Shock!

Őrületes energiával indít a német (!!!) Dew-Scented, ezeket a bikanyakú riffeket hallva az ember, inkább svéd zenekarra tippelt volna. Pedig nem. Némethon szülötte e négy srác, ráadásul már a negyedik lemezüket szabadítják a nagyérdeműre. Hogy eddig miért nem hallottunk róluk?... Sürgősen pótolni kell a mulasztást.

Az Inwards zeneileg a The Haunted (tehát ha a gyökereket nézzük a Slayer) vonalán halad, egy csipet thrash metallal nyakon öntve. Értem ezalatt a riffek felettébb fogós voltát, minden dalban a tekerés mellett ott lapul a headbangelésre és ütemes ringatózásra ingerlő riffáradat, nem fáradnak az ujjak, meg ugye a jobb csukló sem. A második számnál tartok perpillanat, tiszta szerencse, hogy hintás székem van, már rég hátradőltem volna, olyan intenzitással támadnak minden másodpercben azok a hangok. A dobos (Uwe Werning) kétlábgépes témái minden sebességmániákusnak megdobogtathatják a szívét, nem technikázza agyon a dalokat, de ez a fajta zene nem is erről szól. A gitárost (Floryan Müller) mintha a legjobb svéd tanárok oktatták volna, szerencsére tud DALokat írni, mert tekerni sokan tudnak, de úgy elsöpörni, hogy utána ott tomboljanak a fejben a nótarészletek, no, az csak kevesebbeknek adatott meg. Leif Jensen vokalistából ki sem nézné az ember, hogy ilyen brutális hangokra képes, ilyen szőkén ennyire ordítozni...

A viccet félretéve, jó karcos hangja van, tökéletes ehhez a stílushoz, és néha önmagával is képes vokálozni, hiába a stúdiótechnika manapság sok mindenre képes. A bőgőst se hagyjuk ki a sorból (Patrick Heims) játékát szépen kihallani, amihez persze a megfelelő keverés is nagymértékben hozzájárult. Amilyen a zene, olyan a hangzás is, kerek, telt, arcot két másodperc alatt leszakító, a hallásban maradandó károsodást hagyó. Szűk 3/4 óra után mikor épp pihenőt rendeltem magamnak, egy ismerős dallamot véltem felfedezni, a Slayer War Ensemble című remekét rejtették el a korongon utolsó dalként. De csak a promóra, oda is csak véletlenül került, egyébként a japán kiadásra megy majd a feldolgozás, hova máshova. Rohadt japánok! Egyébként jól nyomják a srácok, war suppooooort...

Az Inwards-ról nem lehet kiemelni semmit, ez kérem tíz dühödt energiabomba, abból a lehengerlő, adrenalinserkentő fajtából, amitől még az őszi lehulló falevelek is azonnal visszatérnének a fákra és újrazöldülnek. Agresszív, lendületes zenék kedvelői azonnal vegyék meg, mert jövőre kötelező tananyag lesz. Egy erős kilences.