Shock!

Sajátos világot teremtett magának az utóbbi két-három lemezzel az Evergrey, és épp ideje volt már egy koncertlemeznek is. Meg persze a DVD-nek, mely hamarosan megjelenik, ennek előzetese ez a dupla cd. A koncertet természetesen Göteborgban vették fel (és a felvétel miatt többnyire angolul konferál Tom, nem svédül), végig hallatszik is a közönség ovációja, tapsa a felvételen.

Már ahogy kezdődik az első dal (Blinded) ezt prezentálja: az elején abbahagyja a zenekar, pár másodperc szünet, mikor csak a tömeg zaja hallatszik, aztán folytatják a dalt. Erre a koncertre magukkal vitték Tomas Englund feleségét, Carinát is, aki a lemezeken szokott vokálozni oly gyönyörűen és most is ezt teszi.

Komplett slágergyűjteményként is felfogható ez a két óra (vagy Evergrey best of-ként), szinte minden dalnál azt érzi a rajongó, hogy szanaszét borzongja a zenét. Tom félelmetesen jól énekel, mindent megmutat amit lemezen tud, az érzelmek széles skálája ott van a torkában. És valljuk be, jól áll neki, hogy kicsit pösze. Az első cd végén kapunk egy kis líraibb részt meg a második korong elején. Aztán még a második cd majdnem végén is. Carina megint olyat énekel, hogy jajj. Félelmetes, mi van a torkában a hölgynek. Szép pillanatok ezek.

Nem tudom, mennyi stúdióbindzsi lehetett a felvételen, de érzésem szerint nem túl sok, főleg azért, mert sajnos itt ki kell térnem a lemez hátulütőjére: a felvétel úgy szól, mint valami közönségből felvett kalózkoncert. Mindenféle külföldi fórumon már elemezgették és elájultak, hogy miért van ez így, Tomas állítása szerint direkt. Igaz, élőnek élő, na de ennyire? A gitárok sehol, a dob a leghangsúlyosabb, meg a szinti, ha szólózik épp, csörög az egész, nulla a dinamikája, ráadásul visszhangzik, mintha tényleg a közönség soraiban rögzítették volna diktafonra, nem a keverőről. Ezért elég felemásak az érzéseim, mert zeneileg nagyon-nagyon rendben van az egész, sőt. Még a pocsék hangzást is el tudja feledtetni, de azért kell egy kis idő, míg az ember füle rááll. Remélem a dvd nem így fog szólni, bár ott meg talán a látvány feledteti mindezt. Maximumot adnék rá, ha. Mindenesetre tény, hogy élmény hallgatni, félelmetesen jó zenekar, kategóriákon túlmutató zenével. Sőt. ZENÉVEL. Az ember meg egyszerűen AKARJA őket látni, nem csak hallgatni.

Tényleg olyan lemez, aminek a gyűjteményben a helye, ha szereted őket, bármilyen elcsépelt is ez befejezésnek.