Shock!

Az Iraven egy francia zenekar, pontosan tíz éves múlttal, de csak két teljes hosszúságú lemezzel a hátuk mögött. Maga a név is egyébként angol és francia szavak összevonásából született, kb. olyasmit jelöl, hogy "Mindig haragos". Nos, a zene tényleg elég harapós. Valami egyedi keveredése a dallamos black, a death, és a nyolcvanas évek thrash metaljának, néhol hagyományos HM beütéssel.

A címadó tétel igazából egy intro, kórusos énekkel, szimfonikus körítéssel, ez csap át a Kalt black/thrash riffelésébe, a hörgéses énektémák is blackes beütésűek, ahogy a billentyűs részekkel megtámogatott refrén is, a végén megspékelve egy virgázós gitárszólóval.

A harmadik dalt a death metal stílusjegyei uralják, mind az énekben, mind a dobtémákban, a végére pedig zseniálisan odapakolták az ikergitáros szólókat (miközben géppuskaként jönnek a lábgépes lövedékek). A Lost Warriors is death, bár a szinti már elég erősen jön a gitárok mellett, itt a szóló pedig a nyolcvanas évekbeli klasszikus HM-t idézi, ez akár egy Helloween, vagy éppen Pokolgép lemezen is megjelenhetett volna. Az I Can Live In You inkább black a csapkodós dob/szintiszőnyeg + hörgés fajtából, minimális ötletekkel, bár a gitárszóló itt is jó.

A Fiery Cross a lemez egyik legellentmondásosabb száma, Katatonia: Sweet Nurse, vagy éppen One Year From Now-t idéző énekkel, majd begyorsulnak, a dobok peregnek, a szintik esőcsepp hullását idézően pittyegnek, aztán a refrénre olyan károgós énekes/szintiszőnyeges blackbe csapnak át, hogy szinte Dani ugrik be róla... Egy felejthetőbb death/thrash nyomulás utén jön a „nyugi" ; az Interlude, ami csak egy instrumentális, szomorkás, gitáros átvezetés...ami egy francia nyelvű dalba torkollik, ahol a dobok/riffek mázsásan hömpölyögnek, aztán death metalba váltanak, pörögnek, zúznak. A The Dawn Of The Reign is inkább thrash/death zúzda, akárcsak a zárótétel, a The Tower Of Lords. Azt nem mondom, hogy nem csippentettek innen is, onnan is, de azért ügyesen gyúrták össze ezt egy hallgatható mixtúrává.

Egy pont ezért, egy pedig a gyenge hangzásért (a dobok kopognak, a lábgép néhol a másik szobából szól, a gitárok meg erőtlenek) levonva. Így is azért ez egy nyolcas.