Még meg sem száradt a tinta a Pat Travers lemezismertetőn, máris itt a következő remek blues/rock album. Bár az egy komplett feldolgozáslemez volt, ez pedig egy sorlemez, noha itt is szerepelnek más előadóktól feldolgozott számok, pl. Fats Domino-tól a Hello, Josephine, vagy az egyik személyes kedvencem, John Lee Hooker dala, a Huckle Up.
A másik fő különbség, hogy ezen az albumon egy kellemes (hármas) egyensúlyban vannak a rockosabb témák, a korai rock and roll, és a blues. Ami viszont hasonlóság, hogy itt is süt a hangfalakból a zenélés öröme, az, hogy ezek a vén csókák, akik már majd' 30 éve nyomják a rockzenét, még mindig hallhatóan élvezik is, és nem pénzért, hanem magáért a ZENÉÉRT. És ez a mai világban nem semmi.
Thorogoodról tudni kell, hogy több tucatnyi dalát használták már filmes soundtrackekhez, legtöbbször a '89-es albumán lévő Bad to the Bones-t, ami pl. a Terminátor 2-ben (bár ez a filmzene cd-n nincs rajta, akárcsak a G'n'R) és a Milliókért a Pokolba című filmben is hallható volt. Emellett fellépett a Live Aiden is, és '90-ben Grammy-díjat nyert.
A lemez a címadó The Hard Stuff-fal indít, izmos, blues-os darab, ugyanilyen szellemben fogant a Love Doctor, vagy a Taking Care Of Business, de emlékezetes blues darab a Little Rain is. Rokis hangulatú az említett FD-dal, vagy a rongylábakat beindító Rocky Party (naná, ilyen címmel!). Ami a rockos oldalt illeti, az I Got My Eyes On You, vagy az Any Town USA dalokat emelném ki. Countrys ízű a Dynaflow Blues , a záró Huckle Up Baby pedig méltó befejezése ennek a lemeznek.
Blues/rock rajongók mindenképp szerezzék be, és azoknak is ajánlom, akik az igényes rockzenére nyitottak. Értékes album.
