Shock!

december 23.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Days Of Betrayal: Decapitated For Research

Rossz szokás az előítélet, én a belga Days Of Betrayal esetében mégis éltem ezzel a csúfsággal. Eleve ferde szemmel nézek mindenféle belga metal csapatra, de a lemez egy-két dalába való belefülelés után se vártam sok jót a brigádtól.

megjelenés:
2008
kiadó:
Shiver
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

A promós bandafotók láttán pedig már kétség se férhetett a zenei irányvonalhoz: tipikus amerikai deathcore, vagyis van itt mély hörgés és rikácsolás, némileg technikás (értsd gyakori tempóváltásokkal tarkított változatos gitártémák) hangszeres megközelítés és dallamos szólók. Az albumot végighallgatva be is igazolódott gyanakvásom, ám az összkép mégsem annyira vállalhatatlan vagy nívótlan. Igaz ugyan, hogy a srácok vastagon középmezőnyös résztvevői a színtérnek és talán soha nem is fognak feljebb kapaszkodni innen, ám mindennek ellenére zenéjük egyáltalán nem rossz, csak arctalan.

Persze erre felhozhatnák a belgák, hogy, na de ez az első lemezünk, és talán igazat is kéne adnom nekik. Ugyanakkor ez a színvonal már kevés egy The Red Chordhoz képest, és az aktuális keményzenei trendhez viszonyítva is kissé visszamaradott a produkció. Igen, sajnos itt is divatról van szó, amit eufemizmussal élve nevezhetünk aktuális zenei mozgalomnak is, a lényeg viszont ugyanaz. A Decapitated For Research három-négy éve még nagyot robbanhatott volna, manapság azonban már édeskevés az üdvösséghez. Pedig a gitárosok, Davy De Vusser és Tom Claeijs igazán kitesznek magukért, főként a változatos riffek terén, ám a szólókat én nem erőltettem volna, elég primitívek, főleg az összképhez viszonyítva. Niels Dhuyvetters is tisztességesen megdolgozza a hangszálait, hörög és rikácsol, ahogy csak bír, de ez is csak klisé-klisé hátán, a saját arculat kialakításának még halvány próbálkozása se fedezhető fel ezen a lemezen.

Nem hinném, hogy még akár két albumot megél a Days Of Betrayal, és lehet, hogy kőszívűnek tűnök, de nem is bánnám a dolgot. Túl sok hasonszőrű együttes zajong manapság, saját ötletek, elképzelések nélkül, próbálván az épp futó járatot elcsípni. Még egy csapat, akik védőszentjükként fogadhatják Salieri mestert.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wackor - Budapest, Wigwam, 2005. március 18.