Shock!

Egy zenei projectnek szerintem akkor van értelme, ha a tagok, akik általában különféle ismertebb bandákból verődnek össze, az addigi munkásságuktól eltérőt, valami újat alkotnak. Nem akarok neveket mondani, de sok esetben ha valamelyik zenész ilyesmire adja a fejét, bizony az eredmény olyan, mintha az anyabandájával hozta volna össze, csak annál azért gyengébb minőségben. Ha pedig maga mellé eredeti csapattársait is meghívja, a projectezés ötlete már értelmét is veszítette.

Most ezek után annak kellene következnie, hogy a Coldseed is ilyen, pedig nem. Itt ugyanis régi és új Soilwork, valamint Blind Guardian muzsikusok zajonganak és amit nyújtanak, az csak egy kicsit hasonlít az említett két neves csapat zenei világára.

Azért persze Björn „Speed" Strid le sem tagadhatná, hogy a Soilwork pacsirtája (gondolom nem is akarja), sok helyen úgy acsarkodik, ahogy saját együttesében is, bár ez alkalommal hangjának dallamosabbik élét domborítja ki. Ugyan a hat zenész közül háromnak is van valamilyen kötődése a tolkien-metal Blind Guardianhez, a Coldseeden ez nem érződik. Inkább a dallamosabb Soilwork a domináns, a szintetizátor meg néhol szinte popos, a régi jó '80-as éveket idéző témákat hoz. Habár a doboknál az egykori Guardian dobos, a lábgépember Thomen Stauch ül, itt csak ritkán pörgeti fel az iramot, inkább a középtempókat preferálja.

A bajom ezzel az anyaggal az, hogy sokadik hallgatásra is érdektelen marad az anyag. Strid a lelkét is kiénekli és ez jó. Nagy dallamokat hoz, mint mondjuk a zongoraszóval kísért, de agresszív riffelést is felvonultató Democracy Lessonben, vagy a lassú, lírázós Reflectionben. Van azért komplett Soilwork dal is, a Low egy az egyben az együttes kései dolgaira hajaz. A lemez csúcspontja pedig kétségtelenül a címadó szerzemény. Itt még a basszus is úgy röfög, mint egy begerjedt vadkan párzás idején, Thomen, az Omen is beszereli a lábdobokat, Speed Strid pedig a lemez talán legjobb verzéjét hozza. Kár, hogy nem ilyen az egész album.

Sajnálom, hogy nem születtek erősebb dalok, az ötlet pedig nagyon jó volt, és maga a zenei irány is rendben van, csak nem sikerült kiaknázni a lehetőségeket. Egy próbát viszont mindenképp megér, érdekes kooperáció és Soilwork rajongóknak akár csemege is lehet a Completion Makes The Tragedy.