Brit ötök tömörültek össze, hogy alkossanak, majd megosszák velünk az eredményt. A lóhajú fiatalokból álló csapat első albuma még afféle félig kész formában érkezett, másolt koronggal, különálló borítóképpel (amely egyébként egészen pöpec). Az album nem kevesebb, mint egy tucat nótát foglal magába - persze intróstul.
|
megjelenés:
2004 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
6 /10 Szerinted hány pont?
|
A bevezető hangjai máris azzal kecsegtetnek, hogy hamarosan kellemek egész sora vár a hallgatóra. S valóban: a tempós, erőteljesen megszólaló One Twenty, majd mögötte nyomuló társai utat nyitnak az Intense világába. Feszes power riffek morajlanak, lendületes és mozgalmas a muzsika. A dallamok azonban nem különösebben fogósak, többnyire úgy siklanak át a hallgatón, hogy nem hagynak mélyebb nyomot az emlékezetben. Ennek talán részbeni oka lehet az is, hogy Sean Hetherington énekesnek nincs kifejezetten markáns, figyelemre méltó orgánuma. De az is, hogy valóban hiányoznak az igazán dögös melódiák...
Helyenként szolid hangulati aláfestésként funkcionáló billentyűket is megneszelhetünk, de nem sűrűn jellemzőek. A banda a szikárabb, keményebb, direktebb vonalat követi. A tagok hangszeres tudására nem lehet panasz, mind a húros szekció (Adrian Lambert, Dave Peak, illetve Nick Palmer), mind Neil Ablard ütős profin, magabiztosan kezeli a maga szerszámát. (Az egyik legtökösebb nótának mondható Skull of Sidonban például olyan hamisítatlan trappot kapunk a nyakunkba, aminőt csak a legnagyobbak tudnak, hehe...)
Az Intense két lábon álló, gondosan kitervelt, majd becsületesen megvalósított albumot készített, ami mindenképp dicséretére válik egy kezdő csapatnak. Nekem azonban hiányoznak a dúdolható, tapadós dallamok.
Hozzászólások