Shock!

Egészen addig nem igazán értettem, mi folyik az utóbbi években az Agent Steel táborban, amíg a csapat újkori motorja, Juan Garcia gitáros fel nem világosított erről a hétvégén egy igen jó hangulatú interjúban. Utóbbit hamarosan ugyanitt lehet majd olvasni, így nem megyek bele a részletekbe, a lényeg röviden annyi, hogy a '80-as évek egyik legkülönlegesebb amerikai power/speed/thrash csapata jelen állás szerint jobblétre szenderült, miután az utóbbi három – egytől egyig kiválóan sikerült – lemezt feléneklő Bruce Hall lelépett, és végül sem a frontra pár fesztiválfellépés erejéig visszatért eredeti frontemberrel, John Cyriisszel, sem a Steel Prophetből ismert Rick Mythiasinnel nem sikerült dűlőre jutniuk. A jövő tehát a Masters Of Metalé („masters of metal, agents of steel", ugyebár), ahol a csapat utolsó felállásának hangszeresei zenélnek: Juan mellett itt van a Fates Warningból is ismert Bernie Versailles gitáros, aki immáron az énekért is felel, a dobos Rigo Amezcua, a basszer pedig Robert Cardenas.

Na, vajon milyen lehet a zene, amit ezek az arcok játszanak? A tagok ugyan nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy új fejezetről van szó, és a megváltozott felállás miatt valamennyire valóban ez is a helyzet, de teljesen egyértelmű, hogy zeneileg ugyanazt viszi tovább a Masters Of Metal, amit az Agent Steel is képviselt az elmúlt másfél évtizedben. Sőt, olyannyira összefügg a két sztori, hogy még a védjegyszerű ufós, konspirációs tematika is megmaradt. A legnagyobb kérdés persze az, vajon helyt tud-e állni Bernie Versailles két olyan bivalyerős torkú, a sztratoszférát horzsoló magasságokba is gond nélkül emelkedő hang után, mint Cyriis és Hall, de szerintem ezen a téren sincs probléma. Bernie nyilván nem nyomja olyan hajlékonyan a magasakat, mint elődei, de hangfekvése eleve olyan, ami simán passzol a megszokott zenei stílushoz és hangulathoz. Arra persze kíváncsi vagyok, élőben hogyan válik majd be a régi témáknál (bárcsak megtapasztalhatnánk ezt egy budapesti bulin is...), de így, lemezen nincs vele probléma, teljesen organikusan hat a számokban.

Amik természetesen jók, simán hozzák azt a szintet, amivel az Agent Steel elkényeztetett minket az Omega Conspiracy – Order Of The Illuminati – Alienigma mesterhármason. Ha nem ismered az előzményeket, egy iszonyú energikus, vastagon megdörrenő, vérbeli amerikai megszólalású metal bandát képzelj el, ahol főleg a vérforraló, gyors tempókon van a hangsúly, a fifikás dallamok, harmóniák miatt azonban soha nem lehetett őket thrashnek titulálni. Inkább egyfajta átmenet ez az európai gyökerekből táplálkozó, súlyosabb, horzsolóbb amerikai power metal és a thrash között – annak idején speed metalnak nevezték a zenekart, ami végső soron találó is. Különösebben éppen azért nem érdemes szétcincálni a dalokat, mert a stílus összekeverhetetlen: az eszelős tempózású Chameleon (ahol a verzékben Bernie kissé hetfieldesen hozza magát), a harmóniagitáros refrénnel ellátott Evolution Of Being, a '80-as évek melodikus amerikai heavy metal vonalát megidéző Lunacy (benne James Riverával és a Cage torkával, Sean Peckkel), illetve a mélyebben dohogó, zakatolós, de az elszállós énekdallamok révén sajátos hangulatot teremtő MK Ultra (Mind Kontrol) egyaránt hű a hagyományokhoz, és maradéktalanul méltó ahhoz, amit elvárhatunk a csapattól.

Mivel az Agent Steel még a kultbandák között is kultikus volt, nyilván a Masters Of Metal sem gyűri majd maga alá a világot, a fanatizmusig hű tábor azonban lelkesen várhatja a zenekar első teljes hosszúságú nagylemezét. Én abszolút elégedett vagyok ezzel az ízelítővel, ráadásul Juan ígérete szerint a nyár végén, ősz elején megjelenő hivatalos európai kiadáson még bónusztémák is helyet kapnak majd. Ha szereted az underground amerikai heavy metal vonalat, csakis ajánlani tudom ezt az EP-t, a teljes Agent Steel diszkográfiával egyetemben.