Shock!

Tavaly év végén adtunk hírt a Yellow Spotsból kinőtt, kilenc tagot számláló Gutting Revue első munkájáról, és máris itt az újabb menü, igaz, ez is „csak" egy EP, azonban már nem három, hanem öt számmal. (A következő csomag akkor várhatóan már nagylemeznyi terjedelmű lehet.) A játék továbbra is a swing és a rock sajátságos keveréke, mondjuk úgy, hogy 85-15 százalékos vegyítési arányban a swing javára, amitől a nóták nagyrészt könnyed, játékos és meglehetősen életvidám jelleget kapnak. Még akkor is, ha a jobbára groteszk módon morbid humorú szövegek ezt nem minden esetben támasztják alá maradéktalanul.

Az EP hangulati görbéje azt mutatja, hogy a komolyabb mondanivalóval rendelkező dalok kerültek hátra, és akkor ez alapján én most azt a megoldást választanám, hogy hátulról haladok előre, mert így egy fokkal könnyebb lesz bemutatni, hogy miért érdemes meghallgatnod az Egy rongy...-ot. Szóval, a zárószám egy Cseh Tamás - Másik János - Bereményi Géza szerzemény, a Budapest egy jócskán feldúsított hangszerelésű remek feldolgozása, ami eredetileg csak egy Cseh Tamás-emlékkoncertre készült, de aztán nem akarták veszni hagyni. És milyen jól tették! A dal alapvető fontosságú a Cseh-életműben is, és ez a verzió úgy őrzi meg a minimalista hangszerelésű eredeti húsbavágó erejét, hogy új színekkel tudja gazdagítani azt. Az „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk / Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?" sorok pedig talán aktuálisabbak már nem is lehetnének. A saját dalok közül szintén komolyabb hangvételű a Ki ez az ember?, Aberrált Atyát (kevésbé psychobilly-kompatibilis nevén Ambrózy Györgyöt) amúgy kifejezetten ötletes szövegírónak tartom, amit a Gondolatok az öltözködésről múlt századi etikett-könyveket idéző, kissé blőd, ám magvasabb csattanóval záruló, vagy épp a Demokrata romantika gunyorosabb sorai is alátámasztanak. A Gondolatokban érdemes Fenyves Márk visszafogott, ám agyas gitárjátékára is odafigyelni, míg általában Petrovits „Szifon" Attila sem töketlenkedik a nagybőgő mellett.

Ami viszont némelyeknél egészen biztosan ki fogja verni a biztosítékot, az a nyitódal, az eléggé árulkodó című Tajgetosz Kemping. Igazi bulidal ez, csont nélküli koncerfavorit, csak hát szövegileg kissé... ha azt írom, nem igazán polkorrekt, akkor az olyan szintű eufemizmus, mintha azt mondanám, hogy a magyar futball-válogatott nem volt élete legjobb formájában az északírek ellen. Szóval, a szöveg egy olyan táborról mesél, ahová a nem kívánatos gyermekeket utaztatják el a szülők, és a „Csókból szakadt kenyérpusztító nem zavar több vizet" még a legenyhébb sora. Szinte látom magam előtt, ahogy a Nők A Nemzet Jövőjéért Egyesület hithű tagsága őrjöngve követeli a Gutting Revue betiltását.

Pedig öreg hiba lenne ilyesmit eszközölni, hiszen ez az ötös dalcsokor is frankón hallgattatja magát, az egyéniség ennél nagyobb tán már nem is lehetne, koncerten pedig egészen biztosan frenetikus lehet az élmény. (Jut eszembe, EP-bemutató koncert: szeptember 19. Roham bár.) Úgy is előszeretettel hangoztatjuk, hogy milyen nyitottak vagyunk, milyen sokszínű az érdeklődési körünk, és mennyire csípjük a morbid humort. Hát akkor néha tényleg tegyünk is úgy, és hallgassuk meg a jó öreg belezős swingereket is.