Shock!

Itt a minőségi tucat true metal zenekar és album újabb prototípusa Taljánföldről. A kísérőlap szerint 1986 óta létező bandáról van szó, én azonban csak azt érzékeltem, hogy a '97 óta tomboló retro-hullám hátán érkeztek hőseink a színtérre. Ez a harmadik lemezük és egyben konceptanyag is, mégpedig Elricről, a dicső lovagról. Nocsak!

Az előző munkáikat nem ismerem, így nem tudom, van-e szövegileg akármilyen kapcsolódási pont a Stormbringer Ruler és két elődje között. Zeneileg azonban, azt hiszem, akárhányadik cd-jük is lehetne ez a mostani. Vágtázás és galopp, kétlábgépes gyorsulás és menetelős középtempók, szimfonikus betétek és virtuóz gitárszólók... Az egészet a jelenlegi olasz bajnok Rhapsody nyersebb, keményebb változataként vagy egy izgalmasabb, jobb dalokkal kiálló Labyrinth-ként (szintén az olasz első ligából) tudnám a legegyszerűbben körülírni. Még a szövegeket és a számcímeket is maximálisan Luca Turilli ízlése szerint agyalták ki.

Ami viszont nagyon is a Domine mellett szól, az a ritka minőségi ének. A cseppet idétlen nevű Morby dallamérzéke, hangjának ereje, terjedelme miatt egy kevésbé szigorú "ítélőbíró" talán hajlandó lesz elnézni a bandának a legklisésebb momentumokat is. Nem véletlen, hogy a Labyrinth is szerette volna őt a soraiban tudni, egyébként rövid ideig valóban dolgoztak már együtt. (Arrafelé, úgy látszik, állandóan megy a bandák közötti harc a jobb énekesekért: egy időben Fabiónak is meg kellett osztania a figyelmét a Rhapsody és az Athena között.) Szóval Morby egy igazi tehetség, aki kétségkívül komolyabb dolgokra hivatott a Domine-féle "sárkány-metalnál".

A nóták közül nekem a lendületes The Hurricane Master, a Wagner-melódiákkal megtűzdelt The Ride Of The Valkyries és a záró Dawn Of A New Day - A Celtic Requiem (címéhez méltóan kelta behatásokkal) tűnik a legkiemelkedőbbnek, ám egy erős hetesnél többre most ezekkel együtt sem futja...