Shock!

Szimpla remaster/újrakiadás kombóról van itt szó, amelybe a bevallott elfogultságom és bizonyos kézzel fogható elmaradások miatt látok bele ezúttal ennél többet. A Head Control System a MySpace-korszak tipikus terméke volt, amikor a zenészek számára néhány kattintással bármilyen együttműködés megvalósítása realitássá válhatott. Annak például egészen pontosan zéró valószínűsége volt, hogy egy portugál kisvárosban, önmaga szórakoztatására alkotó multiinstrumentalista/producer srác megtalálja magának Norvégiában az Ulver agytrösztjét, az ekkor már kizárólag saját „zenekarának" élő, frissen többgyermekes apukává vált Kristoffer „Garm" Rygget. És mi az, hogy megtalálja: addig bombázza zenékkel (Rygg külön kérésére, megjegyzem), amíg az rá nem áll a közös melóra.

Nevesítsük a másik elkövetőt is, Daniel Cardosóról van szó, akinek neve az Anathema révén ma már többek számára ismerős lehet, és aki megtalálta azt a pillanatot, amikor a Blood Inside több évig húzódó felvételei miatt kimerült Rygg vonzónak látta az adott projektre „bérelt zenész" figuráját. Azt gondolom, visszatekintve vitathatatlan, hogy ekkor, a Blood Inside és a Shadows Of The Sun albumok kiadása idején járt kreativitása csúcsán az Ulver, ezek a lemezek azonban rendkívül sokat kivettek a párhuzamosan az apaként való helytállással is birkózó, az albumok kidolgozásának minden apró részletében érintett Ryggből. A HCS esetében ennél lényegesen egyszerűbb volt a történet: Cardosónak volt egy rakás feldemózott zenéje, amelyekhez énekes/szövegírót keresett, így hát az internet szárnyán összehozták a dolgot.

Emlékszem, az újságírók verejtékezve próbáltak megfelelő dobozt találni az elkészült muzsika számára, némelyeknek egyszerűbb volt egyszerűen lenumetalozni az elkészült munkát, pedig az időzítésen kívül igazán nem sok köze volt ahhoz a vonalhoz. Ez annak is köszönhető, hogy rejlett egy jellegzetes amerikai íz a zenében, amelyhez a tengerentúlon hézagmentesebben tudtak kapcsolódni, mint az ezúttal szögletesebb gondolkodást űző Európában. Persze ez is csak azon kevesek esetében volt igaz, akikhez egyáltalán eljutott az album kiadásának híre, mert a nem létező promóció sajnos olyanra sikerült, mint amikor az egymással és a kiadóval is összeveszett zenekartagok próbálnak fű alatt szabadulni valami mindannyiuk számára nyomasztótól. Az igazság nem is állhatott volna ettől távolabb, Rygg és Cardoso egyszerűen azt hitte, különösebb hírverés nélkül is megtalálja hallgatóságát az anyag.

Ezzel szemben a Murder Nature a sok szék között a padlóra zuhant, a Rygg-fetisiszta extrémisták és avantgardisták nem nagyon tudtak mit kezdeni ezzel a Tool és az A Perfect Circle, illetve a Queens Of The Stone Age vonalán mozgó, messze nem elsőre ható, okos, ugyanakkor szándékoltan nem túlbonyolított zenével, míg a modern/alternatív rock/metal esetleges érdeklődőihez tulajdonképpen el sem jutott a híre. Pár évnek még el kellett telnie, hogy Rygg rávegye magát a koncertezésre, így az élőben való népszerűsítés lehetősége fel sem merült, pedig ha megcsípnek egy jó összeállítású turnét, talán minden másként alakul. Ez esetben viszont úgy alakult, hogy az álommelóként megélt munka végén az elkövetők egyszerre magára hagyták a kész produktumot, és mindketten továbbindultak a maguk útján.

Mindebből talán érhető már, miért hiszem én és az újrakiadást levezénylő kiadó (a Kscope) is azt, hogy nagyon is jár egy második esély ennek az anyagnak, amely ma sem tűnik porosnak, még ha zenei fordulatait azóta sokan (f)elhasználták már, Rygg szójátékokkal és talányos referenciákkal teli szövegeiben pedig továbbra is élvezet elmerülni. Az újrakiadáshoz hozzácsapták a HCS máig utolsó életjelét jelentő, örökbecsű Seal-feldolgozást (Kiss From A Rose), plusz a kiindulási pontként szolgáló, instrumentális demókat, vagyis egy (dupla) lemez áráért a teljes életművet magadévá teheted. Hogy közel két évtized elteltével lehet-e folytatása ennek a projektnek, az részben a mostani fogadtatáson múlik, Cardoso polcán évek óta ott áll a komplett második lemez, megkeverve, egyelőre ének nélkül. Csak azért, hogy tudd: nem tét nélküli a dolog.