középpontjában egy 18. században kezdődő időutazásos sztori áll, kolostorral, szerzetesekkel, egy titokzatos nyelven írt titokzatos könyvvel, és más effélékkel. Érdekes, hogy az utazás motívuma – többféle vetületben - több hazai bandánál is felbukkant mostanában: a Crossholder lemeze például szintén időutazós, míg a Dreyelands albumának szövegei az emberi elme bugyraiba invitálják körútra a hallgatót. Valami lehet a kárpát-medencei levegőben. A Töfi által kiagyalt történetet Kiss Zoli öntötte formába és dalszövegbe – nekem az igazi drámaiság valahogy nem jön át, de lehet, hogy velem van a baj. Akárhogy is legyen, az biztos, hogy megéri rászánni az időt és a figyelmet erre végletekig kidolgozott, részletgazdag muzsikára, legalább pár alkalommal a szövegkönyvet is végigrágva, fejhallgatóval a kobakon.

A stúdiómunkálatok hazai pályán, a Denevérben készültek 2009-2010 folyamán, hallhatóan maximális odafigyeléssel és törődéssel. Nagyon szép, kompakt a hangzáskép, cseng-bong minden, ahogy kell – én egy icipicit több karcot, szőrt azért hagytam volna a soundon, de ez egyéni ízlés kérdése inkább, ettől még kiválóan szól a cucc, nem lehet belekötni. Dalokat nem igazán akarnék és tudnék kiemelni, egyben végighallgatva nyernek igazából értelmet az egyes momentumok. A CD-t lezáró bő 12 perces Guardians Of The Eternityt azért nem hagyhatom szó nélkül: ezt a bő lére eresztett epikus darabot azzal a leállós, narrációval fűszerezett középrésszel egyértelműen az olyan harrisi opuszok ihlették, mint a Rime Of The Ancient Mariner vagy az Alexander The Great. Kiváló nóta különben, de pár taktusnál már tényleg zavarba ejtően maidenes.

A gyönyörűen kivitelezett booklettel körített album voltaképpen nemzetközi szintű produkció; talán érdemes lenne a tribute-vonalról származó külhoni kapcsolatok révén futni vele pár kört, hátha beüt a szerencse. Hosszúsága (75 perccel debütálni azért kicsit durva), összetettsége és konkrét hatásai ellenére ez egy tök hallgatható és szerethető korong - én a magam részéről két-három végigfülelés után már jó pár refrént és dalrészletet kívülről fújtam, szóval a fogósság is benne van, nem csak az agy. Látnom kellene a csapatot élőben, mielőbb.