Shock!

A Total Fucking Darkness (ejtsd: Töksötét), a Cradle Of Filth legendás harmadik demófelvétele a black metal történelem része, e státuszát ma már senki sem kérdőjelezheti meg, és nem is egy efféle újrakiadás apropóján leírt pár szó fogja azt átértelmezni. Az idén húsz esztendős debütalbumuk kapcsán amúgy is retro köröket futó suffolki vámpírbrigád egyszerűen csak élt az alkalommal, hogy múltja ezen szeletére is méltó köntöst adjon, vagyis igazságot szolgáltasson ezen „elfeledett" daloknak, no és persze letörje a kalózmásolatok árait. Az újrakiadás ez esetben átfogó remasterizálást és az artwork megújítását foglalja magában, mindezt a lehető legautentikusabb módon, hiszen a ráncfelvarrást a stúdióban személyesen Szennyes Dániel, valamint az eredeti dalszerző/gitáros, Paul Ryan felügyelte, kiegészülve Frater Nihillel, a zenekar első kiadójának (Cacophonous Records) alapítójával. Mindebből pedig úgy lehetett teljes értékű kiadványt kerekíteni, hogy a demó négy és fél tételéhez további érdekességeket csaptak hozzá, szintén a hőskorból.

Az eredeti borító fülszövege szerint a demó már a nyomtalanul elveszett, első Cradle Of Filth album, a Goetia promo anyagaként funkcionált volna, ha az eredeti kiadó váratlan összeomlása e tervet földbe nem állítja. Egyetlen dal élte túl a Goetia totális megsemmisülését, a Spattered In Faeces című tétel, mely e kiadvány nyitányaként végre hivatalos kiadásban is meghallgatható. A porból előtúrt felvételek sorát további, korabeli próbatermi felvételek gyarapítják, valamint Ben Ryan billentyűs instrumentális szösszenetei, a csomag ekként hízik komplett gyűjteménnyé. A Total Fucking Darkness azért is lehetett mérföldkő a Cradle-sztoriban, mert a death metalt hátrahagyva itt fordult rá a brigád a The Principle Of Evil Made Flesh debütöt már egészében jellemző szimfonikus (?) feketefém irányra, mely azután meghatározóvá is vált náluk. Ennek megfelelően ez itt egy hamisítatlan necro black metal ősmasszívum, bő két évtizeddel ezelőttről, némi nagygenerál után.

Természetesen a korszak és/vagy a korai Cradle hívei már előre szívták a fogukat a „felújítás" szó hallatán, komolyabb ijedségre még sincs ok, mert az eredeti hangulat és a mélyenről kitermelt, korhadt hangzás is itt van velünk újra, az pedig csak nem baj, ha nem sípol annyira a fülünk az anyag végighallgatása után. Dani éneke (?) persze ugyanolyan szánni-/megmosolyogni való erőlködés, mint azóta is minden alkalommal, ellenben ez a mélyen dörgő, torz ugatás itt még nem is különösebben jellegzetes. A zene azonban a háttérben zizegő gitárok erőtlensége ellenére is megállja a helyét, egyértelműen és immár tisztábban is hallható, hogy a Ryan fivérek munkája (melynek a Principle... volt a záróakkordja) nem volt hiábavaló. Igazságtalan lennék, ha az eredeti ütős, Darren J. White (ex-Anathema, ma Serotonal énekes) kiváló dobmunkáját nem hoznám szóba, de nyilvánvalóan inkább a síri hangulatban csilingelő billentyűsök jelenléte volt az egyik fő oka annak, hogy egyre többen estek szerelembe a suffolkiakkal, majd tették Daniékat a valaha volt egyik legsikeresebb extrém metal árucikké.

Magától a történelemtől kapsz egy nyaklevest, ha a Total Fucking Darkness újrakiadását magadévá teszed. Bizalommal, igény szerint fogyasztható, mellékhatásként legfeljebb nosztalgia-túladagolással kell számolni.