Shock!

Egyik epedve várt albumom végre a gyűjteményemben pompázhat. A digipak formátumú Solidify hangzását szerintem fölösleges ecsetelni, hiszen a Woodhouse stúdió neve és a hozzáértő fülek garanciát nyújtanak a kiváló minőségre. A Grip inc. ténykedését - naná, hogy egyik ős-kedvenc dobosom, Dave Lombardo miatt - már a kezdetektől élénk figyelemmel kísértem, s előző két albumuk máig a sokat hallgatott kategóriában csücsül.

Mindig valami körülírhatatlan érzés fog el, mikor őket hallgatom, olyan sejtelmes, kicsit nyomasztó és mégis erővel feltöltő hangulat. És ezen érzés kizárólag Grip inc. hallgatása közben jár át. Talán mert valahol kilóg a zenéjük a sok skatulya és temérdek zenekar világa közül. Emlékszem, hogy a legelső klipjük láttán teljesen lehidaltam, és nagyon örültem, hogy Lombardo-nak ilyen ütőképes csapatot sikerült összehoznia a sok intrika ellenére.

Legyen a szó a zenéé: a mester dobolását figyelni csakis teljes összpontosítással lehet, melyre Waldemar Sorychta furcsán durva riffjei öntenek burkot, Gus Chambers torkot nem kímélő üvöltése méltó koronaként illeszkedik a zene tetejére. A Solidify dalai megint másmilyenek egy kicsit, mint az előző korongokon szereplő szerzemények és valahol mégis hasonlóak. Ha lehet még több az apró részlet, a finomság bennük, kevesebb a pusztító düh és Gus Chambers szélesebb repertoárban mozog dallamaival - igen, dallamaival! A keleties részeket én mindig is imádtam a zenében, mely itt - mint ahogy máshol említettem - Waldemar gitártémáiban jelentős és fantáziadús szerepet kapott. Lombardo dobolásával meg képtelen vagyok betelni, egy-két pályatársával ellentétben nem a megtorpanás jellemzi, hanem az iszonyatosan lendületes és csak rá jellemző, mindent beborító témahalmozás. Az új bőgős - Stuart Carruthers - is bemutatkozik egy saját szerzeményű dallal (Vindicate), mely puha szőnyegként simul a többi közé.

A korongon két olyan dal szerepel, mely kicsit elüt a többiektől, egyik a végtelenül szomorú Human? - basszus, ez a szám nagyon szép! - és a záró instrumentális, szambás ritmusokra épülő Bug Juice, Lombardo frenetikus dobszólójával (még, még, még sok ilyet....).

Érzésem szerint a Solidify egy olyan album, melyet évek múlva is elő lehet venni és lyukasra hallgatni. Lombardo kedvelők úgyis beszerzik, aki pedig kedveli a kellően durva - de nem extrém metal! - zenét, nyugodtan keresse a Grip inc. bármelyik albumát a boltokban!