Világ szkeptikusai, riadó! A fémzene legparanoiásabb ufó hívői négy év után újabb súlyos bizonyítékokat tárnak elénk, melyekből világosan kiderül: valaki van odakint. Hogy ki és mit akar, az még nem világos. H. G. Wells szerint nem fogunk mi örülni annak a találkozásnak és mára már Spielberg bácsi is rendesen ellentmondásba keveredett önmagával, E. T. ide vagy oda. Mindenki tagad és csúfolódva nevet a kis szürkéken, az Agent Steel kutatói azonban rendkívül határozottan és erőteljesen adnak hangot teóriájuknak.
Igaz ugyan, hogy Bruce Hallék nem dolgoznak valami irgalmatlan feszes tempóban – huszonhárom év alatt öt soralbum valamint egy demó, EP, ilyenek – de bizonyítékaik mindig roppant meggyőzőek. Azt mondjuk nem állítom, hogy aki meghallgat egy Agent Steel lemezt, azzal nyomban kapcsolatba lép a NASA vagy egy kerékpározó, lábfejű idegen, de zenéjük megér egy fülelést. Energiától duzzadó speed/thrash metaljuk számomra etalon, teljesen egyedien nyomatják ezt a könyörtelen stílust, fifikásan agresszívek és ugyanakkor mégis ütős, fogós dalokat alkotnak. Legnagyobb klasszikusuk, az Unstoppable Force például tele van jobbnál jobb dalokkal, de későbbi műveik sem fércmunkák. A '99-es Omega Conspiracy hallatán nyomban summáztam is, hogy a 90-es évek speed metalja egyet jelent az Agent Steellel. Aztán négy évre rá jött a pusztító Order Of The Illuminati és most már teljes bizonyossággal kijelenthető, a 21. században sem akad jobb speed metal banda náluk. Hallva új remekművüket, ez hatványozottan igaz!
Az Alienigma talán az eddigi legtöményebb anyaguk, akár egy csillagromboló száguld végig a hallgatón a tíz tétel. Sokkal szigorúbb riffekkel és énektémákkal bombázzák szét most hallójáratainkat, mint eddig bármikor, ugyanakkor ez egyenes folytatása legutóbbi albumuknak is. Ami bennem először maradandó nyomot hagyott, az a második, Wash The Planet Clear című dal volt. Kegyetlen jó témával nyit, majd a két morc gitáros, a főnök Juan Garcia és régi társa, Bernie Versailles nekikezd riffelni és onnantól kezdve még a Szíriusz B lakói sem képesek őket megállítani. A nyolcadik évét a bandában taposó Bruce Hall énekes is keményebbre vette a figurát, néhol szinte death metalos acsarkodásba fordul át éneke. Amúgy meg hozza a kötelező magasokat is, ahogyan azt egy Agent Steel albumon kell.
Szintén pofán csap a Hail To The Chief nagyívű refrénje, amúgy meg a verzéjében a két gitáros szinte Fear Factoryt idéző szaggatásokat ereszt meg, végletekig kimunkált szólórésze pedig zseniális, ritkán hallani ilyen igényes gitármunkát. A Liberty Lying Bleeding lehet az egyik fogódzó első hallgatáskor, lévén ez egy lazább tétel. Bruce Hall is a negédesebb hangját kapja elő, ez persze közel sem jelent egy Ville Valót. A Hybridized aztán tovább viszi a brutkóbb vonalat, arcleszaggatóan küldik a kozmoszba Garciáék galoppozós szignáljukat. A szólómunka ismét elismerésre késztet, ez mindig is az Agent Steel egyik védjegye volt. Az Extinctben és a Wormfoodban remekül váltogatja a tempókat a Rigo Amezcua dobosból és Karlos Medina basszerből álló ritmusszekció, bár maga a basszusgitár lehetne hangosabb is. A vége felé a Tiamat's Fall is heves headbangelésre késztető darab, Amezcua lábdobja le nem állna egy pillanatra sem, mint ahogy ő a főhőse a záró Lamb To The Slaughternek is. A dal nyitányaként pörget egy igazán metalosat, majd üstökösként robbannak be a hathúrosok, Bruce Hall üvölt, fröcsög a tempó meg már szinte grind. Ha ez nem metal, akkor mi?!
A masszív anyag hangzása is betonfal vastagságú, remekül illik a zenéhez. Szinte szétpasszírozza az embert, de megfelelő – értsd maximum – hangerőnél is tökéletesen izmos marad a produkció. Ez a lemez tehát méltó folytatása a megkezdett útnak. A csapat rajongóinak itt egy újabb mestermű, aki azonban most fogna hozzá megismerkedni a speed metal nagyjaival, annak inkább ajánlott az Unstoppable Force alapmű, aztán meg a többi, marconább csészealj eregető soralbum. Speed Metal Attakk!!
