Shock!

A Fear My Thoughts előző lemeze igencsak betalált nálam, igaz, akkor sem a gigantikus eredetiségről híresült el a zenekar, de jólesett energikus zúzdájuk. Az új lemezért kevésbé tudok lelkesedni. Először is megalkották A TÖKÉLETES DOBOZHANGZÁST. Nem tudom, hogy és hol vették fel (vagyis ez utóbbit tudom, csak, hogy miért ilyen, azt nem értem), de rég hallottam ennyire kartonpapíros soundot. Komolyan idegesítő, ahogy a gitárok szólnak.

Másrészt az első dal akkora Soilwork, refrénestül, hogy Speed Stridék elirigyelhetnék, simán. A Soilwork mellé az In Flames neve is csatlakozik később (bár ez az előző lemeznél is érezhető volt), most ebből a két elegyből gyúrtak dalokat. Sajnos egyre kevésbé érzem az egyéni ízekre való törekvést, csak a jól bevált kliséket rakosgatták egymás mögé, ami tény, hogy jól szól (mármint maguk a riffek), meg lehet rá headbangelni, de most egy picit sem éreztem az ellenállhatatlan erőt, ami kergetné az adrenalint és lóbálná a lábat. Valamiért a jól használható sablonok ellenére sem tapadt be egyik dal refrénje sem a fülembe, pedig az lenne a cél. Elvileg.

Az is elég zavaró, hogy végig az a tipikus "úthengerek-vagyunk" tempójú dalok sorjáznak, így meglehetősen egysíkú tempóilag a cd. Egyedül az utolsó, bő hat perces lassú hömpöly ébresztett fel, ami egyrészt totálisan kilóg az összes többi dal közül, semmi köze az előzőekhez, másrészt ez tényleg hangulatos.

Ez az album most nem más, mint egy jól összerakott, ámde pocsékul szóló átlagos göteborgi hatású metal lemez. Legközelebb kéretik néhány saját kútfőből előásott ötletet is lemezre rögzíteni.