Shock!

Ajjaj, már megint támadnak a sírós szemű pandamacik, kétszázas szögekkel kivert csuklószorítókban acsarogva... A borítón látható nyusziszemű, bakfejű figura pedig jól festett volna mondjuk egy 15 évvel ezelőtti, Bathory, Diktátor, vagy hasonló black csapat lemezén... de ma kissé megmosolyogtató. És tegye fel a kezét az, aki a K.O.A. rengeteg mini CD-je, EP-je között kiismeri magát, és meg tudja mondani hányadik lemeznél is tartunk?! A megfejtőnek felajánlom a Slayer Hell Awaits kazettámat...

Nos, a külsőségek "fikázása" után (merthogy mostanában ezt a jelzőt kapjuk leginkább a fejünkhöz vágva, illő tehát idemásolnom a hozzászólók tollából), essék szó a zenéről. Túl nagy előrelépés nem történt a régebbi anyagokhoz képest, tehát maradt a keményvonalas, old-school black metal, néhány dallamosabb megoldással spékelve. Szélsebes, intenzív, és gyűlölködő dalokkal teli a korong.

Sajnos a hangzás elég gyér, a dobok keverése - az igencsak nyilvánvaló utólagos belenyúlás mellett sem tökéletes. Az pedig biztos, hogy van némi gépi megfejelés a dologban, mert pl. a nyitó World is Full of Violence tételben egy folyamatos trrrrr megy végig, amit pedig még egy bizonyos Lombardo nevű dobos istenségtől sem hallhatunk ilyen sebességgel. Ez a "dobtéma" még több számban is visszaköszön (talán azokat kellene megnevezni, ahol nem?..).

Szerencsére azért nem olvadnak egybe a nóták, meg aztán nem is nyújtják, mint a rétestésztát, 3-4 perc körüli intenzív black metal bombák nyomulnak itt sorban, csak túl nagy változatosság nincs a tételekben. Az "ének"témák sem különbőzőek, egy síkon megy végig a hörgés / üvöltés, mindez rápakolva a trrr-trrr dobokra, meg a gitárok sikálására. Ehm, nem valami izgalmas. Jó, mondjuk nagyon bejött a Blood, Death and Damnation nóta iszonyatos basszusszólós átvezető része. Ezért a lemezért sem fogok egyből a boltba rohanni, és ha megnézem az elmúlt időszak feketefém-termését, akkor erre nem is adok többet, mint hat pontot.