Ha akadna tévelygő lélek, aki a Gótikus Lovagok elnevezésből netán arra tippelne, hogy a banda olyan muzsikát játszik, melynek legalább tíz százalék köze van a gótikához, hát nagyot téved! Ez az amcsi - egész pontosan Brooklyn-béli - társaság oly vénségesnek számít a töméntelen újdonsült titán közt, hogy gyökerei egészen a kilencvenes évek legelejére nyúlnak vissza.
|
megjelenés:
2003 |
|
kiadó:
LMP / Record Express |
|
pontszám:
6 /10 Szerinted hány pont?
|
Munkájukat előbb demózással kezdték, majd az első album piacra dobását követően dobosukon a szklerozis multiplex jeleit diagnosztizálták, így el kellett hagynia barátait. Az évek folyamán több tagcsere zajlott le soraikban, 2002-ben például az egykori Virgin Steele dobos, Frank Gilchriest csatlakozott hozzájuk. Színtiszta heavy-power muzsikájuk bizonyítja, hogy a stílus azért még az Államokban is keményen tartja magát. A mikrofon mögött áriázó Rick Sanchez tisztán, magas tartományokban is megbízhatóan eregeti a tudományát.
A címadó Up from the Ashes - társaihoz hasonlóan - kellemes zöngemény, cseppnyit agyasítva. Remek tempók, kiváló melódia, korrekt ének - minden együtt, ami csak kell. Első hallatra is beleeszi magát a dobhártyánkba. Több hasonlót is elbírna az anyag, de csak egyet találtam, amely még ehhez foghatóan jól eltalált témával dicsekedhet: a Heaven's Fire. Pöpec dallam.
A délceg harcosokat, kapafogú vámpírokat felvonultató általános témák mellett akad két olyan nóta is, melyet egy-egy konkrét film/történet ihletett. Nevezetesen: a Sleepy Hollow, illetve a The 13th Warrior. (Jó ízlésük van a fiúknak...) Az Álmosvölgy egy (kicsit Iced-szerűen) trappolós nóta képében tér vissza, amelyben az eddig épeszűen viselkedő Sanchez mintha megőrült volna, visít és vonyít egyszerre. Lehet, hogy összefutott a csúful elkárhozott Chris Walkennel és most az elgurult fejét keresgéli ilyen kétségbeesetten?... Ezt a vérfagylaló szirénázást szerencsére erre az egy nótára tartogatta, a mögötte sorjázó Guardian Archangelt már úgy énekli végig, mintha mi sem történt volna. (Ja, hogy addigra megtalálta a kobakját két káposztafej közé gurulva?) A Banderas-féle kardos-skandináv történet adaptálása jobban sikerült. Az egyetlen nóta, amitől fejre állok, az a Dear Queen. Szép, szolid, érzelmes, csak a szöveget ne érteném! Nyelvtudoroknak egy-két kiemelt csipet, hallás után: you made me smile... like an angel from the heavens... my heart belongs to you... you're always in my dreams... this love was meant to be... only you and I... you shot an arrow through my heart (ez a kedvencem!)... I will always love you so! Szóval kifolyik a küszöb alatt. Kár, mert Sanchez koma amúgy szépen rezegtet...
Ez egy hallgatható, kellemes, de extrákat nélkülöző metal album. Két-három átlagosnál jobb nóta és egy olyan ballada, amelynek hallatán tényleg sírva fakadok. De nem a meghatottságtól.
