Az Eldritch egy 1991-ben alakult olasz prog/power-csapat, akik jókora meglepetésre 1998-ban, harmadik nagylemezükként leszállítottak egy olyan korongot, amelyet a színtér hívei a mai napig is könnyes szemmel emlegetnek. Az El Niño valóban minden ízében mestermű, amely egyszerre volt rendkívül fogós, de ugyanakkor komplex, izgalmas és ötletes is. Azóta további hat lemezen van túl a talján brigád, és tulajdonképpen mindegyik hozta is a megszokott minőséget és Eldritch-hangulatot, bár igaz, hogy alkalmanként (lásd Portrait Of The Abyss Within például) igencsak besúlyosítva. Azt is el kell ismernünk azonban, hogy az El Niño szintjét nem voltak képesek megismételni azóta sem, így bár követem munkásságukat, nálam is bennragadtak a „kellemes, de nem kiemelkedő" formációk halmazában.
Legutóbb 2014-ben jelentkeztek nagylemezzel, tehát még véletlenül sem lehet rájuk sütni, hogy túl sokat tököltek volna az új anyaggal, de szerencsére az Underlying Issues így sem lett összecsapott fércmunka. Az Eldritch a lemez elején dallamosabb oldalát mutatja, ami nem baj, mivel ismét sikerült fogós, tetszetős témákat írniuk, amelyek közé tartozik például a The Face I Wear is. Fokozatosan azonban az olyan sodró lendületű, súlyosabb pillanatok kerülnek túlsúlyba, mint a Broken vagy a The Light, Terence Hollernek köszönhetően azonban ezekkel is könnyű megbarátkozni, a fickó ugyanis remek dallamérzékével és különleges hangjával a majdhogynem thrashesen zakatoló, morózus témákat is azonnal fülbe tudja ültetni. Egyértelműen ő az Eldritch elsőszámú fegyvere, aki nélkül vélhetően nem sokáig húzná a csapat. A balladának is nyugodtan nevezhető, hat perc feletti To The Moon And Back tökéletesen meg is mutatja mindezt, de gitárszólója is roppant hangulatos, összességében pedig talán az egyik legjobb tétel az albumon.
Jó érzékkel nem húzzák túl a dolgot, az Underlying Issues ugyanis bónuszdallal együtt is csak 56 perc, ami pedig még jobb hír, hogy a végére sem fullad ki. Sőt, a Bringers Of Hate és a Piece Of Clarity a legnagyobb kedvenceim közé tartoznak, de a záró, szintén balladisztikus Before I Die is csúcspont.
Egyértelmű, hogy az Eldritch ezúttal sem szállította le az év lemezét, az Underlying Issues azonban pont olyan jó, amennyire az tőlük várható és elvárható is volt. Szépen beleillik a sorba, és alkalomadtán szívesen fogom hallgatni a jövőben is, ahogy valószínűleg a csapat maroknyi rajongótáborának minden tagja. Új horizontot azonban továbbra sem nyitnak vele.
Hozzászólások
A Tasting the Tears nagyon jó még, én ezt a 2 lemezt egymás testvérének tekintem, a legjobban ez a 2 lemezük hasonlít egymásra azok közül, amiket hallgattam.
Bepótolom a köztes lemezeket is.